Aston Martin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aston Martin
800px-AstonMartinLogo.svg.png
Típus Részvénytársaság
Alapítva 1913.
Székhely  Egyesült Királyság, Gaydon
Vezetők David Richards
John Sinders
Iparág járműipar
Tulajdonos Ford Motor Company
Termékek autók
Alkalmazottak száma 1 250
Anyavállalata Ford Motor Company

Az Aston Martin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aston Martin témájú kategóriát.

Az Aston Martin egy legendás brit autómárka, amely a brit hagyományokat, sportosságot és túraautókat jelképezi. Hosszú története során olyan legendás és exkluzív sportautókat teremtett meg, mint a DB6, DBS vagy a DB9.

A világhírű vállalat története és hagyományai akkor is tovább éltek, amikor az Aston Martin pénzügyi válságba került. A hetvenes évek elején David Brown eladta a céget, és a DB jel lekerült az autókról. A kilencvenes években azonban a Ford tulajdonába kerülve a jelzés újra felbukkant. A főleg amerikai piacra szánt, kabrió DB7-eshez hasonló, szélesebb igényeket kielégítő, új modelljeivel az Aston Martin megpróbálja visszaszerezni régi, legendás hírnevét.

A márka alapítása és története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1935-ös Aston Martin Mk II

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A márkát 1913-ban Lionel Martin és Robert Bamford alapította. Autógyártás volt a profiljuk, s első kocsijukkal rögtön be is neveztek egy hegyi versenyre. A hegy neve Aston volt, a versenyt megnyerték, s nagy örömükben át is keresztelték a vállalatot Aston Martinra.

Pusztán versenyzésből azonban már abban az időben sem lehetett megélni, ezért megpróbálták meglovagolni a sikert, s 1915-ben értékesítették is első utcai autójukat. A versenygépek fejlesztése persze ekkor sem állt le, s a 1920-as évek elején elkészült az első igazán ütőképes Aston Martin versenykocsi. Akkoriban főleg Franciaországban pezsgett az autóverseny-élet, s az Aston Martin rendszeresen részt is vett a kontinensen a gallok viadalain: indultak a híres Le Mans-i 24 órás futamokon is, ám a győzelmekre az első években még várni kellett. A versenyeken elért (rész)sikerek és az Aston Martinok derék helytállása nem maradt észrevétlen, s lassan felfutott az értékesítés és ezzel a kocsigyártás is: 1937-ben egyetlen év alatt 140 kocsit adtak el. Ez volt egyébként a legeredményesebb év a háború előtti időszakban. 1939-ben ismét nagy feltűnést keltett a kis angol cég, mert elkészült az Atom nevű avantgarde vonalvezetésű prototípus, amely jócskán megelőzte korát, hiszen a karosszéria fedőelemeit térvázra csavarozták, a felfüggesztés pedig független volt.

David Brown korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947-ben David Brown angol üzletember meglátta a potenciált a háború után potom pénzért megkapható Aston Martinban, s felvásárolta a céget. Egy évvel később - miközben ismét teljes gőzzel beindult a sportautók fejlesztése - gyártani kezdték a kétliteres modellt. 1949-ben a DB2 prototípus (David Brown úr ezzel a típusjelzéssel halhatatlanná tette a nevét) a Jones-Haines párossal a volánnál indult a Le Mans-i 24 órás viadalon, rajtszámuk 27-es volt és a 7. helyen végeztek.1951-ben pedig már teljes volt a siker: három DB2 végzett az első három helyen a háromliteres autók mezőnyében. A dicsőséget szállító pilóták nevei: a győzelmet a Macklin-Thompson egység szerezte meg, miközben az abszolút kategóriában a 3. helyen végeztek. A 3 literesek között a 2. az Abecassis, Shawe-Taylor, a harmadik a Parnell, Hampshire duó lett. Ők is 3.401,590 kilométert futottak, hogy az abszolút versenyben a hetedikek lehessenek.

Az 1959-es DBR1

Az Aston Martinnak ekkorra sikerült újra az autós hierarchia legmagasabb régióiba felküzdenie magát, hiszen vevőkörük arisztokratikus, szűk, ám annál tehetősebb volt. 1954-ben már arra is volt pénz, hogy új gyárba költözzenek, ez Newport Pagnellben van, s azóta is itt folyik a vérbeli brit sportautók gyártása. 1959 az újabb kirobbanó sportsikerek éve volt. Az Aston Martin nyerte a sportkocsi világbajnokságot, miután a kizárólag versenycélokra gyártott DBR1 megnyerte a nürburgringi 1000 kilométeres versenyt, illetve diadalt aratott Le Mans-ban és a RAC Tourist Trophyn is.

Egy évvel később, 1963-ban megjelent a DB5, a versenypályák után a filmvásznon is sikert aratott. A Goldfinger című James Bond filmben, Sean Connery-vel a volánja mögött a DB5-ös remekmű is főszereplő volt. A siker hatására a Bond sorozat szinte minden darabjában egy Aston Martin volt a 007-es ügynök szolgálati autója. 1969-től kezdve egyre erősebbek lettek az Aston Martinok, megérkeztek a V8-as motorok: előbb a DBSV8, majd a V8 Vantage és a Lagonda modellek következtek.

DB9

A Ford tulajdonában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben azonban vége lett az önállóságnak, hiszen a Ford Motor Company megvásárolta az Aston Martin részvényeinek 75 százalékát. Az új korszak első modellje, az 1990-es Virage nem aratott átütő sikert, de a Ford nem csüggedt el, s 1994-ben a cég részvényeinek fennmaradó 25 százalékára is rátette a kezét, később pedig az Aston Martin bekerült a Ford Premier Automotive Group-jához tartozó elitmárkák közé. A DB7 1994-ben jelent meg, két évvel később pedig ennek nyitható tetejű változata, a Volante. Az új évezredet az angolok a hengerszám növelésével ünnepelték, hiszen 2001-ben debütált a V12 Vanquish. A következő esztendőben, 2002-ben az Aston Martin felelevenítette korábbi kapcsolatát a neves olasz karosszériaépítő céggel, a Zagatóval, és elkészül a DB7 Zagato. A hétezredik DB7-es egyébként csak a modell gyártásának kilencedik esztendejében kelt el, s ez is jól mutatja, hogy az Aston Martin mennyire rétegmárka. 2004-ben egy új gyárban, Gaydonban kezdődött meg a DB9 gyártása, s ugyanitt készül a Volante nevű nyitott verzió is.

Kronológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aston Martin 2-Litre 2/4-Seater Sports

Híres modellek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DB2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DB2-est 1953-tól 1959-ig gyártották. Ezalatt 1294 darabot gyártottak. 1954-ben a 2,6 literes két vezérműtengelyes erőforrás mellett bevezettek egy 2,9 literes, 140 lóerőset is. A Walter Owen Bentley által tervezett, két vezérműtengelyes, soros hathengeres motor nagyon erősnek bizonyult (164 LE). A korábbi Bentley motorokhoz hasonlóan könnyedén kibírta a 24 órás Le Mans-i versenyt. A Mulliner, később a Tickford nevű karosszériaépítő műhelyek készítették a kocsi alumínium felépítményét. A négyüléses változat jelzése DB2/4 volt.

DB4 GT[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban az Aston Martin kibocsátotta a vadonatúj DB4 típust. Az Egyesült Királyságban készült, de az olasz Touring of Milan tervezte a formát. Új, 3,7 literes, 3670 cm³-es soros hathengeres motorral szerelték fel, ami 306 LE-re volt képes. Az autó csúcssebessége 238 Km/h volt. 1963-ban a DB5 váltotta a DB4-est. Mindössze 75 darab GT változat készült.

DB6[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965-ben bemutatták a DB6-ot, amely először átmeneti modellként jelent meg, sikere azonban minden várakozást felülmúlt. Megnövelt tengelytávolság, lecsapott farrész és döntött szélvédő jellemezte a DB6-ost. Áramvonalasabb és gyorsabb lett elődeinél. A Tadek Marek által tervezett soros hathengeres motor lökettérfogata 3996 cm³ volt, amely 330 LE-re (243 Kw) volt képes. Kézi ötsebességes váltóval volt felszerelve és hátsókerék meghajtással működött. Az ajtók száma max. 2 lehetett, s négyen személynek adott helyet. Coupé és kabrió változatban is gyártották. A típus gyártását 1970-ben fejezték be.

DB6 Vantage[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legerősebb, hathengeres Vantage modell, a DB6 Vantage volt. Motorja 330 lóerős volt, csúcssebessége pedig 250 km/h. Az autó szinte minden korabeli vetélytársánál jobban gyorsult.

DBS (1967–1972)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aston Martin DBS 1967-ben jelent meg és egészen 1972-ig gyártották. Ezalatt mindössze 800 darab készült belőle. Az addigi típusokhoz képest merőben szokatlan formájú, igazi négyüléses DBS modell William Towns tervei alapján készült. Eredetileg az olasz Carrozzeria Touring irodát bízták meg a DBS felépítményének megalkotásával, de a négyüléses rajzai csalódást keltettek, és végül William Towns terveit választották. V8-as motorjának teljesítményéből sokat elemésztett a kocsi meglehetősen nagy, 1706 kg-os tömege. Négyliteres, nyolchengeres motorja 282 LE-re (210 KW) volt képes. Az autó szerepelt a James Bond: Őfelsége titkosszolgálatában c. filmben, George Lazenbyvel.

Vantage Zagato[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DB4 GT spirituális utódja, a Zagato a V8-as modell vázát és motorját kapta meg, egyedi karosszériával. A pokolian drága típusból mindössze 75 darab készült.

DB7[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DB7

A modellsorozat 1993 márciusában, a genfi autókiállításon mutatkozott be a nyilvánosság előtt. Azóta több mint hétezer barab készült. Palettáján a Vantage Coupé és a Volante nevű kabrió mellett a 2003-ban debütáló GT és GTA is szerepel. Minden DB7-es modell kétajtós karosszériával, ABS-szel és kipörgésgátlóval készül, valamint 5935 cm³-es, V12-es hajtóművel üzemel. A DB7-es sorozatot kabrió változattal egészítették ki, az Amerikai Egyesült Államok piaci igényeinek megfelelően 1996-ban.

Vanquish[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban a detroiti autókiállításon bemutatott Aston Martin Project Vantage tanulmányautójára érkezett pozitív visszajelzések a Vanquish sorozatgyártását eredményezték. 2001-ben a Vanquish megjelenik a szalonokban. Évente 300 darabot gyártanak. A DB7 hatliteres V12-es motorját átdolgozták, hogy nagyobb legyen a teljesítménye (466 LE) és nyomatéka (542 NM). A rövid áttételű, hatfokozatú, automatizált váltóval 0,25 mp alatt lehet váltani.

DB9[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban a Frankfurti Autószalonon bemutatták a DB7 utódjának szánt DB9-es tanulmányautót. A vászontetős Volante modell 2004-ben csatlakozik az Aston Martin kínálatához. Az Aston Martin hatliteres V12-ese a DB9-esben 450 lóerős, és 300 km/h csúcssebességet tesz elérhetővé. Az első tengelyt terhelő tömeg csökkentése érdekében a kormányoszlopot és az ajtókat is magnéziumból készítik. A típus továbbra is Angliában készül a DB9, de már az új, Gaydoni gyárban.

DBS (2007–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Bond legutolsó autójának, az Aston Martin DBS-nek a szériaváltozata már tavaly augusztusban lelepleződött, de az első példányokat csak 2008 első negyedévében szállítja a patinás márka a tulajdonosoknak. A kocsi mozgatásáról egy hatliteres, 510 lóerős V12-es motor gondoskodik, amely 4,3 másodperces százas sprinthez és a 302 km/órás végsebességhez elég. Egyes karosszériaelemek szénszálas műanyagból készülnek, a csillapítás keménysége változtatható, a megfelelő lassításért pedig kerámia fékek felelősek.

Vantage RS V12 (2008–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aston Martin Vantage RS a valaha készített leggyorsabb Aston. Egyelőre még csak 2 példánya van teljesen megépítve, de az A. M. új vezetése nem zárkózik el a különleges modell kis szériás sorozatgyártásától. És miben különleges az RS? A motorja a DBS-ből átvett 510 lovas V12-es, amelybe Pectel chipet építettek, amely a motor kiegyensúlyozott működésére ügyel. Ennek köszönhetően a teljesítmény 600 lóerő. A különleges alcantara üléseknek és a további könnyítéseknek köszönhetően az RS épp 4 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből 100 km/h-ra, de a 160-hoz sem kell több további 4,5 másodpercnél, a maximális fordulatszám 7600-at is eléri. Ehhez a teljesítményhez természetesen a fékrendszert is megerősítették, a széria tárcsák helyett kerámiák dolgoznak, a stabilitást pedig nagy sebességnél kiemelkedő spoiler növeli. Az utastérből kidobtak minden olyan "fölösleges" elektronikai segédeszközt, amit nem tartottak szükségesnek, pl. az ABS-t, a klímát és a GPS-t. A maximális forgatónyomatéka kb. 700Nm, és a váltója manuális, hatfokozatú. Ezt az 1500 kilós szörnyeteget a két hátsó kerék "repíti" egészen a 320 km-es óránkénti csúcssebesség felé. Az autó 150 000 angol font lesz, vagyis a jövendőbeli magyar RS-tulajoknak egy olyan 50 000 000Ft-os árra kell felkészülniük.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

21. századi stílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmvásznon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DB5-ös típus 1964-ben a Goldfinger című James Bond-filmben (Sean Conneryvel a főszerepben) vált világhírűvé. A manapság játszott Bond-filmek nézői is asszociálhatnak James Bond nevének hallatán az Aston Martinra, hiszen a Halj meg Máskor című filmben a Ford Thundenbird és a Jaguar XKR mellett egy Aston Martin Vanquish V12-es is szerepel. A Casino Royale című Bond-produkcióban pedig a legújabb Aston Martin DBS "játszik".

A sportban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formula–1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aston Martin 1959-ben és 1960-ban szerpelt a Formula–1-es világbajnokságban. Összesen öt versenyen indult, ezalatt egyetlen pontot sem szerzett a brit márka. A Formula–1-es programja előtt az Aston Martin Jim Clarknak tett ajánlatot, azonban a márka F1-es programja elhúzódott, így Clark a Lotushoz szerződött.

Év Modell Motor Versenyző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Pont Helyezés
1959 Aston Martin DBR4 Aston Martin L6 MON 500 NED FRA GBR GER POR ITA USA 0 5.
GBR Roy Salvadori Ki 6 6 Ki
USA Caroll Shelby Ki Ki 8 10
1960 Aston Martin DBR4
Aston Martin DBR5
Aston Martin L6 ARG MON 500 NED BEL FRA GBR POR ITA USA 0 8.
GBR Roy Salvadori DNP
Ki
FRA Maurice Trintignant 11


Le Mans-i 24 órás versenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-as Le Mans-i 24 órás autóversenyen az Aston Martin Racing győzedelmeskedett a GT1 kategóriában, az abszólutban pedig a 13. helyen végeztek. Az DBR9-est David Brabham, Antonio García és Darren Turner vezette.

GT bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]