Red Bull Racing

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Red Bull
Teljes név Infiniti Red Bull Racing by Renault
Székhely Milton Keynes, Egyesült Királyság
Alapító(k) AUT Dietrich Mateschitz
Csapatfőnök UK Christian Horner
Technikai igazgató UK Adrian Newey
Versenyzők 1. GER Sebastian Vettel
3. AUS Daniel Ricciardo
Tesztpilóták SUI Sébastien Buemi
POR António Félix da Costa
Motor Renault Sport Energy F1-2014
Kasztni RB10
Gumik Pirelli
Szín sötétkék–lila–piros–sárga
Jogelőd Jaguar Racing
Formula–1-es szereplése
Első verseny AUS 2005-ös ausztrál nagydíj
Utolsó verseny GBR 2014-es brit nagydíj
Versenyek száma 175 (rajtok száma: 174)
Konstruktőri VB-címek 4
Versenyzői VB-címek 4
Első győzelem CHN 2009-es kínai nagydíj (Sebastian Vettel)
Legutóbbi győzelem CAN 2014-es kanadai nagydíj (Daniel Ricciardo)
Győzelmek 48
Első rajtkockák 57
Leggyorsabb körök 42
Legutóbbi VB-helyezés 1. (536 pont)
A(z) Red Bull weboldala
GBR 2014-es brit nagydíj után frissítve

A Red Bull Racing a Red Bull energiaital-gyár tulajdonában álló egyik Formula–1-es csapat. (A cég másik csapata a Scuderia Toro Rosso.) A csapat 2005-ben debütált az ausztrál nagydíjon, jelenleg osztrák licenccel versenyez. 2010-ben Sebastian Vettel világbajnok lett, a csapat pedig megnyerte a konstruktőri címet. Azóta nem találtak legyőzőre, 2013-ban mindkét bajnokságot sorozatban negyedszer nyerték meg.

A Red Bull Racing története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ford Motor Company 2004-ben, öt sikerekben szegény év után eladta Formula–1-es csapatát, a Jaguar Racinget, versenymotorgyártó műhelyével, a Cosworthszal egyetemben. A Jaguar csapatot Dietrich Mateschitz, a Red Bull energiaital-gyártó vállalat tulajdonosa vásárolta meg. A csapat így a 2005-ös ausztrál nagydíjon a Jaguar jogutódjaként ott állhatott a rajtvonalnál, immár a Red Bull energiaitalok kék-ezüst színeiben.

Red Bull logó az 1995-ös Sauberen

A Red Bullnak nem volt ismeretlen az autósport királykategóriája, hiszen korábban szponzorként logójuk megtalálható volt a Sauber, az Arrows, valamint a jogelőd Jaguar autóin is. Miután saját csapatot indított, a Red Bull természetesen felbontotta a szerződését a Sauberrel (az Arrows már 2002-ben megszűnt). Az italgyártó cég emellett a Formula 3000-es versenysorozatban, és ennek utódjában, a GP2-ben is feltűnt, valamint van egy európai tehetségkutató-programja Red Bull Junior Team néven. Későbbi Formula–1-es versenyzők is kerültek ki a program növendékei közül; Enrique Bernoldi, Christian Klien, Patrick Friesacher, Vitantonio Liuzzi és Scott Speed is versenyzett már a királykategóriában.

A 2005-ös szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új gárda csapatfőnöke, Christian Horner megszerezte a McLarentől menesztett David Coulthardot, a másik autót továbbra is a Jaguárhoz a 2004-es szezonra az energiaitalosok támogatásával érkezett Christian Klien vezethette. A csapatvezetők eredeti terve szerint Klien és Vitantonio Liuzzi, a 2004-es Formula–3000 széria bajnoka három versenyenként válthatták volna egymást a második számú versenyzői, illetve a harmadik autó ülésében (a 2005-ös szezonban az előző év utolsó 6 konstruktőri helyezettje a pénteki edzéseken három autót indíthatott), azonban Liuzzi végül csak négy versenyen indult. A Red Bull tehetségkutató programjának egyik felfedezettje, az amerikai Scott Speed a kanadai nagydíjon és az amerikai nagydíjon kapott lehetőséget a harmadik autóban.

A 2005-ös versenyautó, a Red Bull RB1 a már papírra vetett Jaguar R6 alapjaiból építkezett. A csapat a leggyengébb Cosworth motorokat és Michelin gumikat használta a szezon során. Az autó a Red Bull energiaitalok kék-ezüst festését viselte.

A szezon jól indult a gárda számára, hiszen a szezonnyitó ausztrál nagydíjon Coulthard a negyedik, Klien a hetedik helyet szerezte meg, ezzel 7 pontot szerezve a Red Bull Racing első versenyén. Ilyen jó eredmény többet ugyan nem született a szezonban, de Coulthard az európai nagydíjon tiszta versenyben ismét megszerezte a negyedik helyet, Klien pedig a szezonzáró kínai nagydíjon futott be ötödiknek.

A csapat az idény során folyamatosan elég erős volt a pontszerzéshez, David Coulthard a kudarcokkal teli 2004-es esztendő után valósággal újjászületett a kék autó volánja mögött, 24 pontot elérve, akárcsak 2004-ben a McLarennel. A különbség mindössze annyiban állt, hogy 2004-ben a McLaren Kimi Räikkönen révén nagydíjat is tudott nyerni, a 2005-ös Red Bull viszont nem vehette fel a versenyt az élmenőkkel. Coulthard tehát 24 pontjával a 12. helyen, Klien 9 ponttal a 15. helyen, Liuzzi 1 pontjával a 24. helyen végzett a 2005-ös világbajnokságban. A csapat az elvárásokat túlteljesítve 34 pontjával a hetedik lett a konstruktőrök között, és a szezon végére magára találó BAR-Honda csak az idény utolsó részében előzte meg a Red Bull Racinget.

A Red Bull számított 2005-ben a mezőny színfoltjának, hatalmas motorhome-jával, sokszor éjszakába nyúló partikkal gazdagította a Formula–1-es paddock életét. Monte Carlóban a Star Wars legújabb epizódjának színeiben pompáztak a versenyautók, és a monacói bokszutcában a Red Bull vendégeiként feltűntek a Csillagok Háborújának szereplői és rendezője is.

A 2006-os szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coulthard egy szezon előtti teszten

A 2006-os idényre a Red Bull Racing motorszállítót váltott, és a Ferrari V8-as erőforrásait használta az idény folyamán. A főtervezői székbe Adrian Newey került, akit 2005 novemberében sikerült leigazolni a McLarentől. Newey az addigra már majdnem teljesen kész RB2 tervezésében nem vállalt nagy szerepet, helyette inkább a 2007-es modellen kezdett dolgozni.

A csapatfelállás a szezon utolsó feléig változatlan maradt, a két RB2 jelű versenyautót ismét David Coulthard és Christian Klien vezethette a szezon nagy részében. Az utolsó három versenyre azonban a csapatvezetés megelégelte Klien gyenge teljesítményét, és helyére a tesztsofőr Robert Doornbost ültették. Vitantonio Liuzzi és Scott Speed a Scuderia Toro Rosso versenyzőiként kaptak állást.

A szezon egészében nem sikerült olyan jól, mint a 2005-ös, a gárda 16 pontjából 14-et Coulthard szerzett, kettőt Klien. Kiugróan jó eredménynek számított a magyar nagydíjon elért 5. hely, valamint a monacói nagydíjon elért első dobogós helyezés.

Klien a török nagydíjon

Coulthard harmadik helye egyben a Red Bull Racing első dobogós helyezése volt. Érdekességek, hogy a 2005-ös esztendőhöz hasonlóan a Red Bull 2006-ban is filmet reklámozott Monte Carlóban, mégpedig a Superman színeiben pompáztak az autók. Coulthard a verseny előtt fogadást kötött a csapatfőnök Christian Hornerrel, miszerint ha dobogós helyen fejezi be a viadalt, akkor Horner meztelenül beleugrik a versenypálya melletti medencébe. Coulthard harmadik lett, Horner pedig egy piros Superman-köpenyt viselve teljesítette a fogadást.

Ezenkívül a csapat jogelődje, a Jaguar Racing, valamint annak jogelődje, a Stewart is a hercegség pályáján érte el első dobogós helyezését.

A csapat végül a dobogó ellenére csalódottan zárta a 2006-os szezont, hiszen a 2005-ben megszerzett 34 pont helyett csak 16-ot tudtak szerezni, ami szintén a hetedik helyre volt elég a konstruktőrök között. Coulthard 14 ponttal a 13., Klien 2 ponttal a 18. helyen zárt, Doornbos nem szerzett pontot 2006-ban.

A 2007-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-re végre elkészült az Adrian Newey által tervezett autó, az RB3, amelyben már Renault motor dolgozott Ferrari helyett. A szezon közepén érkezett a csapathoz Geoff Willis, aki korában a Williamsnél és a BAR-nál, majd a Hondánál dolgozott technikai igazgatóként. A Michelin gumiszállító kiszállását követően természetesen a Red Bull Racing is Brigdestone abroncsokon indult.

Versenyzői fronton David Coulthard maradt a csapatnál, míg a másik ülésbe Mark Webber érkezett. Webber 2004 után hagyta el a jogelőd Jaguárt, és a Williamsnél eltöltött két kiábrándító szezon után igazolt az energiaitalosokhoz.

Mark Webber a speciális festésű RB3-t vezeti a brit nagydíjon

Az RB3 kétségkívül gyorsnak bizonyult, ám nagyon súlyos megbízhatósági problémák merültek fel vele a szezon folyamán. A problémák nagy része az ekkortájban elterjedő ultragyors kapcsolású váltóhoz volt köthető. Az első pontokat a negyedik versenyen, a Spanyol nagydíjon szerezte Coulthard nagyszerű versenyzést követően egy ötödik hellyel, azonban az utolsó néhány körben már hiányoztak fokozatok a váltójából. Arra azonban, hogy mindkét Red Bull célba érjen, a 8. versenyig, a francia nagydíjig nem került sor. Amikor azonban célba értek, erős pontszerző helyeket csíptek meg a versenyzők, Webber legjobbja egy dobogó lett az európai nagydíjon, ahol Coulthard az ötödik helyen futott be, így ez lett a Red Bull Racing történetének addigi legsikeresebb hétvégéje. Coulthard a japán nagydíjon ért be negyedik helyen. Ezen a nagydíjon egyébként történelme során először megcsillant a Red Bull számára a győzelmi esély, hiszen Webber a második helyen autózott, és gyorsabb volt, mint a vezető Lewis Hamilton, de egy biztonsági autós szakaszban a testvércsapat Scuderia Toro Rosso versenyzője, Sebastian Vettel hátulról belehajtott, így vetve véget mindkettőjük versenyének.

A csapat a McLaren kizárásával és 24 pontjával az 5. lett a konstruktőri bajnokságban, David Coulthard 14 ponttal a 10. helyen végzett, míg Mark Webber 10 ponttal a 12. helyet szerezte meg a 2007-es szezonban.

2007-ben is találkozhattunk szokatlan festésű Red Bull versenyautóval. A brit nagydíjon a csapat a szurkolók által beküldött képeket festette az autójára. A kép beküldéséért 1 eurót kellett fizetni a csapatnak, aki a befolyt pénzt a Wings for life nevű jótékony célú alapítványának adományozta.

A 2008-as szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Coulthard a dobogóra vitte a Red Bullt Kanadában

A csapatfelállás nem változott jelentősen 2008-ra az előző évihez képest. Az RB4-et ismét Adrian Newey tervezte, és a Renault a spanyol nagydíjtól átvette a Red Bulltól az általa kikísérletezett szokatlan motorburkoló elemet. A Red Bullnál végre sikerült úrrá lenni a megbízhatósági problémákon, 2008-ban elég sok versenyen sikerült pontot szerezniük. A 2008-as szezonnyitó ausztrál nagydíjon Webber műszaki hiba, Coulthard pedig a Massával való ütközése miatt esett ki. A maláj nagydíjon Mark Webber a hetedik lett, amivel 2 pontot szerzett a Red Bullnak, Coulthard a kilencedik helyen végzett. Bahreinben Coulthard Buttonnal való ütközése miatt esett ki, miközben Webber a 7. lett és ezzel újabb 2 pontot szerzett a csapatnak. A spanyol nagydíjon Coulthard ismét ütközés részese volt, ezúttal Timo Glock lökte meg hátulról, aminek következtében defektet kapott és ismét nem tudott pontot szerezni. A Webber 5. helyéért járó 4 ponttal a Red Bull leszorította a gyári Renault csapatot a konstruktőr-világbajnokság 6. helyéről. A következő versenyen ismét feljebb lépett a csapat a világbajnokságban: A Webber 7. helyéért járó két ponttal megelőzték a Toyotát. Coulthard ismét alig maradt le a pontszerzésről, kilencedikként ért célba. A monacói nagydíj időmérő edzésén mindkét versenyzőjük bejutott az első tízbe, de Coulthard a második szakasz végén összetörte az autóját, amit csak váltócserével lehetett kijavítani, így 5 helyes rajtbüntetést kapott. Az esős versenyen az elsők között esett ki, amikor a Massenet kanyarban falnak ütközött. Webber viszont célba ért, és 4. helyével újra pontokat szerzett a csapatnak. A kanadai nagydíjon Webber mindössze másodszor nem tudott az első nyolcban végezni az évad során, Coulthard viszont első pontszerzése alkalmával dobogóra állhatott, harmadik lett a kaotikus versenyen. Franciaországban a Red Bull versenyzői a 6.-7. helyet szerezték meg az időmérő edzésen. A futamon Webber 6., Coulthard 9. lett.[1] A brit nagydíjon Coulthard bejelentette év végi visszavonulását, őt a testvércsapat pilótája Sebastian Vettel vált 2009-ben. Az időmérő edzésén Webber meglepetésre 2. lett, a verseny elején azonban hibázott, és visszaesett a mezőny végébe, ahonnan a 10. helyre jött föl. Coulthard az első körben ütközött Vettellel és mindketten kiestek.

Németországban Webber a 8., Coulthard pedig a 10. helyet szerezte meg az időmérőn. A skót 13. lett, Webber azonban kiesett. A magyar nagydíjon Mark Webber a nyolcadik helyről indult, de a versenyt egy pozícióval lejjebb fejezte be, így nem szerzett pontot. Csapattársa 11. lett. Valenciában egyik autó sem szerzett pontot, Coulthard az utolsó helyen fejezte be a futamot.

2009: második hely a Brawn mögött[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mark Webber Kínában

2009-re a visszavonuló David Coulthard helyére Sebastian Vettel érkezett a Toro Rossótól, Mark Webber maradt a csapatnál. Az új tesztpilóta – a Toro Rossóval közös alkalmazásban – az új-zélandi Brendon Hartley lett,[2] aki azonban nem kapta meg időben a Formula–1-es szuperlicencet. Helyettesítésére visszahívták David Coulthardot, aki bár már visszavonult, az első néhány futamon a csapat tartalékversenyzőjeként vett részt. Az évadnyitó ausztrál nagydíjon Vettel a harmadik, Webber pedig a nyolcadik rajtpozíciót szerezte meg. A versenyen azonban egyik autó sem tudott pontot szerezni, mert míg Webbernek egy rajtbaleset miatt megsérült az autója, addig Vettel 2. helyének a Robert Kubicával való ütközés vetett véget. Malajziában Webber az ötödik, Vettel büntetése miatt csak a tizenharmadik helyről indult a futamon. A versenyt felhőszakadás miatt leállították a felénél. A végeredményt tekintve Vettel megint kiesett, Webber a hatodik helyre hozta be az RBR-t. Kínában a Red Bull első sort a renault-s Fernando Alonso akadályozta meg, Vettel másodszorra szerezte meg a pole-t, míg Webber a 3. rajtkockát bérelte ki. Vettelt senki se zavarta meg abban, hogy győzzön, míg Webber a Brawnokkal csatázott a 2. helyért, amit végül meg is szerzett. A következő négy futamon Jenson Button győzött. A brit győzelmi sorozatát Vettel szakította meg silverstone-i győzelmével, ahova a csapat számos fejlesztéssel érkezett. A következő versenyen (Nürburgring) a pole pozícióból induló Webber győzött annak ellenére, hogy bokszutca-áthajtásos büntetést kapott. Mivel Barrichello beragadt Massa mögé, míg Hamiltont már az első kanyarban egy defekt sújtotta, az ausztrál könnyedén szerezte meg első futamgyőzelmét csapattársa előtt. Vettel ezt követően Japánban, míg Webber Brazíliában győzött. A csapat az évet kettős győzelemmel zárta az abu-dzabi nagydíjon. Vettel az egyéni bajnokság második helyén végzett 84 ponttal, 11-gyel a világbajnok Button mögött. A csapat második lett a konstruktőri világbajnokságban 18,5 ponttal a Brawn GP mögött.

A 2010-es bajnoki cím[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es szezonra a csapat megtartotta mindkét versenyzőjét, motorszállítója továbbra is a Renault maradt. Az évadnyitő Bahreini nagydíjon Vettel megszerezte a pole-t, majd gyújtógyertyájának meghibásodásáig vezette a a versenyt. A lelassuló Vettelt a két Ferrari és Hamilton is megelőzte, így negyedik lett.

Ausztráliában ismét Vettelé lett a pole Webber előtt. Úgy tűnt, Vettel megnyeri a versenyt, de ezúttal fékhiba miatt kicsúszott a pályáról és kiesett. Webber egy megcsúszás, majd egy vezetőszárny-csere után 9. lett.

Malajziában Webberé lett a pole, Vettel a harmadik helyről indult. A németnek sikerült a rajtnál Rosberget és Webbert is megelőznie, majd megnyerte a versenyt. Webber második helyének köszönhetően a csapat kettős győzelmet aratott. Kínában (Vettel), Spanyolországban (Webber) és Monacóban (Webber) is Red Bull versenyzői indultak az első helyről. Mark Webber Spanyolországban és Monacóban is győzött.

Vettel az évadzáró versenyen

A török nagydíjon (ahol Webberé lett a pole) a boxkiállásokat követően Webber és Vettel az első két helyen haladt a 40. körig, amikor Vettel megpróbálta megelőzni csapattársát, de összeütköztek. Webber a harmadik helyen ért célba, míg Vettel kiesett. Valenciában Vettel az első helyről indulva győzött, míg Webber egy féktávon Heikki Kovalainen Lotusának hátsó kerekére hajtott, a Red Bull pedig a levegőbe emelkedett. Webber autója fejjel lefelé érkezett a pályára, majd 200 km/h-s sebeséggel a gumifalba ütközött. Az ausztrál szerencsére karcolások nélkül szállt ki a autójából.

A brit nagydíjon Vettelé lett a pole, de egy rosszul sikerült rajt után defektet kapott, és a mezőny végére került, végül 7. lett. Webber a második helyről indulva győzelmet aratott. A magyar nagydíjon is Vettelé lett a pole, a versenyt pedig a biztonsági autó érkezéséig vezette. Webber mögött a második helyen haladt, amikor áthajtásos büntetést kapott, mivel túl nagy távolságot hagyott maga és a biztonsági autó között. Emiatt elveszítette második helyét és harmadik lett, míg Webber megnyerte a futamot.

A belga nagydíjon az ausztrál megszerezte a pole-t, de a rajtnál ötödiknek esett vissza. Vettel a harmadik helyen haladt, amikor Buttonnak ütközött, majd defektet is kapott, végül a 15. helyen ért célba, pont nélkül. Webber Button és Alonso kiesését, valamint Kubica lassú boxkiállását kihasználva második lett. Monzában Webber a negyedik helyről kilencediknek esett vissza a rajtnál, míg Vettelt rövid ideig fékhiba hátráltatta. Az utolsó előtti körben kereket cserélő német 4., míg Webber 6. lett. Japánban Vettel-Webber sorrendben a Red Bull újabb kettős győzelmet szerzett, míg Koreában a csapat mindkét versenyzője kiesett.

A brazil nagydíjon a Red Bull Racing kettős győzelmével (Vettel győzött Webber előtt) bebiztosította a konstruktőri bajnoki címet. Bár Webber jobban állt a bajnokságban, győzelmével egy pontra megközelíthette volna a listavezető Fernando Alonsót, a csapat nem utasította Vettelt elengedésre.

Az évadzáró abu-dzabi nagydíjon Vettel győzött, amivel megszerezte az egyéni bajnoki címet.

A csapat a 19 versenyből 9-et nyert meg (Vettel: 5, Webber: 4), míg 15 versenyen a Red Bull egyik versenyzője indult a pole-ból.

2011: címvédés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012 – a harmadik bajnoki cím[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2013-as negyedik bajnoki cím[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes Formula–1-es eredménysorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mark Webber és Lewis Hamilton a 2011-es kanadai nagydíjon

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Pont Helyezés
2005 Red Bull RB1 Cosworth TJ2005 3.0 V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 34 7.
UK David Coulthard 4 6 8 11 8 Ki 4 7 NI 10 13 7 Ki 7 15 Ki Ki 6 9
AUT Christian Klien 7 8 NI 8 NI Ki 15 9 Ki 8 13 9 9 9 5
ITA Vitantonio Liuzzi 8 Ki Ki 9
2006 Red Bull RB2 Ferrari 056 2.4 V8 M BHR MAL AUS SMR EUR ESP MON GBR CAN USA FRA GER HUN TUR ITA CHN JPN BRA 16 7.
UK David Coulthard 10 Ki 8 Ki Ki 14 3 12 8 7 9 11 5 15 12 9 Ki Ki
AUT Christian Klien 8 Ki Ki Ki Ki 13 Ki 14 11 Ki 12 8 Ki 11 11
NED Robert Doornbos 12 13 12
2007 Red Bull RB3 Renault RS27 2.4 V8 B AUS MAL BHR ESP MON CAN USA FRA GBR EUR HUN TUR ITA BEL JPN CHN BRA 24 5.
UK David Coulthard Ki Ki Ki 5 14 Ki Ki 13 11 5 11 10 Ki Ki 4 8 9
AUS Mark Webber 13 10 Ki Ki Ki 9 7 12 Ki 3 9 Ki 9 7 Ki 10 Ki
2008 Red Bull RB4 Renault RS27 2.4 V8 B AUS MAL BHR ESP TUR MON CAN FRA GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN CHN BRA 29 7.
UK David Coulthard Ki 9 18 12 9 Ki 3 9 Ki 13 14 17 11 16 7 Ki 10 Ki
AUS Mark Webber Ki 7 7 5 7 4 12 6 10 Ki 9 12 8 8 Ki 8 14 9
2009 Red Bull RB5 Renault RS27 2.4 V8 B AUS MAL CHN BHR ESP MON TUR GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN BRA UAE 153,5 2.
AUS Mark Webber 13 6† 2 11 3 5 2 2 1 3 9 9 Ki Ki 17 1 2
GER Sebastian Vettel Ki Ki 1 2 4 Ki 3 1 2 Ki Ki 3 8 4 1 4 1
2010 Red Bull RB6 Renault RS27 2.4 V8 B BHR AUS MAL CHN ESP MON TUR CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR BRA UAE 498 1.
GER Sebastian Vettel 4 Ki 1 6 3 2 Ki 4 1 7 3 3 15 4 2 1 Ki 1 1
AUS Mark Webber 8 9 2 8 1 1 3 5 Ki 1 6 1 2 6 3 2 Ki 2 8
2011 Red Bull RB7 Renault RS27 2.4 V8 P AUS MAL CHN TUR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE BRA 650 1.
GER Sebastian Vettel 1 1 2 1 1 1 2 1 2 4 2 1 1 1 3 1 1 Ki 2
AUS Mark Webber 5 4 3 2 4 4 3 3 3 3 5 2 Ki 3 4 3 4 4 1
2012 Red Bull RB8 Renault RS27 2.4 V8 P AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE USA BRA 460 1.
GER Sebastian Vettel 2 11 5 1 6 4 4 Ki 3 5 4 2 22 1 1 1 1 3 2 6
AUS Mark Webber 4 4 4 4 11 1 7 4 1 8 8 6 20 11 9 2 3 Ki Ki 4
2013 Red Bull RB9 Renault RS27 2.4 V8 P AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN GBR GER HUN BEL ITA SIN KOR JPN IND UAE USA BRA 596 1.
GER Sebastian Vettel 3 1 4 1 4 2 1 Ki 1 3 1 1 1 1 1 1 1 1 1
AUS Mark Webber 6 2 Ki 7 5 3 2 4 7 4 5 3 15 Ki 2 Ki 2 3 2
2014 Red Bull RB10 Renault Energy F1-2014 1.6 V6 t P AUS MAL BHR CHN ESP MON CAN AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN RUS USA BRA ABU 168* 2.*
Németország Sebastian Vettel Ki 3 6 5 4 Ki 3 Ki 5
Ausztrália (ország) Daniel Ricciardo Kiz Ki 4 4 3 3 1 8 3
* Folyamatban lévő szezon.
† Mivel a versenyt az össztáv 75%-ának megtétele előtt leintették, így a pilóta a helyezéséért járó pont felét kapta meg.
A 2014-es szezonzáró abu-dzabi nagydíjon dupla pontokat osztanak ki.[3]

Szponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat tulajdonosa és főszponzora a Red Bull italgyár, amely kb. 200 millió dollárt fordít csapatára. További szponzorok a Rauch, a Pirelli, a Siemens, az Geox, a Singha és a Alpinestars. A csapat üzemanyag szállítója, a Renault motorokból kifolyólag, a Total. További szponzor még a Casio óragyár. Illetve egy a ruhákkal foglalkozó cég a Pepe Jeans. 2011-ben csatlakozott a szponzori listához a japán luxusautókat gyártó Infiniti, amely 2013-tól a csapat névadó sponzora.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
  2. Közös tesztpilótája lesz a Red Bullnak és a Toro Rossónak. F1világ, 2009. március 11. (Hozzáférés: 2009. március 11.)
  3. http://www.mcsatorna.hu/hirek/2014_03_3_veget-ert-a-vita-a-dupla-pontok-korul

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Red Bull Racing témájú médiaállományokat.
Előző világbajnok:
Brawn
Formula–1-es világbajnok
2010
Formula–1-logó Következő világbajnok:
címvédő