1978-as Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1978-as FIA
Formula–1 világbajnokság
Lotus 79 2009 Lime Rock.jpg
Lotus 79
Egyéni világbajnok
USA Mario Andretti 64
Konstruktőri világbajnok
UK Team Lotus 86

 ← 1977
1979 → 

Az 1978-as Formula–1-es szezon volt a 29. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1978. január 15-étől október 8-áig tartott. A bajnok az amerikai Mario Andretti lett, ezzel pedig a mai napig az utolsó amerikai, aki világbajnoki címet, illetve futamot tudott nyerni. Konstruktőri bajnoki cím a Lotusé lett, amely egyben az utolsó volt a brit csapat számára. Ebben a szezonban rendeztek utoljára a pontversenybe be nem számító versenyeket, melyen F1-es szabályok szerint versenyeztek. A szezonnak halálos áldozata is volt, a svéd Ronnie Peterson az olasz nagydíjon, a rajtot követő balesetben vesztette életét.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977 és 1978 telén a Lotus tökéletesítette a ground-effect koncepciójú autót, amelynek eredményeképpen a Lotus 79-es a sportág történetének egyik legdominánsabb autója lett. Ennek ellenére az évet a régi 78-assal kezdték. A csapat Ronnie Petersont alkalmazta Gunnar Nilsson helyett, első számú versenyzőjük Mario Andretti maradt. Ebben az évben mutatkozott be az Arrows csapat (Ricardo Patresével és Rolf Stommelennel), amelynek első autója a Shadow másolata volt, az évad közepén elkészült az első saját autójuk is. Niki Lauda a Brabhamhez, ahol John Watson csapattársa lett.

Ferrari 312T3

A Ferrari megépítette a 312T3-ast, valamint a Michelin gumiabroncsaira váltottak. Carlos Reutemann és Gilles Villeneuve volt a csapat versenyzője. A Ligier továbbra is csak Jacques Laffite-et nevezte be a versenyekre, míg a McLaren Patrick Tambayt igazolta le James Hunt mellé. A Tyrrell a fiatal Didier Pironi szerződtette Peterson pótlására, emellett a csapat feladta a hatkerekű autó koncepcióját és visszatértek a megszokott négykerekű megoldásra.

A bajnokság Argentínában kezdődött, ahol Andretti szerezte meg a pole-t Lotusával, Reutemann a második, Peterson a harmadik helyről rajtolt. A start meglehetősen eseménytelen volt, Andretti és Reutemann könnyedén megtartotta első és második pozícióját, harmadiknak Watson jött fel, Peterson elé. Watson a 7. körben megelőzte Reutemannt, de Andretti utolérhetetlennek bizonyult. Reutemann egy ideig még tartotta harmadik helyét, majd elkezdett hátraesni a mezőnyben. A címvédő Lauda így harmadiknak jött fel, végül másodikként ért célba Watson motorhibájának köszönhetően. Andretti nyerte a versenyt, a dobogó legalsó fokára Patrick Depailler (Tyrrell) állhatott fel.

Williams FW06

A szezon második versenyét Brazíliában rendezték (új versenypályán, Jacarepaguában), ahol Petersoné lett a pole Hunt és Andretti előtt. Reutemann a rajt után mindhármuk elé került az első kanyar végére. Az argentint Hunt és Andretti követte, míg Peterson rossz rajtot vett és visszaesett. Hunt a második helyen haladt, míg ki nem kellett állnia gumikért, így Andrettié lett a helyezése, az amerikai viszont a verseny végén lelassult váltóprobléma miatt. Reutemann senkitől sem zavartatva győzött, a második helyen Emerson Fittipaldi ért célba testvére csapatával. Lauda lett a harmadik, a negyedik Andretti előtt.

Hosszú szünet után, Dél-afrikában a címvédő Laudáé lett a pole a Brabhammel, mögüle Andretti és Hunt indult. A rajtnál Andretti szerezte meg a vezetést, majd elszakadt a mezőnytől. Lauda ezzel szemben Jody Scheckter Wolfja mögé került, majd Patrese is megelőzte 20 kör után. A verseny előrehaladtával Andretti és Scheckter is gumiproblémával küzdött, Patrese mindkettejüket megelőzte. Depailler a második helyre jött fel, Lauda elé, majd az osztrák motorhiba miatti kiesésének köszönhetően a harmadik hely Andrettié lett. Úgy tűnt, Patrese megnyerheti a versenyt, de motorhiba miatt kiesett, míg Depailler Tyrrellje füstölni kezdett. Andrettinek ki kellett állnia üzemanyagért, így csapattársajött fel a második helyre. Peterson az utolsó körben megelőzte Depaillert, így győzött, mögötte Andretti és Watson ért célba.

A long Beach-i városi pályán, az USA-ban a Ferrarik domináltak: Reutemanné lett a pole Villeneuve, Lauda és Andretti előtt. A rajt utáni első kanyarban Villeneuve vette át a vezetést, Reutemann negyediknek esett vissza, Lauda mögé. Lauda kiesése után Alan Jones felzárkózott Williamsével a vezető Ferrarik mögé. Villeneuve egy lekörözésnél ütközött és kiesett, míg Jonesnak az üzemanyag-nyomással akadt probléma és visszaesett Andretti mögé. A futam hátralévő részében nem történt semmilyen jelentős incidens, Reutemann kényelmesen győzött Andretti és Depailler előtt.

Tyrrell 008

A monacói időmérő edzést Reutemann nyerte a két Brabham-Alfa Romeo: John Watson és Niki Lauda előtt. A rajtnál Watson állt az élre, a második helyre Depailler ért fel. A sikánnál Lauda és Reutemann összeért, Hunt autója is megsérült, így neki és Reutemannak ki kellett állnia a boxba. A 38. körben Watson elhagyta a pályát, és csak Depailler és Lauda mögé ért vissza, a verseny végére a harmadik Scheckter mögé, a negyedik helyre esett vissza. Patrick Depailler 69 futam után első győzelmét ünnepelhette.

A belga nagydíj előtt a Lotus elkészült a 79-es modellel, amelynek versenyképességét Andretti egyből bizonyította is a pole megszerzésével (Reutemann és Lauda előtt). Míg Andretti a rajtot követően megtartotta a vezetést, Reutemann rossz startja miatt hátracsúszott a mezőnyben, ennek hatására Scheckter Laudának ütközött, utóbbi emiatt kiesett. Ennek eredményeképp Villeneuve lett a második, Peterson a hamrmadik, de egyikük se tudta Andretti tempóját tartani. Az első 40 kör incidens nélkül zajlott le, míg Villeneuve defektet kapott, boxkiállása után az ötödik helyre tért vissza. Néhány körrel később Peterson is kiállt új gumikért, majd megelőzte az elé kerülő Laffite-et és Reutemannt. Laffite az utolsó körben megpróbálni megelőzni Reutemannt, de összeütközött vele és kiesett. Andretti és Peterson révén a Lotus kettős győzelmet aratott, Reutemann lett a harmadik.

A svéd nagydíj győztes autója: a Brabham BT46B

A spanyol nagydíjon ismét a Lotus dominált, Andretti és Peterson indult az első sorból. A rajt Huntnak sikerült a legjobban, aki átvette a vezetést Andretti és Reutemann előtt, míg Peterson kilencediknek esett vissza. Hunt 7 körig vezetett amikor Andretti megelőzte és hamar leszakította magáról. Reutemann a harmadik helyről állt ki új gumikért, helyezését Watson örökölte, akit később megelőzött Laffite. Ezt követően a felzárkozó Peterson mindkettejüket megelőzte. Huntnak gumiproblémája akadt, emiatt lassulni kezdett, így Peterson a második, Laffite a harmadik helyen ért célba a futamgyőztes Andretti mögött.

A svéd nagydíj előtt a Brabham megépítette a szokatlan BT46B-t, amely egy ventilátor segítségével "kiszívta" az alatta lévő levegőt, vákuumot teremtve ezzel, amelynek segítségével nagyobb kanyarsebességeket lehetett elérni. Ez nagy felháborodást keltett a többi csapat körében, de az FIA engedélyezte a rajthoz állást. Bár ismét Andrettié lett a pole, Watson a második, Lauda a harmadik helyre kvalifikálta magát. A rajtnál Andretti megtartotta a vezetést, Lauda másodiknak, Patrese harmadiknek jött fel az Arrows-zal. Peterson megelőzte az olaszt, de később lassúdefektet kapott. Az élen Andretti féltáv után nem sokkal hibázott, ezt kihasználva Laudáé lett a vezetés. Az osztrák megszerezte első Brabhames győzelmét, míg Andretti motorhiba miatt kiesett, így Patrese és Peterson lett dobogós.

A verseny után a BT46B-t illegálisnak minősítették, a csapatnak a továbbiakban a hagyományos autóval kellett indulni, megtarthatták a futamgyőzelmet.

Franciaországban ennek ellenére Watson révén pole pozícióból kezdhették a futamot (Andretti indult a második, Lauda a harmadik helyről). Andretti már az első körben átvette a vezetést Watsontól, akit később Lauda és Peterson is megelőzött. Lauda motorhiba miatt kiesett, így a Lotus autói értek célba az első két helyen (Andretti harmadszorra nyert négy verseny alatt). A harmadik helyen Hunt végzett, aki szintén megelőzte Watsont a verseny közepén.

James Hunt a McLarennel

A brit nagydíjon az első rajtkockát ezúttal Peterson szerezte meg csapattársa és Scheckter előtt. Andretti vette át a vezetést a rajtnál, majd a két Lotus elszakadt a mezőnytől, de Peterson motorhiba miatt kiesett. Ezt követően Andretti maradt az élen nagy előnnyel Scheckter előtt, de defektet kapott majd motorhiba miatt kiesett. Az élre így Scheckter került, akit Lauda később megelőzött. A dél-afrikai végül a Tyrrell váltóhibája miatt kiesett. A második helyre így Reutemann került, aki felzárkózott Laudára, majd verseny végén meg is előzte. A versenyt Reutemann nyerte a Ferrarival, Lauda második, Watson harmadik lett.

A német nagydíj időmérő edzésén sem történt meglepetés, Andrettié lett a pole Peterson előtt, Lauda harmadik lett. A rajtnál Peterson jött el jobban, és átvette a vezetést Andrettitől, de csak 4 körig, amikor az amerikai visszavette az első helyet. Lauda Alan Jonesszal harcolt a harmadik helyért, míg az osztrák motorja ismét tönkre nem ment, később Jones is kiesett autója meghibásodása miatt. Bár Peterson váltóhiba miatt kiesett, Andretti újabb győzelmet szerzett a Lotusnak, Scheckter második, Laffite harmadik lett.

Az Österreichringen Lauda hazai közönsége előtt csak a 12. helyet tudta megszerezni, míg az első sor ismét Lotusoké lett, Petersonnal a pole-ban. A kvalifikáció legnagyobb meglepetése Jean-Pierre Jabouille volt, aki a harmadik helyet szerezte meg a turbófeltöltéses Renault-val. A rajtnál Peterson megtartotta első helyét, míg Reutemann megelőzte Andrettit. Az amerikei még az első körben megpróbálta visszaszerezni pozícióját, de összeütköztek. Andretti kiesett, mivel a korlátnak csúszott, míg Reutemann több helyezést veszített. A 4. körben heves eső érte el a pályát Reutemann kicsúszott (a pályabírók betolták autóját, mivel az veszélyes pozícióban volt), míg Scheckter ütközött, a versenyt megállították. Miután az esőzés alábbhagyott, a versenyt újraindították, ismét Peterson vezetett Depailler és Lauda előtt. Ahogy pálya száradt Peterson egyre nagyobb előnyt szerzett, míg Reutemannt fekete zászlóval kiintették a versenyből, külső segítség igénybevétele miatt. Később Lauda összetörte autóját, így Gilles Villeneuve került a harmadik helyre. A versenyzők slick gumikra váltottak, de az első három sorrendje nem változott már: Peterson győzött Depailler és Villeneuve előtt, aki első dobogós helyezését szerezte.

A turbómotoros Renault RS01

A holland nagydíjon ismét a Lotusoké lett az első rajtsor, Andrettié lett a pole Peterson és Lauda előtt. A rajtot követően mindkét Lotus megtartotta helyezését és hamar elszakadtak a mezőnytől. Laffite a verseny elején Laudát üldözte, de később lemaradt rosszul tapadó gumijai miatt. A verseny meglehetősen eseménytelen volt, Andretti és Peterson révén a Lotus kettős győzelmet szerzett, Lauda lett a harmadik.

Monzában a legjobb edzésidőt Andretti érte el Villeneuve és Jabouille előtt. A rajnál az indítóbíró olyan gyorsan váltott zöldre hogy a bemelegítő körből beérkező utolsó versenyzők még sebességben voltak, az élen állók közé rohanó kocsik hatalmas káoszt okoztak. Patrese jobb oldalon kikerülve a mezőnyt el tudott menni, Hunt viszont ütközött Ronnie Petersonnal, a palánkról visszacsapódó kocsiba pedig Vittorio Brambilla rohant bele. Peterson Lotusának lerepült a tanksapkája és a kiömlő benzintől kigyulladt, Hunt és Depailler húzták ki a lángok közül a svéd pilótát. Petersont és Brambillát (akit egy leszakadt kerék talált el, de felépült sérüléséből) kórházba szállították, más versenyző nem sérült meg. A versenyt csak több órával később indították újra, a rajtnál Andretti és Villeneuve túl hamar indult el, így mindketten 1 perc büntetést kaptak a verseny után. Villeneuve vezetett Andretti és Jabouille előtt, de utóbbi Renault turbómotorja tönkrement, Jabouille kiesett. A harmadik hely így Laudáé lett, mögötte Watson harcolt Reutemann-nal és Laffite-tel. Andretti öt körrel a leintés előtt megelőzte Villeneuve-öt, így elsőként ért célba, büntetése miatt azonban csak hatodik lett. Ennek köszönhetően Lauda lett az első, Watson és Reutemann előtt.

Reutemann Watkins Glenben

Peterson lábait a kórházban megműtötték, ezután elzáródás keletkezett a véráramában, a svéd kómába esett, másnap reggel pedig meghalt zsírembóliában. A balesetért sokáig Patresét okolták a versenyzők, a következő nagydíjon még indulni sem engedték, csak 1983-ban mentették fel polgári perben. Peterson halálának eredményeképp Andretti világbajnok lett, de az ünneplés elmaradt.

Az utolsó előtti nagydíjon, Watkins Glenben a Lotus Jean-Pierre Jariert igazolta le Peterson pótlására. Csapattársa halála még jobban megrázta Andrettit, mint a többi versenyzőt, ennek ellenére megszerezte a pole-t hazai versenyén, Reutemann és Jones előtt. Andretti a rajtnál megtartotta a vezetést, Reutemann, Villeneuve és Jones előtt. Andretti autója kezelhetőségével és fékproblémával küzdött, emiatt megelőzte Reutemann, Villeneuve, majd Jones is. A versenyt a két Ferrari vezette, de Villeneuve kiesett motorhiba miatt, ahogyan később Andretti és Lauda is. Jarier megelőzte a harmadik helyen haladó Schecktert, de négy körrel a leintés előtt elfogyott az üzemanyaga. Reutemann győzött Jones és Scheckter előtt, Jabouille negyedik helyével pedig megszerezte a Renault első pontjait.

A szezonzáró kanadai nagydíjat új helyszínen, Montrealban rendezték, ahol Jarier szerezte meg a pole-t a Lotusszal Scheckter és Villeneuve előtt. Jarier könnyedén megtartotta poícióját az első kanyarban, míg Jones a második helyre jött fel remek rajtjának köszönhetően. Míg Jarier egyre nagyobb előnyre tett szert, Jones lassú defektet kapott, így Scheckter a második, Villeneuve a harmadik helyre jött fel, később a kanadai megelőzte Schecktert a második helyért. Jarier dominálta a versenyt, míg ki nem esett olajszivárgás miatt, így Villeneuve megszerezte pályafutása első győzelmét, ráadásul hazai közönsége előtt. Scheckter második, Reutemann harmadik lett.

Mario Andretti 64 ponttal szerezte meg a bajnoki címet, Peterson 51 pontot szerzett haláláig, Reutemann 48 egységet gyűjtött. A Lotus 86 ponttal a hetedik konstruktőri bajnoki címét szerezte, ami egyben az utolsó is volt a csapat számára. A Ferrari második (58), míg a Brabham a harmadik (53) lett.

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Verseny Dátum Pálya Pályarajz Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
298 Argentína argentin nagydíj Január 15. Oscar Gálvez Buenos Aires 1974.jpg USA Mario Andretti UK Lotus-Ford Összefoglaló
299 Brazil brazil nagydíj Január 29. Jacarepaguá Circuit Jacarepagua.png Argentína Carlos Reutemann olasz Ferrari Összefoglaló
300 Dél-Afrika 1928-1994 dél-afrikai nagydíj Március 4. Kyalami Kyalami 1968.jpg Svéd Ronnie Peterson UK Lotus-Ford Összefoglaló
301 USA nyugat-amerikai nagydíj Április 2. Long Beach Long Beach 1978.jpg Argentína Carlos Reutemann olasz Ferrari Összefoglaló
302 Monaco monacói nagydíj Május 7. Monaco Circuit de Monaco 1976.png Francia Patrick Depailler UK Tyrrell-Ford Összefoglaló
303 Belgium belga nagydíj Május 21. Zolder USA Mario Andretti UK Lotus-Ford Összefoglaló
304 Spanyolország spanyol nagydíj Június 4. Jarama Circuit Jarama.png USA Mario Andretti UK Lotus-Ford Összefoglaló
305 svéd svéd nagydíj Június 17. Scandinavian Raceway Circuit Anderstorp.png ausztria Niki Lauda UK Brabham-Alfa Romeo Összefoglaló
306 Franciaország francia nagydíj Július 2. Paul Ricard Circuit Paul Ricard.png USA Mario Andretti UK Lotus-Ford Összefoglaló
307 UK brit nagydíj Július 16. Brands Hatch Circuit Brandshatch.png Argentína Carlos Reutemann olasz Ferrari Összefoglaló
308 Németország német nagydíj Július 30. Hockenheimring Circuit Hokenheimring old.png USA Mario Andretti UK Lotus-Ford Összefoglaló
309 ausztria osztrák nagydíj Augusztus 13. Österreichring Österreichring.png svéd Ronnie Peterson UK Lotus-Ford Összefoglaló
310 Holland holland nagydíj Augusztus 27. Zandvoort Zandvoort layout 1973 1979.png USA Mario Andretti UK Lotus-Ford Összefoglaló
311 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 10. Monza Monza 1976.jpg ausztria Niki Lauda UK Brabham-Alfa Romeo Összefoglaló
312 USA amerikai nagydíj Október 1. Watkins Glen Circuit Watkins Glen.png Argentína Carlos Reutemann olasz Ferrari Összefoglaló
313 Kanada kanadai nagydíj Október 8. Circuit Île Notre-Dame Montreal 1979.jpg kanada Gilles Villeneuve olasz Ferrari Összefoglaló

A bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző ARG
Argentína
BRA
Brazil
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
USW
USA
MON
Monaco
BEL
Belgium
ESP
Spanyol
SWE
Svéd
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
NED
holland
ITA
Olaszország
USA
USA
CAN
kanada
Pontszám
1 USA Mario Andretti 1 4 7 2 11 1 1 Ki 1 Ki 1 Ki 1 6 Ki 10 64
2 Svéd Ronnie Peterson 5 Ki 1 4 Ki 2 2 3 2 Ki Ki 1 2 Ki 51
3 Argentína Carlos Reutemann 7 1 Ki 1 8 3 Ki 10 18 1 Ki Kiz 7 3 1 3 48
4 Ausztria Niki Lauda 2 3 Ki Ki 2 Ki Ki 1 Ki 2 Ki Ki 3 1 Ki Ki 44
5 Franciaország Patrick Depailler 3 Ki 2 3 1 Ki Ki Ki Ki 4 Ki 2 Ki 11 Ki 5 34
6 UK John Watson Ki 8 3 Ki 4 Ki 5 Ki 4 3 7 7 4 2 Ki Ki 25
7 Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter 10 Ki Ki Ki 3 Ki 4 Ki 6 Ki 2 Ki 12 12 3 2 24
8 Franciaország Jacques Laffite 16 9 5 5 Ki 5 3 7 7 10 3 5 8 4 11 Ki 19
9 kanada Gilles Villeneuve 8 Ki Ki Ki Ki 4 10 9 12 Ki 8 3 6 7 Ki 1 17
10 Brazil Emerson Fittipaldi 9 2 Ki 8 9 Ki Ki 6 Ki Ki 4 4 5 8 5 Ki 17
11 Ausztrália Alan Jones Ki 11 4 7 Ki 10 8 Ki 5 Ki Ki Ki Ki 13 2 9 11
12 Olaszország Riccardo Patrese 10 Ki 6 6 Ki Ki 2 8 Ki 9 Ki Ki Ki 4 11
13 UK James Hunt 4 Ki Ki Ki Ki Ki 6 8 3 Ki Kiz Ki 10 Ki 7 Ki 8
14 Franciaország Patrick Tambay 6 Ki Ki 12 7 Ki 4 9 6 Ki Ki 9 5 6 8 8
15 Franciaország Didier Pironi 14 6 6 Ki 5 6 12 Ki 10 Ki 5 Ki Ki Ki 10 7 7
16 Svájc Clay Regazzoni 15 5 NK 10 NK Ki 15 5 Ki Ki NK HN NK HN 14 NK 4
17 Franciaország Jean-Pierre Jabouille Ki Ki 10 HN 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 4 12 3
18 Németország Hans-Joachim Stuck 17 Ret NK NI Ki Ki Ki 11 11 5 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 2
19 Olaszország Vittorio Brambilla 18 NK 12 Ki NK 13 7 Ki 17 9 Ki 6 Kiz Ki 1
20 ír Derek Daly NeK NeK NK NK Ki Kiz Ki 10 8 6 1
21 Mexikó Héctor Rebaque NK Ki 10 NeK NeK NeK Ki 12 NK Ki 6 Ki 11 NK Ki NK 1
22 USA Brett Lunger 13 Ki 11 NK NeK 7 NK NK Ki 8 NeK 8 Ki Ki 13 0
23 Olaszország Bruno Giacomelli 8 Ki 7 Ki 14 0
24 Németország Jochen Mass 11 7 Ki Ki NK 11 9 13 13 HN Ki NK NK 0
25 Franciaország Jean-Pierre Jarier 12 NI 8 11 NK NK 15 Ki 0
26 Franciaország René Arnoux NK NeK 9 14 NeK 9 Ki 9 Ki 0
27 Németország Rolf Stommelen 9 9 Ki Ki 14 14 15 NK Kiz NeK NeK NeK 16 NeK 0
28 Brazil Nelson Piquet Ki Ki Ki 9 11 0
29 Finn Keke Rosberg Ki NeK NeK NK NeK 15 16 Ki 10 HN Ki NeK Ki HN 0
30 USA Rupert Keegan Ki Ki Ki NI Ki NK 11 NK Ki NK NK NK NI 0
31 Ausztria Harald Ertl 11 Ki NeK NK 0
32 Belgium Jacky Ickx Ki 12 Ki NK 0
33 USA Bobby Rahal 12 Ki 0
Olaszország Arturo Merzario Ki NK Ki Ki NeK NeK NK HN NK Ki NK NK Ki Ki Ki NK 0
Olaszország Lamberto Leoni Ki Ki NK NK 0
USA Danny Ongais Ki Ki NeK NeK 0
holland Michael Bleekemolen NK NK Ki NeK 0
USA Eddie Cheever NK NK Ki 0
Olaszország Alberto Colombo NK NK NeK 0
UK Divina Galica NK NK 0
Olaszország Beppe Gabbiani NK NK 0
Spanyol Emilio de Villota NK 0
UK Geoff Lees NK 0
UK Tony Trimmer NK 0
Ausztria Hans Binder NK 0
Olaszország Gimax NK 0
Helyezés Versenyző ARG
Argentína
BRA
Brazil
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
USW
USA
MON
Monaco
BEL
Belgium
ESP
Spanyol
SWE
Svéd
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
NED
holland
ITA
Olaszország
USA
USA
CAN
kanada
Pontszám

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Gyártó Model Motor Gumi Győzelmek Dobogó Első rajthelyek Leggyorsabb kör Pont
1 UK Lotus-Ford 78
79
Ford Cosworth DFV G 8 14 12 7 86
2 ITA Ferrari 312T2
312T3
Ferrari 015 M 5 9 2 3 58
3 UK Brabham-Alfa Romeo BT46/B/C Alfa Romeo 115-12 G 2 10 2 4 53
4 UK Tyrrell-Ford 008 Ford Cosworth DFV G 1 5 0 0 38
5 Kanada Wolf-Ford WR1-4
WR5-6
Ford Cosworth DFV G 0 4 0 0 24
6 Francia Ligier-Matra JS7
JS7/9
JS9
Matra MS76
Matra MS78
G 0 2 0 0 19
7 Brazília Fittipaldi-Ford FSA Ford Cosworth DFV G 0 1 0 0 17
8 UK McLaren-Ford M26 Ford Cosworth DFV G 0 1 0 0 15
9 UK Williams-Ford FW06 Ford Cosworth DFV G 0 1 0 2 11
10 UK Arrows-Ford FA1
A1
Ford Cosworth DFV G 0 1 0 0 11
11 UK Shadow-Ford DN8
DN9
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 6
12 Francia Renault RS01 Renault-Gordini EF1 M 0 0 0 0 3
13 UK Surtees-Ford TS19
TS20
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 1
14 UK Ensign-Ford N177 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 1
- Francia Martini-Ford MK23 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- UK Hesketh-Ford 308E Ford Cosworth DFV B 0 0 0 0 0
- Német ATS-Ford HS1
D1
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- Flag of Hong Kong (1959-1997).svg Theodore-Ford TR1 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- ITA Merzario-Ford A1 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1978-as Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.