1976-os Formula–1 monacói nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monaco 1976-os monacói nagydíj
Az évad 6. versenye a 16-ból
az 1976-os Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Monaco.svg
Versenyadatok
Dátum 1976. május 30.
Hivatalos elnevezés XXXIV. Grand Prix Automobile de Monaco
Helyszín Circuit de Monaco, Monaco
Versenypálya 3,312 km
Táv 258,336 km
Körök 78
Időjárás részben felhős
Pole-pozíció
Versenyző Ausztria Niki Lauda
(Ferrari)
Idő 1:29,65
Leggyorsabb kör
Versenyző Svájc Clay Regazzoni
(Ferrari)
Idő 1:30,28 (60. a(z) 78-ból)
Dobogó
Első Ausztria Niki Lauda
(Ferrari)
Második Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter
(Tyrrell Ford)
Harmadik Franciaország Patrick Depailler
(Tyrrell Ford)

A monacói nagydíj volt az 1976-os Formula–1 világbajnokság hatodik futama.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1974-eshez hasonlóan ismét Ferrari elsősor lett az időmérő edzés végeredménye. A James Hunt autójából kifolyó olajon (a 24. körben esett ki) Regazzoni és Peterson is megpördült, ennek következtében a két hatkerekű Tyrrell: Depailler és Scheckter került a második és a harmadik helyre. A 64. körben Regazzoni visszaelőzte a harmadik Depailler-t, de 10 kör múlva a ferraris hibázott és kiesett, így a Tyrrell visszavette a harmadik helyet. A versenyt Lauda nyerte Scheckter és Patrick Depailler előtt.

Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám
1 1 Ausztria Niki Lauda Ferrari 78 1:59:51,47 1 9
2 3 Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter Tyrrell-Ford 78 + 11,13 5 6
3 4 Franciaország Patrick Depailler Tyrrell-Ford 78 + 1:04,84 4 4
4 34 Németország Hans-Joachim Stuck March-Ford 77 + 1 kör 6 3
5 12 Németország Jochen Mass McLaren-Ford 77 + 1 kör 11 2
6 30 Brazil Emerson Fittipaldi Fittipaldi-Ford 77 + 1 kör 7 1
7 16 UK Tom Pryce Shadow-Ford 77 + 1 kör 15  
8 17 Franciaország Jean-Pierre Jarier Shadow-Ford 76 + 2 kör 10  
9 8 Brazil Carlos Pace Brabham-Alfa Romeo 76 + 2 kör 13[1]  
10 28 UK John Watson Penske-Ford 76 + 2 kör 17[1]  
11 21 Franciaország Michel Leclère Wolf-Williams-Ford 76 + 2 kör 18[1]  
12 26 Franciaország Jacques Laffite Ligier-Matra 75 Baleset 8[1]  
13 22 Új-Zéland Chris Amon Ensign-Ford 74 + 4 kör 12[1]  
14 2 Svájc Clay Regazzoni Ferrari 73 Baleset 2[1]  
Kiesett 6 Svéd Gunnar Nilsson Lotus-Ford 39 Motorhiba 16[1]  
Kiesett 10 Svéd Ronnie Peterson March-Ford 26 Baleset 3[1]  
Kiesett 11 UK James Hunt McLaren-Ford 24 Motorhiba 14[1]  
Kiesett 9 Olaszország Vittorio Brambilla March-Ford 9 Felfüggesztés 9[1]  
Kiesett 19 Ausztrália Alan Jones Surtees-Ford 1 Ütközés 19[1]  
Kiesett 7 Argentína Carlos Reutemann Brabham-Alfa Romeo 0 Baleset 20[1]  
NK 20 Belgium Jacky Ickx Wolf-Williams-Ford        
NK 38 Franciaország Henri Pescarolo Surtees-Ford        
NK 37 Ausztrália Larry Perkins Boro-Ford        
NK 24 Németország Harald Ertl Hesketh-Ford        
NK 35 Olaszország Arturo Merzario March-Ford        

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Niki Lauda: 78 (1-78)

Niki Lauda 11. győzelme, 20. pole-pozíciója, Clay Regazzoni 12. leggyorsabb köre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l Mike Lang:Grand Prix! (1983) (ISBN 0-85429-380-9)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1976-os Formula–1 belga nagydíj
FIA 1976-os Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1976-os Formula–1 svéd nagydíj
Előző nagydíj:
1975-ös Formula–1 monacói nagydíj
Formula–1 monacói nagydíj Következő nagydíj:
1977-es Formula–1 monacói nagydíj