1973-as Formula–1 svéd nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svédország 1973-as svéd nagydíj
Az évad 7. versenye a 15-ből
az 1973-as Formula–1 világbajnokságon.
Scandinavian Raceway.svg
Versenyadatok
Dátum 1973. június 17.
Hivatalos elnevezés IX. Hitachi Sveriges Grand Prix
Helyszín Scandinavian Raceway, Anderstorp, Svédország
Versenypálya 4,018 km
Táv 321,440 km
Körök 80
Időjárás napos, száraz
Pole-pozíció
Versenyző Svédország Ronnie Peterson
(Lotus-Ford)
Idő 1:23,810
Leggyorsabb kör
Versenyző Új-Zéland Denny Hulme
(McLaren-Ford)
Idő 1:26,146 (7. a(z) 80-ból)
Dobogó
Első Új-Zéland Denny Hulme
(McLaren-Ford)
Második Svédország Ronnie Peterson
(Lotus-Ford)
Harmadik Franciaország François Cevert
(Tyrrell-Ford)

Az svéd nagydíj volt az 1973-as Formula–1 világbajnokság hetedik futama, amelyet 1973. június 17-én rendeztek meg a svéd Scandinavian Racewayen, Anderstorpban.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ronnie Peterson Formula–1-es sikere elősegítette a sportág svéd nagydíjának létrehozását. Az első versenyt az Anderstorp mellett található, kissé jellegtelen Scandinavian Racewayen rendezték meg, amelyet egy kis repülőtér kifutópályájából alakítottak át. Anderstorp 130 km-re fekszik Göteborgtól és 400 km-re Stockholmtól. A mezőny a megszokottól kisebb volt, mivel a csapatoknak nem volt idejük kijavítani az autókon a Monaco és Svédország közötti, közel 2000 km-es út alatt keletkezett sérüléseket.

A futam előtt Emerson Fittipaldi (Lotus) négy ponttal vezette a világbajnokságot Jackie Stewart (Tyrrell) előtt, ugyanis a brazilnak 41, míg a skótnak 37 pontja volt. A konstruktőrök bajnokságának élén a Tyrrell állt 45 ponttal, míg a Lotus 41 egységet gyűjtött a hat verseny alatt.

A svéd nagydíjról Arturo Merzario (Ferrari), Chris Amon (Tecno), Andrea de Adamich (Brabham) és Nanni Galli (Iso Marlboro) hiányzott, aki úgy döntött, hogy visszavonul a Formula–1-től, ezért Frank Williams Tom Belsø-val állt volna rajthoz, míg világossá nem vált, hogy a dánnak nincs elegendő pénze az induláshoz. Reine Wisell azonban, David Purley Marchát kibérelve ott volt a huszonegy pilóta között az edzésen.

Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peterson nem okozott csalódást szurkolóinak az időmérőn, ugyanis Lotusával megszerezte a pole-t, François Cevert Tyrrellje előtt. A világbajnoki címért versengő Stewart és Fittipaldi a második sorba kvalifikálták magukat, míg a harmadik sor Carlos Reutemanné (Brabham) és Denny Hulme-é (McLaren) lett. Az első tíz versenyzőt Peter Revson (McLaren), Jacky Ickx (Ferrari), Jean-Pierre Beltoise (BRM), illetve Mike Hailwood (Surtees) egészítette ki.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rajt a tervezettnél kicsit később kezdődött, mivel a GPDA (Grand Prix Drivers Association) panaszt tett a fotósok veszélyes helyen tartózkodása miatt. Fittipaldi rajtolt a legjobban, és feljött a második helyre, Peterson mögé. A harmadik Cevert mögött Stewart, Reutemann és Hulme autózott, majd a 4. körben a McLaren versenyzője megelőzte az argentint. A 34. körig ez maradt a sorrend, amikor Stewart megelőzte Cevert-t, és elkezdett felzárkózni az előtte levő két Lotusra. Cevert-nek gondjai akadtak a gumikkal, ezért hátraesett, majd a 62. körben Hulme megelőzte. Az új-zélandi ezután Stewartot vette üldözőbe, és a 71. körben feljött a harmadik pozícióba, amikor Fittipaldi váltóhiba miatt hirtelen lelassult és kiállt. Három körrel a verseny leintése előtt Hulme-nak sikerült elmennie Stewart mellett, mivel a skót hátsó fékhibával küszködött. Az utolsó előtti körben Hulme meg tudta előzni Petersont, így az új-zélandi megnyerte a futamot. Peterson második, Cevert harmadik lett.

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 7 Új-Zéland Denny Hulme McLaren-Ford 80 1h56:46,049 6 9
2 2 Svédország Ronnie Peterson Lotus-Ford 80 + 4,039 1 6
3 6 Franciaország François Cevert Tyrrell-Ford 80 + 14,667 2 4
4 10 Argentína Carlos Reutemann Brabham-Ford 80 + 18,068 5 3
5 5 Egyesült Királyság Jackie Stewart Tyrrell-Ford 80 + 25,998 3 2
6 3 Belgium Jacky Ickx Ferrari 79 + 1 kör 8 1
7 8 USA Peter Revson McLaren-Ford 79 + 1 kör 7
8 15 Egyesült Királyság Mike Beuttler March-Ford 78 + 2 kör 21
9 19 Svájc Clay Regazzoni BRM 77 + 3 kör 12
10 24 Brazília Carlos Pace Surtees-Ford 77 + 3 kör 16
11 25 Új-Zéland Howden Ganley Iso Marlboro-Ford 77 + 3 kör 11
12 1 Brazília Emerson Fittipaldi Lotus-Ford 76 Váltóhiba 4
13 21 Ausztria Niki Lauda BRM 75 + 5 kör 15
14 16 USA George Follmer Shadow-Ford 74 + 6 kör 19
Ki 20 Franciaország Jean-Pierre Beltoise BRM 57 Motorhiba 9
Ki 17 Egyesült Királyság Jackie Oliver Shadow-Ford 50 Felfüggesztés 17
Ki 23 Egyesült Királyság Mike Hailwood Surtees-Ford 41 Gumihiba 10
Ki 14 Franciaország Jean-Pierre Jarier March-Ford 38 Karburátor 20
Ki 12 Egyesült Királyság Graham Hill Shadow-Ford 16 Gyújtás 18
Ki 11 Brazília Wilson Fittipaldi Brabham-Ford 0 Baleset 12
Ki 27 Svédország Reine Wisell March-Ford 0 Felfüggesztés 14
NI 26 Dánia Tom Belsø Iso Marlboro-Ford Nem indult 22

A világbajnokság állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Brazília Emerson Fittipaldi 41 1. Egyesült Királyság Tyrrell-Ford 49
2. Egyesült Királyság Jackie Stewart 39 2. Egyesült Királyság Lotus-Ford 47
3. Franciaország François Cevert 25 3. Egyesült Királyság McLaren-Ford 26
4. Új-Zéland Denny Hulme 19 4. Olaszország Ferrari 10
5. USA Peter Revson 11 5. Ausztrália Brabham-Ford 7

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Ronnie Peterson: 80 (1-78)
  • Denny Hulme: 2 (79-80)

Denny Hulme 7. győzelme, 6. leggyorsabb köre, Ronnie Peterson 4. pole-pozíciója.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1973-as Formula–1 monacói nagydíj
FIA 1973-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1973-as Formula–1 francia nagydíj
Előző nagydíj:
nem rendeztek
Formula–1 svéd nagydíj Következő nagydíj:
1974-es Formula–1 svéd nagydíj