1973-as Formula–1 svéd nagydíj
 1973-as svéd nagydíj |
|
| Az évad 7. versenye a 15-ből az 1973-as Formula–1 világbajnokságon. |
|
 |
|
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1973. június 17. |
| Hivatalos elnevezés | IX. Hitachi Sveriges Grand Prix |
| Helyszín | Scandinavian Raceway, Anderstorp, Svédország |
| Versenypálya | 4,018 km |
| Táv | 321,440 km |
| Körök | 80 |
| Időjárás | napos, száraz |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző | Ronnie Peterson (Lotus-Ford) |
| Idő | 1:23,810 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző |  Denny Hulme(McLaren-Ford) |
| Idő | 1:26,146 (7. a(z) 80-ból) |
| Dobogó | |
| Első | Denny Hulme (McLaren-Ford) |
| Második | Ronnie Peterson (Lotus-Ford) |
| Harmadik |  François Cevert(Tyrrell-Ford) |
Az svéd nagydíj volt az 1973-as Formula–1 világbajnokság hetedik futama, amelyet 1973. június 17-én rendeztek meg a svéd Scandinavian Racewayen, Anderstorpban.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
Ronnie Peterson Formula–1-es sikere elősegítette a sportág svéd nagydíjának létrehozását. Az első versenyt az Anderstorp mellett található, kissé jellegtelen Scandinavian Racewayen rendezték meg, amelyet egy kis repülőtér kifutópályájából alakítottak át. Anderstorp 130 km-re fekszik Göteborgtól és 400 km-re Stockholmtól. A mezőny a megszokottól kisebb volt, mivel a csapatoknak nem volt idejük kijavítani az autókon a Monaco és Svédország közötti, közel 2000 km-es út alatt keletkezett sérüléseket.
A futam előtt Emerson Fittipaldi (Lotus) négy ponttal vezette a világbajnokságot Jackie Stewart (Tyrrell) előtt, ugyanis a brazilnak 41, míg a skótnak 37 pontja volt. A konstruktőrök bajnokságának élén a Tyrrell állt 45 ponttal, míg a Lotus 41 egységet gyűjtött a hat verseny alatt.
A svéd nagydíjról Arturo Merzario (Ferrari), Chris Amon (Tecno), Andrea de Adamich (Brabham) és Nanni Galli (Iso Marlboro) hiányzott, aki úgy döntött, hogy visszavonul a Formula–1-től, ezért Frank Williams Tom Belsø-val állt volna rajthoz, míg világossá nem vált, hogy a dánnak nincs elegendő pénze az induláshoz. Reine Wisell azonban, David Purley Marchát kibérelve ott volt a huszonegy pilóta között az edzésen.
Időmérő edzés [szerkesztés]
Peterson nem okozott csalódást szurkolóinak az időmérőn, ugyanis Lotusával megszerezte a pole-t, François Cevert Tyrrellje előtt. A világbajnoki címért versengő Stewart és Fittipaldi a második sorba kvalifikálták magukat, míg a harmadik sor Carlos Reutemanné (Brabham) és Denny Hulme-é (McLaren) lett. Az első tíz versenyzőt Peter Revson (McLaren), Jacky Ickx (Ferrari), Jean-Pierre Beltoise (BRM), illetve Mike Hailwood (Surtees) egészítette ki.
Futam [szerkesztés]
A rajt a tervezettnél kicsit később kezdődött, mivel a GPDA (Grand Prix Drivers Association) panaszt tett a fotósok veszélyes helyen tartózkodása miatt. Fittipaldi rajtolt a legjobban, és feljött a második helyre, Peterson mögé. A harmadik Cevert mögött Stewart, Reutemann és Hulme autózott, majd a 4. körben a McLaren versenyzője megelőzte az argentint. A 34. körig ez maradt a sorrend, amikor Stewart megelőzte Cevert-t, és elkezdett felzárkózni az előtte levő két Lotusra. Cevert-nek gondjai akadtak a gumikkal, ezért hátraesett, majd a 62. körben Hulme megelőzte. Az új-zélandi ezután Stewartot vette üldözőbe, és a 71. körben feljött a harmadik pozícióba, amikor Fittipaldi váltóhiba miatt hirtelen lelassult és kiállt. Három körrel a verseny leintése előtt Hulme-nak sikerült elmennie Stewart mellett, mivel a skót hátsó fékhibával küszködött. Az utolsó előtti körben Hulme meg tudta előzni Petersont, így az új-zélandi megnyerte a futamot. Peterson második, Cevert harmadik lett.
| Helyezés | Rajtszám | Versenyző | Csapat/Motor | Futott kör | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 7 | Denny Hulme |
McLaren-Ford | 80 | 1h56:46,049 | 6 | 9 |
| 2 | 2 | Ronnie Peterson |
Lotus-Ford | 80 | + 4,039 | 1 | 6 |
| 3 | 6 | François Cevert |
Tyrrell-Ford | 80 | + 14,667 | 2 | 4 |
| 4 | 10 |  Carlos Reutemann |
Brabham-Ford | 80 | + 18,068 | 5 | 3 |
| 5 | 5 |  Jackie Stewart |
Tyrrell-Ford | 80 | + 25,998 | 3 | 2 |
| 6 | 3 | .svg){kind=small} Jacky Ickx |
Ferrari | 79 | + 1 kör | 8 | 1 |
| 7 | 8 |  Peter Revson |
McLaren-Ford | 79 | + 1 kör | 7 | |
| 8 | 15 | Mike Beuttler |
March-Ford | 78 | + 2 kör | 21 | |
| 9 | 19 |  Clay Regazzoni |
BRM | 77 | + 3 kör | 12 | |
| 10 | 24 |  Carlos Pace |
Surtees-Ford | 77 | + 3 kör | 16 | |
| 11 | 25 | Howden Ganley |
Iso Marlboro-Ford | 77 | + 3 kör | 11 | |
| 12 | 1 | Emerson Fittipaldi |
Lotus-Ford | 76 | Váltóhiba | 4 | |
| 13 | 21 |  Niki Lauda |
BRM | 75 | + 5 kör | 15 | |
| 14 | 16 | George Follmer |
Shadow-Ford | 74 | + 6 kör | 19 | |
| Ki | 20 | Jean-Pierre Beltoise |
BRM | 57 | Motorhiba | 9 | |
| Ki | 17 | Jackie Oliver |
Shadow-Ford | 50 | Felfüggesztés | 17 | |
| Ki | 23 | Mike Hailwood |
Surtees-Ford | 41 | Gumihiba | 10 | |
| Ki | 14 | Jean-Pierre Jarier |
March-Ford | 38 | Karburátor | 20 | |
| Ki | 12 | Graham Hill |
Shadow-Ford | 16 | Gyújtás | 18 | |
| Ki | 11 | Wilson Fittipaldi |
Brabham-Ford | 0 | Baleset | 12 | |
| Ki | 27 | Reine Wisell |
March-Ford | 0 | Felfüggesztés | 14 | |
| NI | 26 |  Tom Belsø |
Iso Marlboro-Ford | Nem indult | 22 |
A világbajnokság állása a verseny után [szerkesztés]
| H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Emerson Fittipaldi |
41 | 1. | Tyrrell-Ford |
49 |
| 2. | Jackie Stewart |
39 | 2. | Lotus-Ford |
47 |
| 3. | François Cevert |
25 | 3. | McLaren-Ford |
26 |
| 4. | Denny Hulme |
19 | 4. |  Ferrari |
10 |
| 5. | Peter Revson |
11 | 5. |  Brabham-Ford |
7 |
Statisztikák [szerkesztés]
Vezető helyen:
- Ronnie Peterson 80 (1-78)
- Denny Hulme 2 (79-80)
Denny Hulme 7. győzelme, 6. leggyorsabb köre, Ronnie Peterson 4. pol pozíciója.
- McLaren 6. győzelme.
Források [szerkesztés]
- Versenyleírás a grandprix.com-on (angolul)
| Előző nagydíj: 1973-as Formula–1 monacói nagydíj |
FIA 1973-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1973-as Formula–1 francia nagydíj |
| Előző nagydíj: nem rendeztek |
Formula–1 svéd nagydíj | Következő nagydíj: 1974-es Formula–1 svéd nagydíj |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
