1981-es Formula–1 német nagydíj
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 1981-es német nagydíj |
|
| Az évad 10. versenye a 15-ből az 1981-es Formula–1 világbajnokságon. |
|
 |
|
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1981. augusztus 2. |
| Hivatalos elnevezés | XLIII. Grosser Preis von Deutschland |
| Helyszín | Hockenheimring, Németország |
| Versenypálya | 6,789 km |
| Táv | 45 kör, 305,505 km |
| Időjárás | napos |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző |  Alain Prost(Renault) |
| Idő | 1:47,50 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző |  Alan Jones(Williams-Ford) |
| Idő | 1:52,42 (4. a(z) 45-ből) |
| Dobogó | |
| Első |  Nelson Piquet(Brabham-Ford) |
| Második | Alain Prost (Renault) |
| Harmadik | Jacques Laffite (Ligier-Matra) |
A német nagydíj volt az 1981-es Formula–1 világbajnokság tizedik futama.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Futam
| Helyezés | # | Versenyző | Csapat/Motor | Körök | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pontszám |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 5 | Nelson Piquet |
Brabham-Ford | 45 | 1:25:55,60 | 6 | 9 |
| 2 | 15 | Alain Prost |
Renault | 45 | + 11,52 | 1 | 6 |
| 3 | 26 | Jacques Laffite |
Ligier-Matra | 45 | + 1:04,60 | 7 | 4 |
| 4 | 6 |  Héctor Rebaque |
Brabham-Ford | 45 | + 1:39,69 | 16 | 3 |
| 5 | 3 |  Eddie Cheever |
Tyrrell-Ford | 45 | + 1:50,52 | 18 | 2 |
| 6 | 7 |  John Watson |
McLaren-Ford | 44 | + 1 kör | 9 | 1 |
| 7 | 11 |  Elio de Angelis |
Lotus-Ford | 44 | + 1 kör | 14 | |
| 8 | 32 | Jean-Pierre Jarier |
Osella-Ford | 44 | + 1 kör | 17 | |
| 9 | 22 | Mario Andretti |
Alfa Romeo | 44 | + 1 kör | 12 | |
| 10 | 27 |  Gilles Villeneuve |
Ferrari | 44 | + 1 kör | 8 | |
| 11 | 1 | Alan Jones |
Williams-Ford | 44 | + 1 kör | 4 | |
| 12 | 30 | Siegfried Stohr |
Arrows-Ford | 44 | + 1 kör | 26 | |
| 13 | 16 | René Arnoux |
Renault | 44 | + 1 kör | 2 | |
| 14 | 33 |  Marc Surer |
Theodore-Ford | 43 | Felfüggesztés | 22 | |
| 15 | 23 | Bruno Giacomelli |
Alfa Romeo | 43 | + 2 kör | 17 | |
| HN | 14 |  Eliseo Salazar |
Ensign-Ford | 39 | Helyezés nélkül | 23 | |
| Kiesett | 9 |  Slim Borgudd |
ATS-Ford | 35 | Motorhiba | 28 | |
| Kiesett | 2 |  Carlos Reutemann |
Williams-Ford | 27 | Motorhiba | 3 | |
| Kiesett | 29 | Riccardo Patrese |
Arrows-Ford | 27 | Motorhiba | 13 | |
| Kiesett | 25 | Patrick Tambay |
Ligier-Matra | 27 | Erőátvitel | 11 | |
| Kiesett | 17 |  Derek Daly |
March-Ford | 15 | Felfüggesztés | 21 | |
| Kiesett | 12 | Nigel Mansell |
Lotus-Ford | 12 | Üzemanyag szivárgás | 15 | |
| Kiesett | 8 | Andrea de Cesaris |
McLaren-Ford | 4 | Ütközés | 10 | |
| Kiesett | 28 | Didier Pironi |
Ferrari | 1 | Elektronika | 5 | |
| NK | 20 |  Keke Rosberg |
Fittipaldi-Ford | ||||
| NK | 35 | Brian Henton |
Osella-Ford | ||||
| NK | 31 | Beppe Gabbiani |
Osella-Ford | ||||
| NK | 36 | Derek Warwick |
Toleman-Hart | ||||
| NK | 4 | Michele Alboreto |
Tyrrell-Ford | ||||
| NK | 21 | Chico Serra |
Fittipaldi-Ford |
[szerkesztés] A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után
| H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Carlos Reutemann |
43 | 1. | Williams-Ford |
67 |
| 2. | Nelson Piquet |
35 | 2. | Brabham-Ford |
43 |
| 3. | Jacques Laffite |
25 | 3. | Ferrari |
28 |
| 4. | Alan Jones |
24 | 4. | Ligier-Matra |
25 |
| 5. | Gilles Villeneuve |
21 | 5. | Renault |
24 |
| 6. | John Watson |
20 | 6. | McLaren-Ford |
21 |
[szerkesztés] Statisztikák
Vezető helyen:
- Alain Prost 20 (1-20)
- Alan Jones 18 (21-38)
- Nelson Piquet 7 (39-45)
Nelson Piquet 6. győzelme, Alain Prost 1. pol pozíciója, Alan Jones 7. leggyorsabb köre.
- Brabham 26. győzelme.
[szerkesztés] Források
| Előző nagydíj: 1981-es Formula–1 brit nagydíj |
FIA 1981-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1981-es Formula–1 osztrák nagydíj |
| Előző nagydíj: 1980-as Formula–1 német nagydíj |
Formula–1 Német nagydíj | Következő nagydíj: 1982-es Formula–1 német nagydíj |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
