2006-os Formula–1 San Marinó-i nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Marino 2006-os San-Marinó-i nagydíj
Az évad 4. versenye a 18-ból
a 2006-os Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Imola.png
Versenyadatok
Dátum 2006. április 23.
Hivatalos elnevezés Gran Premio Foster's di San Marino
Helyszín Autodromo Enzo e Dino Ferrari, Imola, Olaszország
Versenypálya 4,929 km
Táv 305.609 km
Körök 62
Időjárás napos, száraz
Pole-pozíció
Versenyző Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Idő 1:22.795
Leggyorsabb kör
Versenyző Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)
Idő 1:24.569 (23. a(z) 62-ből)
Dobogó
Első Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Második Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)
Harmadik Kolumbia Juan Pablo Montoya
(McLaren-Mercedes)

A San Marinó-i nagydíj volt a 2006-os Formula–1 világbajnokság negyedik versenye, amelyet 2006. április 23-án rendeztek meg az olasz Autodromo Enzo e Dino Ferrari versenypályán, Imolában.

Pénteki versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyző Csapat/Motor
Ausztria Alexander Wurz Williams-Cosworth
Egyesült Királyság Anthony Davidson Honda
Hollandia Robert Doornbos Red Bull-Ferrari
Lengyelország Robert Kubica BMW Sauber
Svájc Giorgio Mondini MF1-Toyota
Svájc Neel Jani Toro Rosso-Cosworth
nem volt Super Aguri-Honda

Szabadedzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első szabadedzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Marinó-i nagydíj első szabadedzését április 21-én, pénteken tartották, közép-európai idő szerint 11:00 és 12:00 óra között. Az első helyet Michael Schumacher szerezte meg, Alexander Wurz és Robert Kubica előtt.

Helyezés Név Csapat/Motor Elért idő Különbség Futott kör
1 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:24.751 4
2 Ausztria Alexander Wurz Williams-Cosworth 1:25.132 + 0.381 19
3 Lengyelország Robert Kubica BMW Sauber 1:25.942 + 1.197 24
4 Egyesült Királyság Anthony Davidson Honda 1:26.012 + 1.261 27
5 Olaszország Jarno Trulli Toyota 1:26.417 + 1.666 7
6 Hollandia Robert Doornbos Red Bull-Ferrari 1:26.498 + 1.747 18
7 Brazília Felipe Massa Ferrari 1:26.596 + 1.845 4
8 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 1:26.678 + 1.927 7
9 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:26.938 + 2.187 5
10 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 1:28.048 + 3.297 13
11 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 1:28.498 + 3.747 6
12 Svájc Giorgio Mondini MF1-Toyota 1:28.969 + 4.219 20
13 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 1:29.106 + 4.355 6
14 Svájc Neel Jani Toro Rosso-Cosworth 1:29.695 + 4.944 13
15 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 1:29.697 + 4.946 13
16 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 1:30.348 + 5.597 6
17 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 1:31.217 + 6.466 17
18 Japán Ide Judzsi Super Aguri-Honda 1:31.482 + 6.731 17
19 Spanyolország Fernando Alonso Renault idő nélkül 3
20 Németország Ralf Schumacher Toyota idő nélkül 1
21 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault idő nélkül 2
22 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes idő nélkül 1
23 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber idő nélkül 1
24 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber idő nélkül 1
25 Brazília Rubens Barrichello Honda idő nélkül 1
26 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth idő nélkül
27 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth idő nélkül
28 Egyesült Királyság Jenson Button Honda idő nélkül

Második szabadedzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Marinó-i nagydíj második szabadedzését április 21-én, pénteken tartották, közép-európai idő szerint 14:00 és 15:00 óra között. Az első helyen Fernando Alonso végzett, Michael Schumachert és Robert Kubicát megelőzve.

Helyezés Név Csapat/Motor Elért idő Különbség Futott kör
1 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:25.043 15
2 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:25.371 + 0.328 13
3 Lengyelország Robert Kubica BMW Sauber 1:25.421 + 0.378 31
4 Egyesült Királyság Anthony Davidson Honda 1:25.699 + 0.656 31
5 Brazília Felipe Massa Ferrari 1:25.879 + 0.836 16
6 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 1:25.991 + 0.948 15
7 Olaszország Jarno Trulli Toyota 1:26.029 + 0.986 24
8 Ausztria Alexander Wurz Williams-Cosworth 1:26.328 + 1.285 31
9 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 1:26.334 + 1.291 15
10 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 1:26.387 + 1.344 7
11 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 1:26.427 + 1.384 12
12 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:26.500 + 1.457 16
13 Brazília Rubens Barrichello Honda 1:26.653 + 1.610 19
14 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 1:26.783 + 1.740 24
15 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 1:26.797 + 1.754 13
16 Hollandia Robert Doornbos Red Bull-Ferrari 1:26.917 + 1.874 27
17 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 1:26.989 + 1.946 10
18 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 1:27.128 + 2.085 24
19 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 1:27.157 + 2.114 6
20 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 1:27.503 + 2.460 12
21 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 1:27.544 + 2.501 20
22 Németország Ralf Schumacher Toyota 1:27.639 + 2.596 5
23 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 1:27.719 + 2.676 25
24 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 1:27.990 + 2.947 12
25 Svájc Neel Jani Toro Rosso-Cosworth 1:28.361 + 3.318 21
26 Svájc Giorgio Mondini MF1-Toyota 1:28.833 + 3.790 27
27 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 1:29.870 + 4.827 23
28 Japán Ide Judzsi Super Aguri-Honda 1:31.042 + 5.999 20

Harmadik szabadedzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Marinó-i nagydíj harmadik, szombati szabadedzését április 22-én, közép-európai idő szerint 11:00 és 12:00 óra között tartották, amelyet Michael Schumacher nyert meg, a második Fernando Alonso lett, míg Giancarlo Fisichella harmadikként végzett.

Helyezés Név Csapat/Motor Elért idő Különbség Futott kör
1 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:23.787 14
2 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:24.068 + 0.281 15
3 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 1:24.377 + 0.590 21
4 Brazília Felipe Massa Ferrari 1:24.383 + 0.596 17
5 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:24.626 + 0.839 12
6 Németország Ralf Schumacher Toyota 1:24.667 + 0.880 21
7 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 1:24.850 + 1.063 23
8 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 1:24.916 + 1.129 13
9 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 1:24.984 + 1.197 13
10 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 1:24.994 + 1.207 15
11 Brazília Rubens Barrichello Honda 1:25.041 + 1.254 20
12 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 1:25.205 + 1.418 14
13 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 1:25.575 + 1.788 15
14 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 1:25.662 + 1.875 19
15 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 1:25.701 + 1.914 9
16 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 1:25.803 + 2.016 22
17 Olaszország Jarno Trulli Toyota 1:25.806 + 2.019 15
18 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 1:26.476 + 2.689 18
19 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 1:27.019 + 3.232 11
20 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 1:28.267 + 4.480 18
21 Japán Ide Judzsi Super Aguri-Honda 1:29.330 + 5.543 20
22 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes idő nélkül 1

Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michael Schumacheré lett a pole pozíció a két Honda előtt. Massa negyedik, Alonso ötödik lett.

Helyezés Versenyző Csapat/Motor 1. rész 2. rész 3. rész
1 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:24.598 1:22.579 1:22.795
2 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 1:24.480 1:23.749 1:22.988
3 Brazília Rubens Barrichello Honda 1:24.727 1:23.760 1:23.242
4 Brazília Felipe Massa Ferrari 1:24.884 1:23.595 1:23.702
5 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:23.536 1:23.743 1:23.709
6 Németország Ralf Schumacher Toyota 1:24.370 1:23.565 1:23.772
7 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 1:24.960 1:23.760 1:24.021
8 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:24.259 1:23.190 1:24.158
9 Olaszország Jarno Trulli Toyota 1:24.446 1:23.727 1:24.172
10 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 1:24.992 1:23.718 1:24.795
11 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 1:24.434 1:23.771
12 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 1:25.081 1:23.887
13 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 1:24.495 1:23.966
14 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 1:24.849 1:24.101
15 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 1:25.410 1:24.129
16 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 1:24.879 1:24.520
17 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 1:25.410
18 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 1:25.437
19 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 1:26.820
20 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 1:27.088
21 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 1:27.609
22 Japán Ide Judzsi Super Aguri-Honda 1:29.282

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőny első fele minden gond nélkül rajtolt, hátul azonban nagy volt a tolakodás. Az utolsó helyről indult Ide Júdzsi hátulról megtolta Christijan Alberset, aki ennek következtében az autó elvesztette a tapadását, és kicsúszott a kavicságyba. A biztonsági autó bejött a pályára, így a vezető Schumacher elvesztette előnyét. A második körben ismét elrajtolhattak a versenyzők, és Schumacher szinte azonnal leszakadt a többiektől. Tíz kör után a nyolc pontszerző a következő volt: Michael Schumacher, Button, Massa, Alonso, Barrichello, Ralf Schumacher, Montoya és Webber. Fisichella a tizenegyedik helyről nem tudott előrébb kerülni, igaz, Renault-jában jóval több üzemanyag volt, mint a többiekében.

A tizennegyedik körben megkezdődtek a boxkiállások. Először Barrichello állt ki tankolni és gumit cserélni, majd a következő körben a második helyen autózó Button hajtott a bokszutcába, aki a hetedik helyre ért vissza. Michael Schumacher eddig tíz másodperces előnyre tett szert az akkor mögötte autózó Felipe Massával szemben, akit Fernando Alonso követett. A brazil a tizenkilencedik körben állt, így a világbajnoki címvédő előtt tiszta lett a pálya. Schumacher a következő körben látogatta meg szerelőit, és a második helyre jött vissza Fernando Alonso mögé, aki ekkor több mint hét másodperccel vezetett a Ferrari pilótája előtt, ám a spanyol csak a huszonötödik körben állt ki, de nem kapott a verseny végéig elegendő üzemanyagot. Ezután tizenegy másodperccel követte Schumachert a pályán. Alonso a huszonharmadik körben megfutotta a nagydíj leggyorsabb körét, 1:24.569 másodperces idővel.

Huszonhat kört követően a következő nyolc versenyző számíthatott pontra: Michael Schumacher, Alonso, Button, Massa, Montoya, Webber és Fisichella. Az utóbbi a huszonkilencedik körben hajtott a bokszutcába,de ő sem kapott elegendő mennyiségű üzemanyagot. Egy körrel később Jenson Button is kiállt tankolni, és meglehetősen nagy bonyodalmat okozott, ugyanis a nyalókás ember már akkor zöld utat mutatott neki, amikor a töltőcső még az autóján volt. A brit versenyző ezért elindult, de a cső feje a tank szájába szorult. Miután a szerelők sikeresen eltávolították a fejét a tankból, Button tovább folytatta a futamot. Eközben Alonso körről körre másfél másodperccel volt gyorsabb Schumachernél, ugyanis jobb volt a tapadása, mint a Ferrari német pilótájának. A spanyol a harmincnegyedik körben teljesen megérkezett Schumacher mögé, amely helyzet szinte megegyezett az előző évi futammal, csak a sorrend volt fordított.

Miután a következő néhány körben Alonso egyáltalán nem tudott támadást indítani a szűk imolai pályán, a Renault vezetősége úgy döntött, hogy kiveszi világbajnok versenyzőjüket a német mögül. Schumacher nem sokkal később ismét kihajtott a boxba, és mindenki meglepetésére Alonso elé tudott visszajönni, ami a hátramaradt körülbelül húsz körre újabb nagy harcot ígért, ugyanis a kettejük közti távolság mindössze fél másodperc volt. A csata szinte a verseny végéig zajlott, de az utolsó öt körben a Renault pilótája visszavett tempójából, és Schumacher megszerezhette első győzelmét az évadban. Alonsót Juan Pablo Montoya, Felipe Massa, Kimi Räikkönen, Mark Webber, Jenson Button illetve Giancarlo Fisichella követte.[1]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 5 Németország Michael Schumacher Ferrari 62 1h31:06.486 1 10
2 1 Spanyolország Fernando Alonso Renault 62 + 2.096 5 8
3 4 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 62 + 15.868 7 6
4 6 Brazília Felipe Massa Ferrari 62 + 17.096 4 5
5 3 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 62 + 17.524 8 4
6 9 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 62 + 37.739 10 3
7 12 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 62 + 39.635 2 2
8 2 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 62 + 40.200 11 1
9 7 Németország Ralf Schumacher Toyota 62 + 45.511 6
10 11 Brazília Rubens Barrichello Honda 62 + 1:17.851 3
11 10 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 62 + 1:19.675 13
12 17 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 62 + 1:22.370 12
13 16 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 61 + 1 kör 15
14 20 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 61 + 1 kör 16
15 21 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 61 + 1 kör 18
16 18 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 60 + 2 kör 19
Ki 14 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 47 Féltengely 14
Ki 22 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 44 Kicsúszás 21
Ki 15 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 40 Hidraulika 17
Ki 23 Japán Ide Judzsi Super Aguri-Honda 33 Felfüggesztés 22
Ki 8 Olaszország Jarno Trulli Toyota 5 Kormányzás 9
Ki 19 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 0 Baleset 20

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1 Spanyolország Fernando Alonso 36 1 francia Renault 51
2 Németország Michael Schumacher 21 2 UK McLaren-Mercedes 33
3 Finnország Kimi Räikkönen 18 3 olasz Ferrari 30
4 Olaszország Giancarlo Fisichella 15 4 Japán Honda 15
5 Kolumbia Juan Pablo Montoya 15 5 Német BMW Sauber 10

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyben vezettek:

Michael Schumacher 85. (R) győzelme, 66. (R) pol pozíciója, Fernando Alonso 5. leggyorsabb köre.

  • Ez volt Ide Júdzsi utolsó Formula–1-es versenye.
  • Michael Schumacher ezen a futamon szerezte meg 66. pole pozícióját, megdöntve Ayrton Senna rekordját, aki 1994-ben ugyanezen a pályán szenvedett halálos balesetet. A háromszoros világbajnok brazil versenyző utolsó nagydíját is az első rajtkockából kezdhette meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Schumi és Alonso lemásolta a tavalyi futamot. www.formula.hu, 2006. április 23. (Hozzáférés: 2008. október 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2006-os Formula–1 San Marinó-i nagydíj témájú médiaállományokat.


Előző nagydíj:
2006-os Formula–1 ausztrál nagydíj
FIA 2006-os Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2006-os Formula–1 európai nagydíj
Előző nagydíj:
2005-ös Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Formula–1 San Marinó-i nagydíj Következő nagydíj:
Nem volt több