2006-os Formula–1 kanadai nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kanada 2006-os kanadai nagydíj
Az évad 9. versenye a 18-ból
a 2006-os Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Montreal.png
Versenyadatok
Dátum 2006. június 25.
Hivatalos elnevezés Grand Prix du Canada
Helyszín Circuit Gilles Villeneuve, Montréal, Kanada
Versenypálya 4,361 km
Táv 305.27 km
Körök 70
Időjárás napos, száraz
Pole-pozíció
Versenyző Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)
Idő 1:14.942
Leggyorsabb kör
Versenyző Finnország Kimi Räikkönen
(McLaren-Mercedes)
Idő 1:15.841 (22. a(z) 70-ből)
Dobogó
Első Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)
Második Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Harmadik Finnország Kimi Räikkönen
(McLaren-Mercedes)

A kanadai nagydíj volt a 2006-os Formula–1 világbajnokság kilencedik versenye, amelyet 2006. június 25-én rendeztek meg a kanadai Circuit Gilles Villeneuve-ön, Montréalban.

Pénteki versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyző Csapat/Motor
Ausztria Alexander Wurz Williams-Cosworth
Egyesült Királyság Anthony Davidson Honda
Hollandia Robert Doornbos Red Bull-Ferrari
Lengyelország Robert Kubica BMW Sauber
Svájc Giorgio Mondini MF1-Toyota
Svájc Neel Jani Toro Rosso-Cosworth
Japán Jamamoto Szakon Super Aguri-Honda
Fernando Alonso, a kanadai nagydíj győztese
A két Midland autó összeütközik


Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első rajtkockát Fernando Alonso szerezte meg, aki mögül csapattársa, Giancarlo Fisichella illetve Kimi Räikkönen indulhatott a McLarennel.[1]

Helyezés Versenyző Csapat/Motor 1. rész 2. rész 3. rész
1 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:15.350 1:14.726 1:14.942
2 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 1:15.917 1:15.295 1:15.178
3 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:15.376 1:15.273 1:15.386
4 Olaszország Jarno Trulli Toyota 1:16.455 1:15.506 1:15.968
5 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:15.716 1:15.139 1:15.986
6 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 1:16.404 1:15.269 1:16.012
7 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 1:16.251 1:15.253 1:16.228
8 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 1:16.594 1:15.814 1:16.608
9 Brazília Rubens Barrichello Honda 1:16.735 1:15.601 1:16.912
10 Brazília Felipe Massa Ferrari 1:16.259 1:15.555 1:17.209
11 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 1:16.493 1:15.832
12 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 1:16.585 1:15.833
13 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 1:15.906 1:15.885
14 Németország Ralf Schumacher Toyota 1:16.702 1:15.888
15 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 1:16.581 1:16.116
16 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 1:16.514 1:16.301
17 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 1:16.985
18 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 1:17.016
19 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 1:17.121
20 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 1:17.140
21 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 1:19.088
22 Franciaország Franck Montagny Super Aguri-Honda 1:19.152

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso magabiztosan megnyerte a versenyt. Az ötödik helyről indult Michael Schumacher a rajtnál a hetedik helyre esett vissza, míg Fisichella korai rajtja miatt kénytelen volt kiállni a boxba egy időre, hogy letöltse büntetését. A második kör elején Rosberg és Montoya összeakadt, ezért beküldték a biztonsági autót. Schumacher a Safety Car fázis után már negyedik volt, majd megelőzte az előtte haladó Trullit is, míg a két élen álló elhúzott a mezőnytől. Räikkönen autója a második kiállásánál lefulladt és a finn ezzel értékes másodperceket veszített. Jacques Villeneuve fékjei a verseny vége felé annyira felforrósodtak, hogy a kanadai nekiment falnak, ami miatt ismét bejött a biztonsági autó. Schumacher az utolsó körökben megelőzte a második helyről induló Räikkönent, aki így a harmadik lett. A finné lett a leggyorsabb kör: 1:15,841-del. Kiesett a kanadai Villeneuve, Ralf Schumacher, Montoya, Barrichello, Montagny, Rosberg és Albers. Räikkönen után a pontszerzők Giancarlo Fisichella, Felipe Massa, Jarno Trulli, Nick Heidfeld és David Coulthard lettek.[2]

A verseny után Alonso előnye 25 pontra nőtt a némettel szemben.

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 1 Spanyolország Fernando Alonso Renault 70 1h34:37.308 1 10
2 5 Németország Michael Schumacher Ferrari 70 + 2.111 5 8
3 3 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 70 + 8.813 3 6
4 2 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 70 + 15.679 2 5
5 6 Brazília Felipe Massa Ferrari 70 + 25.172 10 4
6 8 Olaszország Jarno Trulli Toyota 69 + 1 kör 4 3
7 16 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 69 + 1 kör 13 2
8 14 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 69 + 1 kör 22 1
9 12 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 69 + 1 kör 8
10 21 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 69 + 1 kör 17
11 15 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 69 + 1 kör 12
12 9 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 69 + 1 kör 16
13 20 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 68 + 2 kör 15
14 18 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 66 + 4 kör 18
15 22 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 64 Baleset 20
Ki 17 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 58 Baleset 11
Ki 7 Németország Ralf Schumacher Toyota 58 Visszalépett 14
Ki 4 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 13 Baleset 7
Ki 11 Brazília Rubens Barrichello Honda 11 Mechanika 9
Ki 23 Franciaország Franck Montagny Super Aguri-Honda 2 Motorhiba 21
Ki 10 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 1 Baleset 6
Ki 19 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 0 Baleset 19

A világbajnokság állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1 Spanyol Fernando Alonso 84 1 Francia Renault 121
2 Német Michael Schumacher 59 2 Olasz Ferrari 79
3 Finn Kimi Räikkönen 39 3 UK McLaren-Mercedes 65
4 Olasz Giancarlo Fisichella 37 4 Japán Honda 29
5 Brazil Felipe Massa 28 5 Német BMW Sauber 19

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Fernando Alonso: 65 (1-22 / 25-49 / 53-70)
  • Kimi Räikkönen : 5 (23-24 / 50-52)

Fernando Alonso 14. győzelme, 14. pole-pozíciója, Kimi Räikkönen 10. leggyorsabb köre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Renault-é az első sor Kanadában. www.f1hirek.hu, 2006. június 24. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
  2. Alonso könnyedén nyert Kanadában. www.f1hirek.hu, 2006. június 25. (Hozzáférés: 2008. október 18.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2006-os Formula–1 kanadai nagydíj témájú médiaállományokat.


Előző nagydíj:
2006-os Formula–1 brit nagydíj
FIA 2006-os Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2006-os Formula–1 amerikai nagydíj
Előző nagydíj:
2005-ös Formula–1 kanadai nagydíj
Formula–1 kanadai nagydíj Következő nagydíj:
2007-es Formula–1 kanadai nagydíj