Formula–1-es pontozási rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2002-ben, Michael Schumacher 144 pontot szerzett a maximum 170-ből

1950-től a Formula–1-es bajnokságok indulásától kezdve minden évben egy egyéni világbajnokot avatnak. Minden versenyen (voltak nem világbajnoki futamok, melyeken nem adtak pontot) bizonyos helyezésekért meghatározott mennyiségű pontot adnak. Az év végén a legtöbb ponttal rendelkező versenyző lesz az azévi világbajnok. Holtverseny esetén a több győzelem, vagy ha az is megegyezik, akkor a több jobb helyezés rangsorol.

Új szezon kezdetekor természetesen minden versenyző 0 pontról és 0 győzelemről indul, előző évek eredményeit átvinni nem lehet.

A korábbi tervek szerint[1] 2010-től az évad során legtöbb győzelmet szerző versenyző nyerte volna a világbajnokságot, az elért pontok holtverseny esetén, illetve a 2. helytől lefelé rangsoroltak volna.[2] Végül elvetették az ötletet, a pontrendszert azonban megváltoztatták: a versenyek első tíz helyezettje kap pontot, a győzelem és a második helyezés között pedig nőtt a különbség.

A konstruktőröknek csak 1958 óta tartanak világbajnokságot. Az a csapat lesz a konstruktőri bajnok, amelynél a versenyzőinek pontjait összeadva a legnagyobb pontmennyiség gyűlik össze. (A 2010-es tervezett szabálymódosítás a konstruktőri vb lebonyolítását nem érinti.) Sok szezonban a versenyzőknek csak a legjobb eredményeiket adták össze év végén, például 1985 és 1990 között a versenyzők legjobb 11 eredményét vették csak figyelembe. 1988-ban a McLaren versenyzői uralták az évet. Prost 105, Senna 94 pontot gyűjtött össze, ám a szabály miatt mégis Senna lett a bajnok 90 ponttal, míg Prost így 87 pontot szerzett. A jelenlegi pontozási rendszer 2010 óta van érvényben, ma az első tíz versenyző kap pontot. Jim Clark 1963-ban és 1965-ben elérte a maximum 54 pontot, amikor a versenyzők 6 legjobb eredményét vették figyelembe, és Clark pontosan hatszor győzött.

2002-ben Michael Schumacher minden versenyen dobogós lett (csak egy harmadik helye volt), és a maximális 170-ből 144 pontot szerzett meg. A legdominánsabb konstruktőri bajnok 1988-ban a McLaren volt, 199 pontot szerzett a megszerezhető 240-ből, és 134 ponttal előzte meg a mögötte végzett csapatot. 2002-ben a Ferrari 221 pontot szerzett, ami a legtöbb konstruktőri pont egy évben a Formula–1 történetében.

Pontozási rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Leggyorsabb kör Legjobb eredmények beszámítása Jegyzetek
19501953 8 6 4 3 2 1 4 [3][4]
1954 8 6 4 3 2 1 5 [3][4][5]
19551957 8 6 4 3 2 1 5 [3][6][7][8][9]
1958 8 6 4 3 2 1 6 [8][9][10][11][12]
1959 8 6 4 3 2 1 5 [11][12]
1960 8 6 4 3 2 1 6 [11]
19611962 9 6 4 3 2 1 5 [11]
19631965 9 6 4 3 2 1 6 [11]
1966 9 6 4 3 2 1 5 [9][11][13]
1967 9 6 4 3 2 1 9
(5 az első 6 versenyből, 4 az utolsó 5 versenyből)
[9][11][13]
1968 9 6 4 3 2 1 10
(5 az első 6-ból, 5 az utolsó 6-ból)
[11]
1969 9 6 4 3 2 1 9
(5 az első 6-ból, 4 az utolsó 5-ből)
[9][11]
1970 9 6 4 3 2 1 11
(6 az első 7-ből, 5 az utolsó 6-ból)
[9][11]
1971 9 6 4 3 2 1 9
(5 az első 6-ból, 4 az utolsó 5-ből)
[11]
1972 9 6 4 3 2 1 10
(5 az első 6-ból, 5 az utolsó 6-ból)
[11]
19731974 9 6 4 3 2 1 13
(7 az első 8-ból, 6 az utolsó 7-ből)
[11]
1975 9 6 4 3 2 1 12
(6 az első 7-ből, 6 az utolsó 7-ből)
[11][14]
19761978 9 6 4 3 2 1 14
(7 az első 8-ból, 7 az utolsó 8-ból)
[11]
1979 9 6 4 3 2 1 8
(4 az első 7-ből, 4 az utolsó 8-ból)
[14]
1980 9 6 4 3 2 1 10
(5 az első 7-ből, 5 az utolsó 7-ből)
[14]
19811984 9 6 4 3 2 1 Összes [14][15]
19851990 9 6 4 3 2 1 11 [14][15]
19912002 10 6 4 3 2 1 Összes [14]
20032009 10 8 6 5 4 3 2 1 Összes
20102014 25 18 15 12 10 8 6 4 2 1 Összes
2014-től 25 18 15 12 10 8 6 4 2 1 Összes [16]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ecclestone akarata félsikert aratott: a győzelmek száma dönt. www.nso.hu, 2009. március 17. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  2. Elérték céljukat a csapatok: az FIA nem változtat a szabályokon. www.nso.hu, 2009. március 20. (Hozzáférés: 2009. március 20.)
  3. ^ a b c Konstruktőri bajnokságot 1950-től 1957-ig nem rendeztek.
  4. ^ a b Az egyazon autón osztozó versenyzők között egyenlően osztották meg a pontokat, tekintet nélkül arra, hogy hány kört tettek meg ténylegesen.
  5. Az 1954-es Formula–1 brit nagydíjon hét versenyző futotta meg ugyanazt a leggyorsabb kört, így 0,143 pontot kapott mindenki.
  6. Azok a versenyzők, akik több autón is osztoztak egy versenyen, csak a legjobb helyezésükért kaptak megosztott pontot.
  7. A közös autóval nevező versenyzők között akkor is egyenlő arányban osztották meg a pontokat, ha valamelyikük csak "elégtelen versenytávot" teljesített.
  8. ^ a b Egyenlően osztották meg a pontot azon versenyzők között, akik azonos leggyorsabb kört értek el a versenyen. (Úgy fordulhatott elő, hogy a különbség a köridők között a mérhetőnél kisebb volt.)
  9. ^ a b c d e f A következő nagydíjakon a Formula–2-es autók együtt versenyeztek a Formula–1-esekkel, de pontszerzésre nem voltak jogosultak:
  10. Többé nem kaptak pontot a megosztott autóval induló versenyzők.
  11. ^ a b c d e f g h i j k l m n o A csapatok csak az adott nagydíjon legjobban szereplő versenyzőjük pontjait kapták meg a konstruktőri világbajnokságban.
  12. ^ a b A leggyorsabb körért járó pontot csak a versenyző kapta meg, a csapata nem.
  13. ^ a b Azok a versenyzők, akik nem rangsorolták magukat (ti. nem teljesítették a versenytáv előre meghatározott hányadát), nem kaptak pontot akkor sem, ha az első hatban végeztek.
  14. ^ a b c d e f A helyezésükért járó pontok felét kapták meg a versenyzők, ha a futamot a versenytáv felének megtétele előtt leállították.
  15. ^ a b Azoknak a csapatoknak a második versenyzői, akik hivatalosan csak egy autóval neveztek a világbajnokságra, nem voltak jogosultak pontszerzésre. Ez érintette Jo Gartnert (Osella) és Gerhard Bergert (ATS), akik 5.-6. helyen értek célba az 1984-es olasz nagydíjon, és Yannick Dalmast (Larrousse), aki 5. lett az 1987-es ausztrál nagydíjon. A nekik járó pontokat nem osztották ki a mögöttük végzett versenyzőknek.
  16. Az év utolsó futamán elért helyezésekért kétszeres pontszám jár.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]