1963-as Formula–1 olasz nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olaszország 1963-as olasz nagydíj
Az évad 7. versenye a 10-ből
az 1963-as Formula–1 világbajnokságon.
Monza 1957.jpg
Versenyadatok
Dátum 1963. szeptember 8.
Hivatalos elnevezés XXXIV. Gran Premio d'Italia
Helyszín Autodromo Nazionale Monza, Monza, Olaszország
Versenypálya 5,750 km
Táv 494,500 km
Körök 86
Időjárás meleg, napos
Pole-pozíció
Versenyző UK John Surtees
(Ferrari)
Idő 1:37,3
Leggyorsabb kör
Versenyző UK Jim Clark
(Lotus-Climax)
Idő 1:38,9 (60. a(z) 86-ból)
Dobogó
Első UK Jim Clark
(Lotus-Climax)
Második USA Richie Ginther
(BRM)
Harmadik Új-Zéland Bruce McLaren
(Cooper-Climax)

Az 1963-as Formula–1-es világbajnokság tizedik futama az olasz nagydíj volt.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy tervezték, hogy az olasz nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják a monzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. A Ferrari Lorenzo Bandinivel helyettesítette a Nürburgringen megsérült Willy Mairesse-t, aki helyére Tino Brambillát ültették a Scuderia Centro Sudnál. A Lotus színeiben versenyző Trevor Taylor látványos balesetet szenvedett a világbajnokság keretein kívül megrendezett ennai Földközi-tengeri Nagydíjon, és mivel a csapat tartalékpilótája, Peter Arundell egy másik versenyen indult, így az alakulat Mike Spence-t tette meg Clark csapattársául.

Az időmérőn Chris Amon látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. John Surtees szerezte meg a pole pozíciót új Ferrarijával, mellőle Graham Hill indulhatott az első sorból. Clark és Richie Ginther a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot. Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Surtees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill és Dan Gurney mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára a Cooperes Bruce McLaren állhatott fel, miután Jack Brabhamnek, Jo Bonniernek és Innes Irelandnak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik, Tony Maggst pedig a hatodik helyen klasszifikálták.

Rsz. Versenyző Csapat Körök Idő/Kiesések Start Pontok
1 8 UK Jim Clark Lotus-Climax 86 2:24:19.6 3 9
2 10 USA Richie Ginther BRM 86 + 1:35.0 4 6
3 18 Új-Zéland Bruce McLaren Cooper-Climax 85 + 1 Kör 8 4
4 32 UK Innes Ireland BRP-BRM 84 Motorhiba 10 3
5 22 Ausztrália Jack Brabham Brabham-Climax 84 + 2 Kör 7 2
6 20 Dél-Afrika 1928-1994 Tony Maggs Cooper-Climax 84 + 2 Kör 13 1
7 58 Svéd Jo Bonnier Cooper-Climax 84 + 2 Kör 11
8 30 USA Jim Hall Lotus-BRM 84 + 2 Kör 17
9 66 Franciaország Maurice Trintignant BRM 83 + 3 Kör 20
10 40 UK Mike Hailwood Lola-Climax 82 + 4 Kör 18
11 16 USA Phil Hill ATS 79 + 7 Kör 14
12 48 UK Bob Anderson Lola-Climax 79 + 7 Kör 19
13 6 UK Mike Spence Lotus-Climax 73 Olajnyomás 9
14 24 USA Dan Gurney Brabham-Climax 64 Üzemanyagrendszer 5
15 14 Olaszország Giancarlo Baghetti ATS 63 + 23 Kör 25
16 12 UK Graham Hill BRM 59 Kuplung 2
Kiesett 54 Svájc Jo Siffert Lotus-BRM 40 Olajnyomás 16
Kiesett 2 Olaszország Lorenzo Bandini Ferrari 37 Váltó 6
Kiesett 42 USA Masten Gregory Lotus-BRM 26 Motorhiba 12
Kiesett 4 UK John Surtees Ferrari 16 Motorhiba 1
NI 38 Új-Zéland Chris Amon Lola-Climax Baleset gyakorlás közben
NK 64 Portugál Mário de Araújo Cabral Cooper-Climax
NK 50 UK Ian Raby Gilby-BRM
NK 34 USA Tony Settember Scirocco-BRM
NK 28 holland Carel Godin de Beaufort Porsche
NK 62 Olaszország Ernesto Brambilla Cooper-Maserati
NK 46 Belgium André Pilette Lotus-Climax
NK 44 Olaszország Roberto Lippi de Tomaso-Ferrari
Vi 26 Németország Gerhard Mitter Porsche
Vi 36 UK Ian Burgess Scirocco-BRM
Vi 52 Németország Günther Seiffert Lotus-BRM
Vi 56 Olaszország Carlo Abate Porsche
Vi 60 Olaszország Gaetano Starrabba Lotus-Maserati

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Graham Hill: 13 (1-3 / 24-26 / 29-30 / 32 / 34-35 / 39 / 41)
  • John Surtees: 13 (4-16)
  • Jim Clark: 48 (17-22 / 28 / 36 / 40 / 42-43 / 45 / 47-51 / 56-86)
  • Dan Gurney: 12 (23 / 27 / 31 / 33 / 37-38 / 44 / 46 / 52-55)

Jim Clark 8. győzelme, 10. leggyorsabb köre, John Surtees 3. pole-pozíciója.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dávid Sándor: A Forma-1 világbajnokság története Sportpropaganda 1986 ISBN 963-7543-38-4


Előző nagydíj:
1963-as Formula–1 német nagydíj
FIA 1963-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1963-as Formula–1 amerikai nagydíj
Előző nagydíj:
1962-es Formula–1 olasz nagydíj
Formula–1 olasz nagydíj Következő nagydíj:
1964-es Formula–1 olasz nagydíj