Chiemsee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chiemsee
Chiemsee021.jpg
Országok  Németország
Hely Bajorország
Vízgyűjtő terület 1398,56 km2
Elsődleges források Tiroler Aachen, Prien
Elsődleges lefolyások Alz
Hosszúság 13,725 km
Szélesség 9,2 km
Felszíni terület 79,9 km2
Átlagos mélység 25,63 m
Legnagyobb mélység 72,7 m
Víztérfogat 2,04784 km3
Part hossza 220 km
Tszf. magasság 518,19 m
Szigetek Herrenchiemsee, Frauenchiemsee, Krautinsel, Schalch
Települések Prien am Chiemsee, Breitbrunn am Chiemsee, Gstadt am Chiemsee, Seebruck, Chieming, Bernau am Chiemsee
Elhelyezkedése
Chiemsee  (Németország)
Chiemsee
Chiemsee
Pozíció Németország térképén
é. sz. 47° 51′, k. h. 12° 24′Koordináták: é. sz. 47° 51′, k. h. 12° 24′

A Chiemsee (ˈkiːmzeː), magyarul esetleg régiesebben Chiem-tó[1] az Alpok előterében fekszik. A Boden-tó és a Müritz után a harmadik legnagyobb tó Németországban, valamint a legnagyobb Bajorországban, ezért ott „Bajor-tengernek” is nevezik. Egyébként a Starnbergi-tóban több víz található, de kisebb a kerülete. A Chiemsee kerülete 63,96 km. A teljes vízgyűjtő területéből csak 605 km² van Bajorország területén. A víz pH értéke 8,3, tehát lúgos.

A tó neve, amiképp a Chieming nevű település és az egész Chiemgau régió neve, valószínűleg Chiemo gróf nevéből származik. Állítólag a 7. vagy 8. században élt, de nincs egyetlen oklevél vagy más dokumentum, ami bizonyítaná létezését.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chiemsee, más Alpok lábánál fekvő tavakkal együtt, körülbelül 10 000 éve, a Würm-glaciális végén alakult ki. Akkoriban a gleccserek alakították ki ezeket a medencéket, ahol később megmaradt a víz. A tó eredetileg majdnem 240 km²-t borított, ami a mai méreténél háromszor nagyobb volt. A vízszint és ezzel együtt a tó mélysége napjainkban is folyamatosan csökken. Az utóbbi 100 évben 200 hektárral kevesebb lett a vízfelület.

A tó északi részébe állítólag kb. I. e. 5. században vagy esetleg I. e. 2. században egy meteorit is becsapódhatott, amit Chiemgau-becsapódásként ismert. A legtöbb szakértő szerint ez nem történt meg.

Szigetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

OSM-Chiemgau.png
A tó térképe

A két nagyobb sziget a Herrenchiemsee (238 ha), gyakran Herreninsel („Urak szigete”), és a Frauenchiemsee (15,5 ha), illetve röviden Fraueninsel („Asszonyok szigete”). Azonkívül van még a lakatlan Krautinsel. Ez a három sziget együtt alkotja a Chiemsee községet, amely Bajorország legkisebb ilyen jellegű települése.

Herreninsel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb szigetnek nincs állandó lakossága. III. Tassilo bajor herceg (kb. 741 – 796) 765-ben épített egy bencés kolostort. 1130 óta viszont Szent Ágoston regulája szerint élnek a szerzetesek. A kolostort 1803-ban feloszlatták. Ezután állami tulajdonba került, majd Carl von Lüneschloß, mannheimi kereskedő vette meg. A következő években részben lebontották a régi épületeket, és eladták az orgonát meg az oltárt. A megmaradt volt kolostori épületet kastéllyá építették át, ezt ma régi herrenchiemsee-i kastély („Altes Schloss Herrenchiemsee”) néven ismerjük. 1873-ban II. Lajos bajor király az egész szigetet 350 000 guldenért visszavásárolta. 1878 és 1886 között építette az új herrenchiemsee-i kastélyt (Neues Schloss Herrenchiemsee) a Versailles-i kastély mintakép után. 1948. augusztus 10 és 23-a között itt ülésezett a Verfassungskonvent, amely megalkotta a német alkotmányt, a Grundgesetzet.

Fraueninsel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az autómentes sziget állandó lakossága kb. 300 fő. Már a kora középkorban lakott volt. 782-ben III. Tassilo alapította a frauenchiemsee-i kolostort a Szent Benedek-rendi apácák számára. A kolostort Frauenwörth néven is ismerik. A kalandozó hadjáratok folyamán szétrombolt kolostor a 11. és 14. század között virágzott. 1728 és 1732 között újraépítették az épületeket. A szekularizáció miatt a kolostor 1803 és 1835 között nem működhetett. A kolostor nem talált vevőre, így az apácák a szigeten maradhattak. 1846-ban I. Lajos bajor király engedélyezte, hogy ha leányiskolát üzemeltetnek az apácák, akkor hivatalosan tovább működhet a kolostor is. Az iskola 1995-ig létezett, míg a kolostor ma is működik. 2007-ben 30 apáca élt falai között.

Krautinsel
Schalch

Krautinsel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fraueninsel nyugati végénél található a Krautinsel. Azért kapta ezt a nevet, mert a középkorban az apácák gyógynövényt termeltek ezen a szigeten. A Kraut, a Kräuter szónak egy változata, és gyógynövényt jelent. Manapság a sziget nyáron legelőként működik. Ősszel a gazdák visszaviszik az állatokat az istállókba. A Krautinseltől délre van még két névtelen kis sziget, ahol csak fák nőnek. Az egyik 54 m, a másik 80 m távolságra fekszik a sziget partjaitól.

Schalch[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis Schalch-sziget (22 m²) mesterséges létesítmény. A sziget egy zátonyon fekszik, amely veszélyes a tavon közlekedő hajóknak. 1935-ben egy fűzfát ültettek rá, hogy jobban látszódjon.

A tó és környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó legfőbb táplálója a Tiroler Aachen, amely sok üledéket és homokot visz a tóba, így az lassan feltöltődik. Az egyetlen lefolyása az Alz. A tó a nemzetközi Ramsari egyezmény védelme alatt áll.

A Chiemsee két részből áll, a nagyobb Weitsee északkeleten, míg az Inselsee délnyugaton található. A három nagyobb sziget a rosenheimi körzethez tartozik. A vízfelület a kisebb szigetekkel a Tiroler Aachen deltatorkolatával együtt viszont a Traunstein körzetének egy része. A határvonal a nyugati tópart. Csak a Rimstingnél fekvő néhány melléköböl tartozik a rosenheimi körzethez.

A Herreninselről északra található öblök:

  • Schafwaschener/Aiterbacher Winkel (azonbelül a Grünmanndl Winkel délen)
  • Kailbacher Winkel
  • Mühlner Winkel

A Chiemgau vidéke Bajorország egyik legnépszerűbb üdülőtelepe. A táj látványossága a Chiemgaui Alpok közelségéből is ered. A tó környezetében az alábbi híres csúcsok találhatóak:

1989. november 24-én készült el az a gyűjtőcsatorna, amely a szennyvizet összegyűjtve körbeveszi a tavat. Azelőtt évente 115 tonna foszfát ömlött a tóba. A csatornázás összesen 68 km hosszú. Mindkét ága Prienben végződik, ahonnan a 4,5 km-re fekvő tisztítóműhöz vezetik a szennyvizet. A tisztított víz innen továbbfolyik az Inn folyóba.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter von Hess: „Am Chiemsee”, 19. század közepén
(magyar jelentése: A Chiemsee partján)

A Chiemsee és szigetei egy gyakori motívum a festészetben. A prieni festő Paulus köre lett az úgy nevezett Chiemseemaler nevű művészcsoport. Paulus festményei ma is láthatóak egy prieni állandó kiállításon.

A nemzetiszocialisták ott alkottak egy aranykupát (Goldener Chiemsee-Kessel), amely régi kelta kincseihez hasonlít. 2001-ben egy búvár fedezte fel a 11 kilós kupát a tó fenekén.[2]

Sport és szabadidő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tóban több helyen is lehet fürdeni. A vitorlázás is népszerű, valamint csónakokat és vízibicikliket is használhatnak a pihenők. Motorcsónakok csak kivételes esetekben használhatók, ezért egyre gyakrabban láthatunk elektromos motorokat. A tóparton számos turista- és bicikliút található.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chiemsee című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lohmann Michael. Chiemsee-Naturführer. Landesbund für Vogelschutz. ISBN 963-05-7561-2 (1988) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Chiemsee témájú médiaállományokat.