Német nyelvtan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német nyelv
szerkeszt

A cikk német nyelvtant összegzi, főként azokat az ismertetőjegyeket, amelyek a többi nyelvvel összehasonlítva a német nyelvre inkább jellemzőek.

A német nyelv több indoeurópai nyelvhez hasonlóan flektáló nyelv, amely főleg az ige- és névszóragozásban, valamint a gazdag képzőrendszerben mutatkozik. A mondatbeli pozíciók viszonylag rugalmasak, különösen a középmezőben (Mittelfeld):

  • „Der Junge hat seinem Bruder die CD mitgebracht.” (A fiú elhozta a testvérének a CD-t.)
  • „Seinem Bruder hat der Junge die CD mitgebracht.” (A testvérének hozta el a fiú a CD-t.)

Az állítmány ragozott része állhat az első helyen (parancsoló mondat, eldöntendő kérdés), a második helyen (kijelentő mondat, kiegészítendő kérdés) vagy az utolsó helyen (mellékmondat):

  • „Bring mir die CD mit!” (Hozd magaddal a CD-t!)
  • „Bringst du mir die CD mit?” (Magaddal hozod a CD-t?)
  • „Ich bringe dir die CD!” (Elhozom neked a CD-t!)
  • „Wer bringt mir die CD?” (Ki hozza el nekem a CD-t?)
  • „…weil ich dir die CD gebracht habe.” (…mert elhoztam neked a CD-t.)

A német nyelvnek van egy ún. „mondatkerete” (Satzklammer), amely egy ragozott és egy ragozatlan igei részből áll (hat … gesagt, will … spielen, macht … blau, fährt … ab).

A német nyelvben van határozott névelő. A német nyelv elöljárószavakkal fejezi ki a mondatbeli viszonyokat (például an, in) és a vonatkozó szó előtt állnak (adpositio); ugyanígy a melléknév is. Négy eset és két szám van. Minden német főnévnek van (nyelvtani) neme (hímnem, nőnem, semlegesnem). A főnév neme szerint egyeztetjük a melléknév vagy a névelő alakjait. A mutató szavak (Zeigwörter) is háromalakúak (hierdadort). A német nyelv gazdag módosítószavakban (halt, eben, eh).

A német nyelv igen gazdag és rugalmas szóképzési lehetőséggel rendelkezik – főként az összetett szavaknál (Haus+tür, Kegel+form, Wiki+text, Weihnacht-s-+baum+verkäufer+gehilfe).

A német nyelv hangrendszere 16 magánhangzóból és 4 diftongusból, valamint 20 mássalhangzóból áll (a pf, ts affrikáták nélkül). A maximális szótagszerkezetet jól mutatja a strolchst szó, amelyben három kezdő mássalhangzó van és négy záró mássalhangzó (kóda). Egy másik példa a schnarchst.

A helyesírás nem hanghű (mint például a finn vagy a török nyelv), hanem a mondatszerkezetre (interpunkció [központozás]), a szótagszerkezetre (rövid magánhangzók jelölése), a szófajra (a főnevek nagykezdőbetűs írása) és a szótövek egységes írására is utal (Weges, ezért Weg a *Wek helyett).

Tartalomjegyzék

Szófajtan (die Wortgrammatik)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német nyelvben léteznek ragozható és nem ragozható szófajok:

A ragozásnak két típusát ismerjük:

  • névszóragozás vagy deklináció (die Deklination) – ide tartozik a névelők, főnevek, névmások, melléknevek és számnevek ragozása
  • igeragozás vagy konjugáció (die Konjugation)

Névelő (der Artikel)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névelő a német nyelvben a főnévvel szoros hangtani, alaktani és mondattani egységet alkot, és megmutatja az utána álló főnév nemét, számát és esetét. Akárcsak a magyar nyelvben, a németben is két típusa van:

  • határozott névelő (der bestimmte Artikel)
  • határozatlan névelő (der unbestimmte Artikel)

A határozott névelő (der bestimmte Artikel)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozott névelőt már említett vagy ismert személy vagy dolog esetén használjuk. Alanyesetben 3 alakja van (der, die, das), amit így jelölünk: der³ (háromalakú determináns).

Egyes szám Hímnem Nőnem Semlegesnem Többes szám Mindhárom nem
Alanyeset der die das Alanyeset die
Tárgyeset den die das Tárgyeset die
Részes eset dem der dem Részes eset den + n
Birtokos eset des + s der des + s Birtokos eset der

A határozatlan névelő (der unbestimmte Artikel)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozatlan névelőt akkor használjuk, ha még nem említett vagy pontosan meg nem határozott személyről vagy dologról beszélünk. A német nyelvben a határozatlan névelőnek külön állító és tagadó alakja van.

Az állító alak (ein) alanyesetben két alakú (ein, eine), többes száma nincs!

Egyes szám Hímnem Nőnem Semlegesnem
Alanyeset ein eine ein
Tárgyeset einen eine ein
Részes eset einem einer einem
Birtokos eset eines +s einer eines +s

A tagadó alak (kein²), akárcsak az állító, alanyesetben két alakú (kein, keine). Az ein² és a kein² ragozása megegyezik; az egyetlen különbség közöttük, hogy az ein²-nak nincs, viszont a kein²-nak van többes száma.

Egyes szám Hímnem Nőnem Semlegesnem Többes szám Mindhárom nem
Alanyeset kein keine kein Alanyeset keine
Tárgyeset keinen keine kein Tárgyeset keine
Részes eset keinem keiner keinem Részes eset keinen +n
Birtokos eset keines +s keiner keines +s Birtokos eset keiner

Főnév (das Substantiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos helyesírási tudnivaló, hogy a német nyelvben a főneveket mindig nagy kezdőbetűvel kell írni.

A főnévnek van neme (das Genus), esete (der Kasus) és száma (der Numerus).

A főnév nyelvtani neme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főneveknek van nyelvtani nemük, amelyet a névelő is tükröz. A három nem:

  • hímnem (das Maskulinum)
  • nőnem (das Femininum)
  • semlegesnem (das Neutrum)

Ennek alapján a következő kategóriákat különböztetjük meg:

  • hímnemű főnevek – névelőjük alanyesetben: der (pl. der Vater)
  • nőnemű főnevek – névelőjük alanyesetben: die (pl. die Mutter)
  • semlegesnemű főnevek – névelőjük alanyesetben: das (pl. das Kind)

A német nyelvben nem a főnév végződése, hanem a névelő vagy más determináns alakja jelzi a főnév nemét.

A főnevek nemének meghatározására általános érvényű szabály nincs, de útbaigazíthat a szó jelentése vagy végződése. Ha a két szempont összeütközésbe kerül, akkor többnyire a végződés határozza meg a nyelvtani nemet. Pl.: das Mädchen (a lány) és das Fräulein (a kisasszony) – mindkét főnév „nőnemű embert” jelöl, viszont a -chen és -lein kicsinyítő képző miatt semlegesneműek.

A főnevek nemére vonatkozó legfontosabb szabályok listája itt található: Főnevek a német nyelvben#A főnevek nemének fontos szabályai

A főnév száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főnevek a német nyelvben is állhatnak akár egyes, akár többes számban. A többes szám jelzése többféleképpen történhet:

  • alaki különbség nélkül [ – ]: der Maler (festő) → die Maler (festők)
  • –e / –er / –n / –en / –s ragok jelzik a különbséget: das Auto (autó) → die Autos (autók)
  • tőhangváltás (Umlaut) jelzi a különbséget [ ¨– ]: die Mutter (anya) → die Mütter (anyák)
  • tőhangváltás és –e vagy –er végződés együtt jelzi a különbséget [ ¨–e, ¨–er ]: der Baum (fa) → die Bäume (fák)
  • idegen szavak esetén a többes szám képzése sokszor az eredeti nyelv szabályait követi, ami az eddig felsorolt ragozási osztályok számát jelentősen megnöveli. Például: Towarisch → Towarischi, Cherum → Cherubim. Ezen kívül az -um, -us képzős idegen eredetű főneveknél a többes szám jele a német nyelv szabályai szerint képződik, de a szótőhöz járul: das Museum → die Museen, das Gymnasium → die Gymnasien

A magyartól eltérően a német nyelvben az egynél nagyobb tőszámnevek és egyes határozatlan számnevek és névmások után a főnév mindig többes számban áll. Például: zehn Jungen (tíz fiú), zwei Bücher (két könyv), viele Kinder (sok gyerek), alle Völker (minden nép). Ez a többi indoeurópai nyelvben is így van.

A főnév esete és ragozása (Deklination des Substantivs)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A németben a főnevek esetragjai csak kevés esetben maradtak meg, így a főnév mondatbeli szerepére a névelő vagy más determináns utal.
A főnév esetei:

  • Alanyeset (der Nominativ)
  • Tárgyeset (der Akkusativ)
  • Részes eset (der Dativ)
  • Birtokos eset (der Genitiv)

A szótárak általában főnév előtti r/e/s jelöléssel adják meg a főnév nemét (r=der→hímnem; e=die→nőnem; s=das→semlegesnem). A főnév utáni jelölések (pl.: s Brot, -(e)s, -e) rendre a főnév egyes számú birtokoseseti, illetve a többes számú alanyeseti végződéseit adják meg. A zárójelben álló e fonémák fakultatívan alkalmazhatóak. Ez a lehetőség, ahogy a példán is látszik, egyes szám, birtokos esetben fennállhat. A két hangalak között jelentésváltozás nem, és igen csekély stílusváltozás figyelhető meg. Hasonlóképpen egyes hím-, és semlegesnemű főnevek egyes szám, részes esetében két hangalak közül választhatunk. A főnév szótári alakját esetlegesen elláthatjuk egy -e fonémával, ezzel jelentésváltozást nem érünk el, de ennek a fonémának már stílusértéke van. Használata elavult, de megszilárdult kifejezésekben gyakran előfordul, bár manapság ezekről is lemaradozhat: im Wege stehen, im Stande sein

A hímnemű főnevek ragozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős ragozású hímnemű főnevek

Egyes szám Többes szám
Alanyeset der Tag die Tage
Tárgyeset den Tag die Tage
Részes eset dem Tag(e) den Tagen
Birtokos eset des Tag(e)s der Tage
  • Egyes szám birtokos esetben –s vagy –es ragot kapnak.
  • Többes számuk képzésének módjai: –, ¨–, –e, ¨–e, –er, ¨–er vagy –s.
  • Többes szám részes esetben –n ragot kapnak (kivéve az –s többesjelűeket).

Szótári jelölésük:
der Tag, –(e)s, –e (nap); der Bach, –(e)s, ¨–e (patak); der Leib, –es, –er (test); der Wald, –es, ¨–er (erdő); der Maler, –s, – (festő); der Vater, –s, ¨– (apa); der Apfel, –s, ¨– (alma); der Vati, –s, –s (apu)

Gyenge ragozású hímnemű főnevek

Egyes szám Többes szám
Alanyeset der Bär die Bären
Tárgyeset den Bären die Bären
Részes eset dem Bären den Bären
Birtokos eset des Bären der Bären

Egyes szám alanyeset kivételével minden esetben –n vagy –en ragot kapnak.

Szótári jelölésük:

  • -e-re végződő főnevek (általában –n, –n rag): der Affe, –n, –n (majom); der Hase, –n, –n (nyúl); der Junge, –n, –n (fiú); der Knabe, –n, –n (fiú); der Kollege, –n, –n (kolléga)
  • mássalhangzóra végződő főnevek (általában –en, –en rag): der Bär, –en, –en (medve); der Held, –en, –en (hős); der Mensch, –en, –en (ember); der Prinz, –en, –en (herceg)
  • A "der Herr" főnév egyes számban (alanyeset kivételével) –n, többes számban –en ragot kap.

Vegyes ragozású hímnemű főnevek

Egyes szám Többes szám
Alanyeset der Staat die Staaten
Tárgyeset den Staat die Staaten
Részes eset dem Staat den Staaten
Birtokos eset des Staat(e)s der Staaten
  • Egyes szám birtokos esetben –s vagy –es ragot kapnak.
  • Többes számuk képzésének módjai: –n vagy –en.
  • Többes szám részes esetben a többes szám jele után nem kapnak más ragot.

Szótári jelölésük:
der Muskel, –s, –n (izom); der See, –s, –n (); der Staat, –(e)s, –en (állam); der Professor, –s, –en (professzor)

A nőnemű főnevek ragozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes szám Többes szám
Alanyeset die Lampe die Lampen
Tárgyeset die Lampe die Lampen
Részes eset der Lampe den Lampen
Birtokos eset der Lampe der Lampen

A főnevek ragozása ebben a csoportban egyszerűbb és kevesebb az alakváltozat.

  • Egyes számban nincsenek esetragok.
  • Többes számuk képzési módjai: ¨–, –e, ¨–e, –n, –en, –s.
  • Az ¨–, –e, ¨–e többesjelű főnevek többes szám részes esetben –n esetragot vesznek fel.

Szótári jelölésük:
die Ärztin, –, –nen (orvosnő); die Hand, –, ¨–e (kéz); die Lampe, –, –n (lámpa); die Mutter, –, ¨– (anya); die Mutti, – , –s (anyu)

A semlegesnemű főnevek ragozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes szám Többes szám
Alanyeset das Brot die Brote
Tárgyeset das Brot die Brote
Részes eset dem Brot(e) den Broten
Birtokos eset des Brot(e)s der Brote

Erős ragozású semlegesnemű főnevek

  • Egyes szám birtokos esetben –s vagy –es ragot kapnak.
  • Többes számuk képzési módjai: –, –e, –er, ¨–er, –s.
  • Többes szám részes esetben –n ragot kapnak (kivéve az -s többesjelű főnevek).

Szótári jelölésük:
das Auto, –s, –s (autó); das Brot, –(e)s, –e (kenyér); das Buch, –(e)s, ¨–er (könyv); das Kind, –(e)s, –er (gyerek); das Jahr, –(e)s, –e (év); das Mädchen, –s, – (lány)

Vegyes ragozású semlegesnemű főnevek

Egyes szám Többes szám
Alanyeset das Auge die Augen
Tárgyeset das Auge die Augen
Részes eset dem Auge den Augen
Birtokos eset des Auges der Augen
  • Egyes szám birtokos esetben –s vagy –es ragot kapnak.
  • Többes számuk képzési módjai: –n vagy –en.
  • Többes szám részes esetben a többes szám jele után nem kapnak más ragot.

Szótári jelölésük:
das Auge, –s, –n (szem); das Hemd, –(e)s, –en (ing); das Bett, –(e)s, –en (ágy); das Ohr, –(e)s, –en (fül)

Eltérő ragozású főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "der Name" és a "das Herz" főnevek ragozása rendhagyó!

Névmás (das Pronomen)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Használatuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névmásokat kétféleképpen használhatjuk:

  • önállóan (más névszó helyett): Kommt Peter mit? (Velünk jön Péter?) – Ja, er kommt mit. (Igen, velünk jön.)
  • jelzőként (más névszó mellett): Welches Buch wählst du? (Melyik könyvet választod?) – Ich wähle dieses Buch. (Ezt a könyvet választom.)

A jelzőként álló névmás nemcsak közelebbről határozza meg a főnév jelentését, hanem determinánsként megmutatja a főnév nemét, számát és esetét azáltal, hogy felveszi a névelők végződéseit.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • személyes névmás (das Personalpronomen)
    • alanyesetben: ich (én), du (te), er/sie/es (ő), wir (mi), ihr (ti), sie (ők), Sie (ön)
    • tárgyesetben: mich (engem), dich (téged), ihn/sie/es (őt), uns (minket), euch (titeket), sie (őket), Sie (önt)
    • részes esetben: mir (nekem), dir (neked), ihm/ihr/ihm (neki), uns (nekünk), euch (nektek), ihnen (nekik), Ihnen (önnek)
    • birtokos esetben (csak vonzatként használatosak): meiner, deiner, seiner/ihrer/seiner, unser, euer, ihrer, Ihrer
  • visszaható névmás (das Reflexivpronomen)
    • tárgyesetben: mich (magamat), dich (magadat), sich (magát), uns (magunkat), euch (magatokat), sich (magukat/magát)
    • részes esetben: mir (magamnak), dir (magadnak), sich (magának), uns (magunknak), euch (magatoknak), sich (maguknak/magának)
  • kölcsönös névmás (das Reziprokpronomen)
    • einander (egymás)
  • birtokos névmás (das Possessivpronomen)
    • jelzőként használt: 'mein(e)' (az én ...m), dein(e)' (a te ...d), sein(e)/ihr(e)/sein(e)' (az ő ...je), unser(e)' (a mi ...nk), euer(e)' (a ti...tek), ihr(e)' (az ő ...jük), Ihr(e)' (az ön ...je)
    • önállóan használt
      • Ha határozott névelővel áll, úgy ragozzuk, mint a gyenge melléknevet.
      • Ha határozott névelő nélkül áll, háromalakú determinánsként ragozzuk.
  • mutató névmás (das Demonstrativpronomen)
    • der, die, das (ez, az) – Jelzőként használva úgy ragozzuk, mint a határozott névelőt. Önállóan használt alakjának ragozása egyes és többes szám birtokos és többes szám részes esetben tér el ettől.
    • dieser, diese, dieses (ez) – Közelre mutató névmás, háromalakú determinánsként ragozzuk.
    • jener, jene, jenes (az) – Távolra mutató névmás, háromalakú determinánsként ragozzuk.
    • solcher, solche, solches (ilyen, olyan) – Melléknévként ragozzuk; állhat névelő nélkül (erős ragozás), a jeder³ névmás után (gyenge ragozás) vagy a határozatlan névelő után (vegyes ragozás). Ha az ein² előtt áll, mindig "solch" alakban marad.
  • kérdő névmás (das Fragepronomen)
    • wer? (ki?) – Személy(ek)re kérdez, többes száma nincs.
    • was? (mi?) – Tárgy(ak)ra kérdez, többes száma nincs.
    • welcher?, welche?, welches? (melyik?) – Többnyire jelzőként használjuk, és háromalakú determinánsként ragozzuk.
  • vonatkozó névmás (das Relativpronomen)
    • der, die, das (aki, amely) – A leggyakrabban használt vonatkozó névmás, vonatkozhat személy(ek)re vagy tárgy(ak)ra is. Ragozása megegyezik az önállóan használt der, die, das mutató névmáséval, de többes szám birtokos esetben csak a deren alakot használjuk, hiszen a vonatkozó névmás mindig visszautal, nem pedig előre!
    • welcher, welche, welches (aki, amely) – Ragozása megegyezik a kérdő névmás ragozásával, de mint vonatkozó névmás birtokos esetben és többes szám részes esetben nem használatos.
    • wer, was (aki, ami) – Általános értelmű mellékmondatokat vezetnek be. Ragozásuk megegyezik a hasonló alakú kérdő névmások ragozásával. A wer személy(ek)re, a was tárgyakra, fogalmakra vonatkozik.
  • határozatlan névmás (das Indefinitpronomen)
    • man (az ember) – Általános alany, az állítmány mellette egyes szám harmadik személyben áll.
    • jedermann (mindenki)
    • jemand ↔ niemand (valaki ↔ senki)
    • etwas ↔ nichts (valami ↔ semmi)
    • all… / jeder, jede, jedes / aller, alle, alles / alle (mind, mindegyik, mindenki, mindnyájan)
    • der/die/das eine ↔ der/die/das andere (az egyik ↔ a másik)
  • névmási határozószók (das Pronominaladverb) – Az elöljárószós főneveket, ha személyt jelölnek, elöljárószós névmásokkal helyettesítjük; ha nem személyt jelölnek, akkor pedig névmási határozószókkal.
    • mutató névmási határozószók (elöljárószó + das/dies → da(r)/hier + elöljárószó)
    • kérdő és vonatkozó névmási határozószók (elöljárószó + was → wo(r) + elöljárószó)

Melléknév (das Adjektiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknév a mondatban lehet:

  • jelző
  • összetett állítmány névszói része
  • módhatározó

A jelzőként álló melléknevek ragozása (die Deklination der Adjektive)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknév ragozása függ attól, hogy a jelzős szerkezet előtt áll-e determináns és az hány alakú.

A melléknév ragozásában megkülönböztetünk:

  1. erős vagy névelőpótló ragozást (amikor a jelző előtt nem áll olyan kísérő, mely egyértelműen jelzi a főnév nemét, számát, esetét – azaz nem áll előtte semmi) például "schönen Tag!", kérdőszava: was für…? : milyen …?
  2. gyenge vagy névelőkísérő ragozást (amikor a jelző előtt álló névelő vagy névmás végződése egyértelműen jelzi a főnév nemét, számát, esetét – lehet határozott névelő vagy háromalakú determináns) például "das schöne Haus", kérdőszava: welcher…/welche…/welches…? : melyik…? a milyen?
  3. vegyes ragozást (amikor a jelző előtt kétalakú determináns áll, azaz határozatlan névelő (ein és kein) vagy birtokos névmás (mein, dein) például "ein schönes Haus", kérdése: was für ein…? was für eine…? : milyen?

Két csoport mentesül a ragozás alól:

  • a ragozhatatlan melléknevek
    • idegen eredetű, például színjelölő melléknevek: ein lila Kleid
    • helynevek –er képzős melléknévi változata: die Leipziger Messe
    • –lei képzős melléknevek, ill. határozatlan számnevek (allerlei, mancherlei, vielerlei): Wir haben vielerlei Möglichkeiten.
  • a nem ragozott melléknevek:
halb (fél), ganz (egész) melléknév névelő nélkül álló helynevek előtt: in ganz Österreich

A főnévvé vált melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német nyelvben – hasonlóan a magyarhoz – számos melléknevet (melléknévi igenevet) főnévként is használhatunk:

ein Gelehrter : egy tudós
der Gelehrte : a tudós
Gelehrte : tudósok
die Gelehrten : a tudósok

A német nyelvben a főnévvé vált melléknevet nagy kezdőbetűvel írjuk, és a melléknévragozásnak megfelelően ragozzuk. Az egyes számú hím- és nőnemű, valamint a többes számú alakok rendszerint személyekre, az egyes számú semlegesnemű alakok dolgokra, elvont fogalmakra vonatkoznak.

der Bekannte : az ismerős (férfi)
die Bekannte : az ismerős (nő)
das Bekannte : az ismert (dolog)

A melléknevek fokozása (die Komparation der Adjektive)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknév fokozásának három fokát különíthetjük el:

  1. alapfok (der Positiv)
  2. középfok (der Komparativ)
  3. felsőfok (der Superlativ)

Jelzőként álló melléknév fokozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mellékneveket szabály szerint az alábbiak szerint fokozzuk:

  • alapfok: jele nincs
  • középfok: (melléknév) + -er
pl. billiger (olcsóbb), lustiger (vidámabb), interessanter (érdekesebb) stb.
a fokozat erősíthető, ha a viel vagy a mehr szócskákat ezek elé tesszük: viel billiger (sokkal olcsóbb), etc.
  • felsőfok: am + (melléknév) + -ste + (deklináció szerinti végződés)
pl. am billigsten (legolcsóbb), am interessantesten (legérdekesebb)
szerkezettől függően az am helyett határozatlan névelő is állhat

Összetett állítmány névszói részeként álló melléknév fokozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A módhatározóként álló melléknév fokozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A módhatározóként álló melléknév alap- és középfokban nem kap ragot. A felsőfokot rendszerint am + (Umlaut)(e)sten fejezi ki.

Melléknévfokozás Umlauttal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • hoch, höher, höchst/am höchsten
  • nah, näher, nächst/am nächsten (külön csoportot alkotnak az Umlauttal képzett melléknév-fokok) stb.
  • A leggyakoribb Umlauttal képzett melléknevek: arm, alt, dumm, grob, hart, jung, kalt, klug, kurz, lang, scharf, stark, schwach, warm, gesund

Rendhagyó fokozású melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetesen kivételek is vannak:

  • más tőből képzik a közép- ill. felsőfokot:
    • ''gut, besser, best/am besten
    • viel, mehr, meist/am meisten
    • gern, lieber, liebst/am liebsten
  • kétféle alakjuk van közép- ill. felsőfokban:
    • wenig > weniger > wenigst/am wenigsten vagy wenig > minder > mindest/am mindesten

Számnév (das Zahlwort)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőszámnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német az első tizenkét számjegy egyedi nevében őrzi a tizenkettes számrendszert:

1 eins 7 sieben
2 zwei 8 acht
3 drei 9 neun
4 vier 10 zehn
5 fünf 11 elf
6 sechs 12 zwölf

13-tól 19-ig az egyesek (lást fent) mögé -zehn végződés kerül. Némelyik szó alakja azonban megváltozik:

13 dreizehn
14 vierzehn
15 fünfzehn
16 sechzehn (!)
17 siebzehn (!)
18 achtzehn
19 neunzehn

Húsztól százig:

  • a tízzel osztható számok:
zwanzig (20), dreißig (30), vierzig (40), fünfzig (50), sechzig (60), siebzig (70), achtzig (80), neunzig (90)
  • a tízzel nem osztható számok szerkezete: '(egyesek) + und + (tízesek)' (egybeírva):
pl. einundzwanzig (21), zweiunddreißig (32), dreiundvierzig (43)

Száztól felfelé:

  • 100 = hundert, 1 000= tausend, 10 000 = zehntausend, 1 000 000 = eine Million
  • ezek mögé kerülnek a százasnál alacsonyabb számok:
einhundertzweiunddreißig = 132
vierhundertfünfundzwanzigtausendachthundertneununddreißig = 425 839
  • a millió és a milliárd főnevek (die Million, die Milliarde), ezért ragozandók, attól függően hogy egyes vagy többes számban állnak:
eine Million zweihundertzehn = egymillió-kétszáztíz
drei Milliarden zwei Millionen dreihunderttausend = hárommilliárd-kétmillió-háromszázezer

A számokat betűvel kiírva egymillió fölött különírjuk:

zwei Millionen dreihundertzwanzigtausend (2 320 000)
fünfzehn Milliarden (15 milliárd)

Szövegben általában 12-ig írják ki betűvel a számokat (kivéve, ha külön hangsúly van a szám értékén), 12 felett számjeggyel.

Sorszámnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képzés

Képzésük során a tőszámnevek két kivétellel mindig -te vagy -ste ragot kapnak:

  • -ste ragot kap az
    • erste = 1.
    • zwanzigste = 20.
    • dreißigste = 30.
    • vierzigste = 40.
    • fünfigste = 50.
    • sechzigste = 60.
    • siebzigste = 70.
    • achtzigste = 80.
    • neunzigste = 90.
    • hundertste = 100.
    • tausendste = 1000.
    • millionste = milliomodik
  • A többi sorszámnév -te raggal képződik:
    • fünfte = 5.

Rendhagyónak nevezhető a

  • dritte = 3.
  • siebte = 7.


Ragozás

A sorszámnevek mindig ragozódnak. Lehetnek egy főnév jelzői, vagy főnevesíthetőek (Substantivierung).

Jelzőként úgy ragozódnak mint a melléknevek (Adjektivdeklination):

der erste Preis : az első díj
die fünfte Reihe : az ötödik sor
im vierten Stock : a negyedik emeleten
zum dritten Mal : harmadszorra

A főnevesült sorszámneveket nagybetűvel írjuk, és úgy ragozzuk mint a főnevesült mellékneveket (adjektivische Deklination):

Peter ist als Zweiter angekommen. : Péter másodiknak érkezett.

de:

Er kann arbeiten wie kein zweiter/Zweiter. : Úgy dolgozik mint senki más.

Összetételekben, ahol a sorszámnév előtagként szerepel, ragtalan tőszámnévi alakot használunk:

Zweitbeste : második legjobb
Erstausgabe : első kiadás

Igék (das Verb)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igék csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentésük alapján léteznek:

  • önálló igék (e Vollverben)
    • tárgyas igék
    • tárgyatlan igék
    • siches igék (visszaható igék): ragozásukkor az alany mellett egy másik elem is változik a szerkezetben. Ez a harmadik személyben a sich visszaható névmás, az első és a második személyben a személyes névmás tárgy- vagy részesete.
A siches igék egy részének a sich névmás a szerkezet állandó eleme, ami nem helyettesíthető más szóval. Más részükben a sich névmás a szerkezet alkalmi eleme. Az alapigének önálló jelentése van. Ez utóbbi siches igék kifejezhetnek visszahatást, kölcsönösséget, de lehet szenvedő értelmük is.
Vannak igék, amik mást jelentenek a tárgyesetben álló sichhel együtt, mint a részes esettel állóval. Ilyen például a vorstellen (elébe állít, bemutat):
sich (A) jemandem vorstellen : bemutatkozik valakinek
sich (D) etwas vorstellen : elképzel valamit
Sőt, vannak olyan igék is, amik sichhel egészen mást jelentenek, mint nélküle:
gebärden : jelel, jelnyelvet használ
sich gebärden : vademberként viselkedik
  • személytelen igék: a személytelen igék a legtöbbször természeti jelenségeket fejeznek ki. Formai alanyként melléjük is ki kell tenni az es névmást.
  • segédigék (e Hilfsverben)
    • módbeli segédigék (e Modalverben): módosítják az alapige jelentését.
  1. können : tud, képes valamire; lehetőség, engedély;
  2. wollen : akar valamit tenni; udvarias kérés, kételkedés;
  3. sollen : kell valamit tenni (belső kényszer); felszólítás, erkölcsi kötelesség, feltétel, lehetőség; „állítólag”;
  4. mögen : szeret valamit tenni,
  5. müssen : kell valamit tenni (külső kényszer), valószínűség, logikai szükségszerűség;
  6. dürfen : szabad valamit tenni; valószínűséget is kifejezhet.
Rendszerint főnévi igenévvel állnak, de önállóan is használhatók.
Nincs felszólító módjuk. Bár tárgyasnak számítanak, nincs szenvedő alakjuk. A szenvedő értelmet a szenvedő főnévi igenév fejezi ki.
Önálló ragozási csoportot alkotnak:
  • Indikativ:
    • Präsens: A sollen ige kivételével a módbeli segédigék tőmagánhangzója egyes és többes számban különböző.
    • Präteritum: A wollen és a sollen kivételével megváltozik a tő magánhangzója. Ezen kívül minden módbeli segédige megkapja a -te időjelet.
    • Az összetett múlt időket mindig habennel képezik: (ragozott haben) + Infinitiv + (módbeli segédige főnévi igeneve). Önállóan használva a módbeli segédigék is befejezett melléknévi alakba kerülnek.
  • Konjunktiv:
    • Präsens: végig megmarad a módbeli segédige főnévi igenevének magánhangzója.
    • Präteritum: A sollen és a wollen kivételével Umlautot kapnak. Ezen kívül minden módbeli segédigéhez hozzájárul a -te időjel.
  • Időbeli segédigék (e temporalen Hilfsverben): az összetett igeidők képzésében játszanak szerepet.
  • A sein önálló jelentése: „van”. Lehet a névszói-igei állítmány része.
    Segédigeként a Zustandspassiv és a cselekvő befejezett főnévi igenév képzésére használják.
    Az ist + zu + Infinitiv szerkezetben „kell” és „lehet” értelemben áll.
  • A haben önálló jelentésében birtoklást fejez ki. Jelentése megfelel a „van neki”, „bír valamivel” igéknek. Tárgyesetet vonz.
    Segédigeként a Perfekt és a Plusquamperfekt alakok, meg a cselekvő befejezett főnévi igenév képzésére szolgál.
    A hat + zu + Infinitiv szerkezetben „kell” értelemben áll.
  • A werden önálló jelentése: lesz, válik valamivé. Rendszerint a névszói-igei állítmány részeként szerepel.
    Segédigeként vele képzik a jövő időket, a Vorgangspassiv alakjait, és a würde-alakokat.
    Más igével együtt valószínűséget is kifejezhet.

Az igeragozás rendszere (System der Konjugation)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • cselekvő ragozás (das Aktiv) és szenvedő ragozás (das Passiv)
  • igemódok rendszere:
    • kijelentő mód (Indikativ)
    • kötőmód (Konjunktiv)
    • felszólító mód (Imperativ)
  • igeidők rendszere:
    • kijelentő módban:
      • jelen (Präsens)
      • múlt (háromféle):
        • Präteritum
        • Perfekt
        • Plusquamperfekt
      • jövő (kétféle):
        • Futur I.
        • Futur II.
    • kötőmódban: ugyanez
    • felszólító módban: csak jelen (Präsens)

Vannak rendhagyó („erős”) igék (unregelmäßige Verben), amelyek ragozása egyedi, eltér a szabályos („gyenge”) igék (regelmäßige Verben) ragozásának jól leírható szabályaitól. Például:

  • A sein (lenni) létige ragozása kijelentő mód, jelen időben:
ich bin wir sind
du bist ihr seid
er/sie/es ist sie/Sie sind
  • A haben (birtokolni) ige ragozása kijelentő mód jelen időben (az utána következő mondatrészt tárgyesetbe kerül!):
ich habe wir haben
du hast ihr habt
er/sie/es hat sie/Sie haben
Példa:
Ich habe einen Hund. : Van egy kutyám. (szó szerint: Én bírok egy kutyát.)
(der Hund → den Hund és ein Hund → einen Hund)

A cselekvő igeragozás (das Aktiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igemódok szerint:

1. Kijelentő mód

  • Jelen idő (Präsens)
Személyragjai:
Egyes szám Példa Többes szám Példa
ich -e lerne wir -(e)n lernen
du -st lernst ihr -t lernt
er/sie/es -t lernt sie/Sie -en lernen
  • tőhangváltós igék:
Egyes igék E/2-ben és E/3-ban megváltoztatják a tőhangzójukat. A tőhangváltozásnak két fajtáját különböztetjük meg:

egyik csoport a Brechung-os igék csoportja: amikor az e tőhangzóból i vagy ie lesz (brechen – du brichst, er/sie/es bricht, helfen – du hilfst, er hilft; lesen – du liest, er liest)

másik csoport az Umlaut-os igék csoportja: amikor a tőben lévő a vagy o betű ékezetet (két pont) kap (backen – du bäckst, er bäckt, laufen – du läufst, er läuft, stoßen – du stößt er stößt)

  • Múlt idő – a német nyelv három múlt időt használ:
    • Elbeszélő múlt (Präteritum/Imperfekt) – szerkezetét tekintve egyszerű alak
    • Perfekt – szerkezetét tekintve összetett alak
    • Régmúlt (Plusquamperfekt) – szerkezetét tekintve összetett alak, előidejűség kifejezésére használják.
Összefoglaló példa:
Maria ging heim. : Mária hazament.
Was hat er gesagt? : Mit mondott?
Er sah, daß Peter schon gegangen war. : Látta, hogy Péter már elment.
Az elbeszélő múltat a szabályos, más néven gyenge igék -(e)te hozzáadásával képezik. A rendhagyó, erős igék elbeszélő múltja a második szótári alakjukból olvasható ki.
Ehhez járulnak a jelen időtől részben különböző személyragok:
ich - wir -(e)n
du -(e)st ihr -(e)t
er/sie/es - sie/Sie -(e)n
A Perfektet és a régmúltat a legtöbb ige habennel képezi, de vannak igék, amik a sein segédigével állnak. Ezek általában állapotváltozást, helyváltoztatást jelentenek, de ide tartozik a sein (van), a bleiben (marad) és a werden (válik valamivé) is.
A tárgyas és a siches igék akkor is habennel állnak ezekben az időkben, ha jelentésük szerint seinnel kellene képezniük ezeket az időket.
  • Jövő idő (Futur)
A német nyelv két jövő időt különböztet meg: Futur I. és a Futur II. Mindkettő összetett igealak.
  • Futur I.
Képzése: (a werden időbeli segédige jelen idejű személyraggal ellátott alakja) + az alapige folyamatos főnévi igeneve
ich werde kommen  : jönni fogok / jönnék wir werden kommen  : jönni fogunk/jönnénk
du wirst kommen  : jönni fogsz / jönnél ihr werdet kommen  : jönni fogtok/jönnétek
er/sie/es wird kommen  : jönni fog / jönne sie/Sie werden kommen  : jönni fognak/jönnének
Használata: a jövő idő általános kifejezésére; a jelenre vonatkozó feltevéseknél
  • Futur II.
Képzése: (a werden időbeli segédige jelen idejű személyraggal ellátott alakja) + (az alapige befejezett főnévi igeneve)
ich werde gekommen sein  : majd megjövök / jöttem volna wir werden gekommen sein  : majd megjövünk / jöttünk volna
du wirst gekommen sein  : majd megjössz / jöttél volna ihr werdet gekommen sein  : majd megjöttök / jöttetek volna
er/sie/es wird gekommen sein  : majd megjön / jött volna sie/Sie werden gekommen sein  : majd megjönnek / jöttek volna
Használata: jövőbeni befejeződés kifejezésére; múltra vonatkozó feltevéseknél

2. Felszólító mód

Felszólító módú ige csak jelen időben, illetve csak második személyben (du, ihr) állhat. A többi személyt a kötőmód jelen ideje, a Konjunktiv Präsens pótolja.

A felszólító módot az ige tövéből képezik, egyes számban -e, többes számban -(e)t hozzáadásával.

3. Kötőmód (Konjunktiv)

Személyragjai (a kötőmód minden idejében azonosak):

Egyes szám Példa Többes szám Példa
ich -e lerne wir -en lernen
du -est lernest ihr -et lernet
er/sie/es -e lerne sie/Sie -en lernen

Kötőmódban az igeidők rendszere és formája hasonló a kijelentő módban meglevő időkkel, de szerepük eltér. Ezen kívül ide tartoznak még a würde-alakok is (würde-Formen).

A kötőmód időit használatuk szerint két részre szokás osztani:

  1. Konjunktiv I.: felszólítást, óhajt, kívánságot, bizonytalanságot fejez ki, de függő beszédben is használatos. Ide tartozik a Konjunktiv Präsens, a Konjunktiv Perfekt és a Konjunktiv Futur I-II.
  2. Konjunktiv II.: irreális feltételt, hasonlítást, óhajt fejez ki, de a függő beszédben helyettesítheti is a Konjunktiv I. időit. Ide tartozik a többi idő, így a Konjunktiv Präteritum, a Konjunktiv Plusquamperfekt és a würde-Formen.

Jelen idő (Konjunktiv Präsens)

Képzése: (igető) + (személyrag). Nincs tőhangváltás, és a ragok sem módosulnak. (Kivételt képeznek az erős igék, a módbeli segédigék, illetve a sein létige.)
Használata: főmondatban óhaj, felhívás, kívánság, teljesíthető kérés kifejezésére; a felszólító mód hiányzó alakjainak pótlására alkalmazzák. Mellékmondati használatban függő beszédben fordul elő. A német nyelvben a függő beszédben használt kötőmód azt fejezi ki, hogy a beszélő elhatárolja magát a mellékmondat tartalmától.

Múlt idő – három múlt időt használ:

  • Elbeszélő múlt (Konjunktiv Präteritum/Imperfekt) – szerkezetét tekintve egyszerű alak
A gyenge igék Konjunktiv Präterituma ugyanúgy alakul, mint kijelentő módban. Az erős igék Konjunktiv Präterituma a kijelentő mód Präteritumából képezhető a következőképpen: Ha a tőhangzó a, o vagy u, akkor Umlautot kap, ha más, akkor nem kap. Az így képzett alakhoz járulnak a kötőmód személyragjai. Néhány ige Konjunktiv Präteritumát régiesen másként képzik:
  • helfenhülfe
  • empfehlenempföhle
  • werbenwürbe
  • befehlenbeföhle
  • sterbenstürbe
  • werfenwürfe
  • verderbenverdürbe
Használatában megfelel a magyar nyelv feltételes mód jelen idejének.
  • Konjunktiv Perfekt – szerkezetét tekintve összetett alak
Képzése: (sein/haben kötőmód jelen ideje) + (főige befejezett melléknévi igeneve)
Használata: előidejűség kifejezésére a függő beszédben.
  • Régmúlt (Konjunktiv Plusquamperfekt) – szerkezetét tekintve összetett alak
Képzése: (sein/haben kötőmód Präterituma) + (a főige befejezett melléknévi igeneve)
Használatában megfelel a magyar nyelv feltételes mód múlt idejének.

Jövő idő (Konjunktiv Futur) utóidejűség kifejezésére függő beszédben

  • A Futur I. kötőmódja
Képzése: (a werden időbeli segédige jelen idejű kötőmódú személyraggal ellátott alakja) + (az alapige folyamatos főnévi igeneve)
  • A Futur II. kötőmódja
Képzése: (a werden időbeli segédige jelen idejű kötőmódú személyraggal ellátott alakja) + (az alapige befejezett főnévi igeneve)

A würde-alakok (würde-Formen)

  • A würde + (Infinitiv Präsens)-t sokszor helyettesíti a Konjunktiv Präteritumot. Sőt, a gyenge igék, egyes régies képzésű rendhagyó igék és a könnyen más igékkel összetéveszthető Konjunktiv Präteritumú igék esetén ez veszi át a Konjunktiv Präteritum helyét, különösen a beszélt nyelvben.
  • A würde + (Infinitiv Perfekt) és a Konjunktiv Plusquamperfekt szempontjából a helyzet egészen más. Inkább a Konjunktiv Plusquamperfekt járja (ez a tömörebb), de a beszélt nyelvben gyakran fordul elő a würde + Infinitiv Perfekt is.

A műveltető ige

A német nyelvben a műveltetés többféle módon is kifejezhető. Vannak igék, amiknek műveltető az alapjelentése. Más igék esetén a lassen + (Infinitiv) szerkezet fejez ki műveltetést.

A visszahatás kifejezése

A sich névmás visszaható értelmet adhat az igének. Ha a cselekvés alanya és tárgya azonos, akkor a névmás tárgyesetben áll. Ekkor a szerkezet jelentése megfelel a magyar visszaható képzős igének. Ha pedig a cselekvés az alanyhoz tartozó tárgyra vonatkozik, akkor a névmás részes esetben is állhat.

A kölcsönösséget szintén siches igék fejezik ki. Ekkor többnyire többes számban állnak. Egyes számban rendszerint viszonyszós szerkezet jelzi a partnert.

A szenvedő igeragozás (das Passiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német nyelv kétféle szenvedő igeragozást ismer:

  • Folyamatot kifejező szenvedő igeragozás (Vorgangspassiv vagy Handlungspassiv)
Képzése: (a werden ige megfelelő alakja) + (alapige befejezett mellékneve), ahol is a werden ige befejezett melléknévi igeneve worden.
Akkor használják, ha nem a cselekvő, hanem a cselekvés a lényeges, vagy a közlés általánosan érvényes.
A cselekvő személyt von + részes eset, a cselekvés okát vagy eszközét durch + tárgyeset vagy mit + részeseset jelölheti.
Példa:
Aktív: In Ungarn ißt man viel Obst. : Magyarországon az emberek sok gyümölcsöt esznek.
Passzív: In Ungarn wird viel Obst gegessen. : Magyarországon sok gyümölcsöt esznek.
  • Állapotjelző szenvedő igeragozás (Zustandspassiv)
Képzése: (a sein ige megfelelő alakja) + (alapige befejezett mellékneve).
Használata megfelel a magyar határozói igenév + létige szókapcsolatnak.
Példa:
Das Fenster ist geöffnet. (Az ablak nyitva van.)

Mindkét szenvedő igeragozásban képezhető a kijelentő és a kötőmód összes alakja, sőt néhány igének még szenvedő Imperativja is van. Pl.: sei gegrüßt : légy üdvözölve.

Nem minden tárgyas igének van szenvedő ragozása, például a módbeli segédigéknek sincs.

Az igekötők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igekötők használata hasonló a magyar igekötő-használathoz, azonban vannak elváló és nem elváló igekötők is:

  • elváló igekötős igék
Az elváló igekötő mindig hangsúlyos, jelen időben és felszólító módban elválik az igétől, mondatban annak végére kerül. Nem változtatják meg az ige jelentését, inkább árnyalják: pl. steigen = szállni, fellépni valahova; einsteigen = beszállni valahova.
Ragozásuk:
ich steige ein wir steigen ein
du steigst ein ihr steigt ein
er/sie/es steigt ein sie/Sie steigen ein
Elváló igekötők: ab-, an-, auf-, ein-, empor-, mit-, weg-, zu-.
  • el nem váló igekötős igék
Az el nem váló igekötők mindig hangsúlytalanok, nem válnak el az igétől. Az ige jelentését megváltoztatják: pl. kommen = jön, de bekommen = kap.
Soha el nem váló igekötők: be-, ent-, emp-, er-, ge-, miss-, ver-, zer-.
Ragozásuk:
ich bekomme wir bekommen
du bekommst ihr bekommt
er/sie/es bekommt sie/Sie bekommen

Igenevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igenevek a német nyelvben:

  • főnévi igenév (Infinitiv)
  • melléknévi igenév (Partizip)

Határozói igenév nincs.

Főnévi igenév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehet folyamatos (Präsens) vagy befejezett (Präteritum). A tárgyas igéknek vannak szenvedő értelmű főnévi igenevei is a kétféle szenvedő ragozás (Vorgangspassiv, Zustandpassiv) szerint. Az Infinitiv Präsens egyidejűséget vagy utóidejűséget, az Infinitiv Perfekt előidejűséget jelez.

  • Cselekvő folyamatos főnévi igenév
    Képzése: igető + -(e)n. Az ige első szótári alakja.
  • Cselekvő befejezett főnévi igenév
    Képzése: alapige befejezett melléknévi igeneve + sein/haben
  • Szenvedő folyamatos főnévi igenevek
    Képzésük:
    • Infinitiv Präsens Vorgangspassiv: alapige befejezett melléknévi igeneve + werden
    • Infinitiv Präsens Zustandspassiv: alapige befejezett melléknévi igeneve + sein
  • Szenvedő befejezett főnévi igenevek
    Képzésük:
    • Infinitiv Perfekt Vorgangspassiv: alapige befejezett melléknévi igeneve + worden sein
    • Infinitiv Perfekt Zustandspassiv: alapige befejezett melléknévi igeneve + gewesen sein


A főnévi igenevek használata:

  • Önállóan: nyomatékos felszólításra
  • Igeneves szerkezetekben:
    • zu + Infinitiv szerkezetben vonzatként
    • módbeli segédigékkel zu nélkül
    • érzékelést, észlelést, mozgást, helyváltoztatást jelentő igékkel, valamint a bleiben igével vezérige + tárgyeset + főnévi igenév szerkezetben
    • mellékmondatok rövidítésére um +...+ zu + Infinitiv, ohne +...+ zu+ Infinitiv és anstatt +...+ zu + Infinitiv szerkezetekben
    • szükségesség, lehetőség kifejezésére a sein + Infinitiv szerkezetben
    • a szükségesség kifejezésére a haben + Infinitiv szerkezetben
  • Igealakok képzésére:
    • a jövő időkhöz (Futur I-II.)
    • a würde-alakokhoz
    • lassennel a műveltető ige képzéséhez

Melléknévi igenév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehet folyamatos (Präsens) vagy befejezett (Präteritum). A magyar beálló melléknévi igenévnek a zu + Partizip Präsens szerkezet felel meg, de ezt nem tekintik külön beálló melléknévi igenévnek. A Partizip Präsens cselekvő, a Partizip Perfekt szenvedő értelmű. A zu szócska beálló melléknévi igenevet hoz létre.

  • A melléknévi igenév
    • Folyamatos melléknévi igenév
      Képzése: igető + -end
      Használata: megfelel a magyar folyamatos melléknévi igenévnek; a zu szócskával ellátva a magyar beálló melléknévi igenévnek. A mondatban lehet jelző vagy határozó.
    • Befejezett melléknévi igenév:
Képzése: A gyenge igék igetöve elé ge-, igetöve után -en vagy t végződés az ige perfekt múltidejétől függően . Az erős igék befejezett melléknévi igeneve a harmadik szótári alakjukból olvasható ki az ist/hat elhagyásával. Igekötős igék esetén a ge- az igekötő és az ige közé kerül, ha az igekötő elváló (pl. aufstehen - aufgestanden). A nem elváló igekötővel ellátott igék nem kapnak ge- képzőt (pl. verstehen - verstanden).
Használata: Megfelel a magyar befejezett melléknévi igenévnek. A mondatban lehet jelző vagy határozó. Igealakok képzésére, az összetett múlt idők és a szenvedő igeragozásokhoz is használják.

Igeneves szerkezetekben a melléknévi igenevek határozói mellékmondatokat rövidítenek. Az efféle rövidítések nem fejezik ki a cselekvő személyét, ezért csak a főmondat alanyára vonatkozhatnak.

Határozószók (das Adverb)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknevek zöme egyben határozószó is. Fordítva ez nem igaz; a német nyelvnek vannak más határozószavai is.

  • Helyhatározószavak: ilyenek például a links (balra), a rechts (jobbra), az oben (fent), az unten (lent), a vorn (elöl), a hinten (hátul) szavak.
    A helyet jelölő határozószókból irányt jelölő határozószók alkothatók:
    • a -wärts képző hozzáadásával
    • a her, hin szócskákkal való összetétellel (akár elő- akár utótagként szerepelhetnek; a her közelítést, a hin távolodást jelez)
    • egyéb összetételekkel, például a von és a nach elöljárószavakkal (a keletkezett összetétel a von szóval kiindulópontot, a nach szóval végpontot jelöl)
  • Időhatározószavak: ide tartoznak például a da (ekkor, akkor), a früher (azelőtt, régebben), a jetzt (most), a später (később), a kürzlich (nemrég), a manchmal (néha), az immer (mindig), gestern (tegnap), a heute (ma) és a morgen (holnap) szavak.
A napszakokat és a hét napjait jelölő főnevekből -s képzővel képzett határozószavak rendszerességet fejeznek ki.
  • Okhatározószavak: például a deshalb (ezért, azért), a sonst (különben), a demnach (eszerint) szavak.
  • Mód- és állapothatározók: ilyenek például a sehr (nagyon), a gern (szívesen), a vergebens (hiába) és a wohl (jól (mint jól van)) szavak.

Elöljárószók (die Präposition)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leggyakoribb elöljárószavak:

Tárgyesetet vonzó elöljárószavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • um : -kor, -ért, körül
  • gegen : ellen, felé, tájban
  • für : -ért, számára
  • wider : ellen
  • bis : -ig; gyakran más elöljárószavakkal együtt áll. Ekkor ezek vonzata érvényesül.
  • ohne, sonder : nélkül
  • durch : át, keresztül, által

Részesesettel álló elöljárószavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • aus : -ból, -ből
  • bei : -nál, -nél
  • mit : -val, -vel
  • nach : után, -ba, -be, szerint (utóbbi jelentésében a főnév után is állhat)
  • gegenüber : átellenben, szemben
  • entgegen : elé, ellen (a főnév után is állhat)
  • zuwider : ellen
  • ausser : -n kívül
  • zu : -hoz, -hez, -höz
  • nebst : -val, -vel együtt
  • samt : -val, -vel együtt
  • seit : óta
  • binnen : valamely idő alatt, valamely időn belül
  • nächst : közvetlenül mellette, mellett, után
  • gemäss : szerint, -nál, -nél fogva (rendszerint a főnév után)
  • von : -tól, -től, -ról, -ről, -ból, -ből; birtokviszony kifejezése; főnév utáni jelzős szókapcsolattal -ú, -ű képzős melléknevet fejez ki

Tárgyesettel és részesesettel álló elöljárószavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wohin? + Akkusativ

  • in : -ba, -be
  • auf : -ra, -re
  • unter : alá
  • hinter : mögé
  • vor : elé
  • über : fölé
  • zwischen : közé
  • neben : mellé

Wo? + Dativ

  • in : -ban, -ben
  • auf : -on, -en, -ön
  • an : -on, -en, -ön
  • unter : alatt
  • hinter : mögött
  • vor : előtt
  • über : fölött
  • zwischen : között
  • neben : mellett

Birtokos esettel álló elöljárószavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • mittels : -val, -vel, segítségével
  • während : alatt (időben)
  • vermöge : -nál, -nél fogva, -val, -vel
  • kraft : -nál, -nél fogva
  • laut : -nál, -nél fogva, szerint
  • längs : hosszában, mentében
  • unweit : nem messze
  • ungeachtet : nem tekintve, ellenére
  • diesseits : -n innen
  • jenseits : -n túl
  • innerhalb : -n belül
  • ausserhalb : -n kívül
  • oberhalb : fölött, -n felül (hely)
  • unterhalb : -n alul, alatt
  • halber : végett, kedvéért (főnév után)
  • wegen : miatt (főnév után is)
  • statt : helyett
  • trotz : ellenére, dacára
  • zufolge : következtében
  • anlässlich : kapcsán

A német nyelvben (főleg a hivatalos és a kereskedelmi szaknyelvben) sok új elöljárószó keletkezik, amik többnyire birtokos esetet vonzanak.

Indulatszavak (die Interjektion)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indulatszavak mondat értékű szavak. Nem részei az utánuk következő mondatnak, attól vessző vagy felkiáltójel választja el őket.

Néhány indulatszó a gyakoribbak közül:

  • ach
  • halt : állj
  • igitt : pfuj
  • los : rajta
  • o weh : ó jaj
  • pfui : pfuj

Kötőszavak (die Konjunktion)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem vonzanak szórendet:

(Magyar anyanyelvűeknek könnyen megjegyezhetőek ezek a kötőszavak, ha a kezdőbetűit összeolvassuk: USODA→uszoda)

  • Und : és
  • Sondern : hanem
  • Oder : vagy
  • Denn; Da : mert
  • Aber : de
  • Allein : csak, csupán


Fordított szórend:

  • trotzdem : ellenére, ennek ellenére
  • sonst : különben, egyébként, másképp
  • deshalb : ezért
  • dann : azután
  • darum : ezért
  • deswegen : emiatt
  • inzwischen : eközben
  • dennoch : mégis
  • zwar : ugyan


Egyenes szórend is, fordított szórend is:

  • doch : azonban, hiszen, mégis
  • jedoch : mégis
  • nur : csak


Mellékmondati (KATI) szórend

  • weil : mert
  • dass : hogy
  • so dass : úgyhogy
  • wenn : amikor, ha
  • ob : hogy ... -e, vajon ...-e
  • obwohl : habár
  • da : mivel
  • falls : abban az esetben, ha
  • és a kérdőszavak (was, wie, wo stb.) mellékmondat bevezetőjeként

Mondattan (Satzgrammatik / Syntax)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marosi Judit: Unterwegs, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-18-9540-8
  • Rudolf és Ursula Hoberg: Német nyelvtan. A magyar kiadás alkotó szerkesztője: Földes Csaba. Budapest: Akadémiai Kiadó/Mannheim: Dudenverlag 2002, ISBN 963-05-7809-3.
  • Uzonyi Pál: Német nyelvtani lexikon. Budapest: Corvina 2001, ISBN 963-13-4938-1.
  • Karácsony Lajos - Dr. Tálasi Istvánné: Német nyelvtan
  • Wahrig deutsches Wörterbuch
  • Erdélyi Margit: Kis német nyelvtan, Laude Kiadó, ISBN 963-7830-62-6