Német ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német nyelv
szerkeszt

A mai német ábécé 26 betűből áll. Ebbe nem számítanak bele az umlautos betűk, valamint a kettős- vagy hármashangzók.

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

Az ábécében külön betűknek nem számítanak az umlautos (kétpontos) betűk (Ä, Ö, Ü), valamint a ß („eszcett”, „scharfes S”; a magyarok gyakran „13-as sz”-nek mondják), ez utóbbi helyett általában SS-t írnak nagybetűként.

A betűk nevei: aa, bee, zee, dee, ee, eff, gee, haa, ie, jot, kaa, ell, emm, enn, oo, pee, kuu, err, ess, tee, uu, vau, wee, ix, ypsilon, zet

Betűrend, elválasztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betűrendbe soroláskor (szótárakban; névsorok) nem számít, hogy a magánhangzó umlautos, vagy sem, hacsak a két szó közt nincs több különbség. Valamint ugyanilyen esetben a kettős- vagy hármashangzók betűelemeikre felbontandók.

A németben az elválasztás hasonlóan működik a magyarhoz, azzal a különbséggel, hogy nem bontjuk elemeire a „ch”, „qu”, „sch”, „ai”, „ay”, „ei”, „ey”, „au”, „äu”, „eu”, „ou”, „ie”, „ph”, „th”, „ts”, betűkapcsolatokat, valamint a „ck” és „tz” betűkapcsolatot elválasztáskor „k-k”-ra, ill. „z-z”-re bontjuk föl (pl.: Dek-ke, Kaz-ze).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]