ß

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Latin small and capital letter sharp s.jpg

A ß (scharfes s, eszet [esʦet], latin small/capital letter sharp s) a német nyelv [sː] hangjának leírására szolgáló ligatúra. Az ábécé nem tartalmazza.

Ma már csak a német nyelv, de a 18. században még más nyelvek is használták.

Bevitele a számítógépen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billentyűkombinációkkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billentyűzetkiosztás kisbetű nagybetű
Windows billentyűzet AltGr nem lehetséges
Apple billentyűzet Alt+S nem lehetséges

Karakterkódolással[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karakterkészlet Kisbetű (ß) Nagybetű (ẞ)
EBCDIC 223
bináris EBCDIC 100101111
Unicode U+00DF U+1E9E
HTML/XML ß &7838;

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ß az ſs vagy ſz ligatúrából alakult. Az ſ-t is sz-nek ejtették, akárcsak az s-t, ebből alakulhatott ki a hosszú sz-ejtés. Németül azonban „eszet-nek” is hívják (a z c-nek ejtendő), az IPA [s] hang magyar jele pedig sz, és ezt régies formában ſz-ként is írták.

A nagybetűs ß[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ß-t sokáig csak kisbetűvel írták, és csupa nagybetűs szövegekben is ezt az alakot használták, mint a kép „GROßE” felirata. Bár a ẞ nagybetűs változata, a szövegszerkesztők mondat elején mindig SS-re helyettesítik. Ez az alak ráadásul sok számítógépen nem jelenik meg.

Annak dacára, hogy már van nagybetűs ß is, a helyesírás nem ismeri el az ß nagybetűs változatát.[1]

Német helyesírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svájci és a liechtensteini németben nem használják az ß-t, hosszú halódása után a 2006-os reform megszüntette,[2], és ők egy hosszú magánhangzó vagy egy kettőshangzó után kettős ss-t írnak amikor a szótag egy zöngétlen sz hanggal zárul.[3]

Az osztrákoknál és a németeknél más a helyzet. 1901-tól 1996-ig[4] a szóvégi zöngétlen sz-hangot ß-tel [eszcettel] írták. Az 1996-os reform ezt a szabályt megszüntette, helyette az lépett érvénybe, hogy akkor kell ß-tel írni a zöngétlen sz-t, ha olyan szótagot zár le, amiben hosszú magánhangzó van.[5] Tehát:

bißchen bisschen
Gruß Gruss
Kuß Kuss
bloß bloss
daß dass
groß gross

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lector.at Deutsche Institut für Normierung
  2. Lector.at Svájc és Liechtenstein
  3. Lector.at kettős ss online
  4. Lector.at Johann Christoph Adelung online
  5. Lector.at Johann Christian August Heyse online

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz ß témájú médiaállományokat.