Å
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Å a svéd ábécé 27., a dán és a norvég ábécé 29 betűje, a hangértéke jellemzően rövid vagy hosszú [o]. Használatos ezen kívül három számi nyelvváltozat, az észak-fríz, a vallon, a chamorro és az isztroromán nyelvek írásában.
[szerkesztés] Jelentése
- Az Anders Jonas Ångström svéd fizikusról elnevezett Ångström hosszúságegység (1·10-10 m) rövidítése.
- Egy egyházközség Svédországban, Östergötland megyében
- Egy falu Svédországban, Hälsingland tartományban.
- Legalább 14 további település neve Svédországban.
- Egy falu Dániában.
- Legalább öt település neve Norvégiában
[szerkesztés] Története
Az Å betű eredete a skandináv nyelvek hosszú a-hangjának a középkori aa jelölésére nyúlik vissza. Amikor felhagytak a hosszú magánhangzók dupla betűkkel való jelölésével, az aa átadta a helyét az „å”-nak. Az ä és ö betűkhöz hasonlóan, melyek eredetileg ae illetve oe formában, illetve ligatúraként æ illetve œ formában írtak (ez utóbbi a dánban ø-vé egyszerűsödött, ahonnan a norvég is átvette) a svédben a második betűt az első fölé írták. A kis fönti „a” karikává egyszerűsödött, míg az e betűkből két pont lett. A norvég nyelvben a 19. században, az írott norvég nyelv megalkotásakor vezették be, a dánban csak a 20. század elején.