Dzs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Latin small and capital letter “dzs”.jpg

A dzs a magyar ábécé nyolcadik betűje[1]; az egyetlen háromjegyű betűnk. Önálló betűként a kiejtése [dʒeː]. Ezt a betűt a [dʒ] és a [dːʒ] posztalveoláris, zöngés affrikáta szerkesztése jelölésére használjuk.

Helyesírási tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dzs többjegyű betű, nem pedig betűkapcsolat, ezért a szavak elválasztásakor nem válhat ketté (tehát mahara-dzsa, nem pedig maharad-zsa). Nem tévesztendők ezzel össze az olyan szavak, ahol a dzs karaktersor nem a dzs betűt, hanem a d + zs betűkapcsolatot jelzi, szóösszetétel elemeinek határán. Az ilyen esetekben lehetséges a d és a zs közötti elválasztás (pl. hód-zsír).

A dzs kettőzött változata a ddzs (pl. briddzsel = ’a bridzs nevű játékkal’). Elválasztáskor azonban az ilyen kettőzött alak dzs-dzs alakra bomlik (bridzs-dzsel).[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dzs által jelölt hang az ősmagyar korban már használt hangzó volt, de a kor végére eltűnt, és gy-vé alakult. Egyedül két nyelvjárásban, az őrvidékiben és a csángóban maradt meg eredeti formájában (pl.: gyerek: [dzserek]). Ezután két hullámban került vissza a nyelvbe. A 16. századi oszmán hódítások miatt rengeteg török jövevényszó került át a magyarba, ekkor honosodott meg újra (pl.: lándzsa, findzsa). Később a 20. és a 21. század folyamán egyes angol szavak beépülésével nőtt jelentősen az ilyen szavak száma (pl. dzsem, dzsungel).[2]

A székely–magyar rovásírásban a dzs rovásváltozata is létezik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A magyar helyesírás szabályai
  2. Tadanainé Forrás Katalin: Történeti hangtan