Dzs
A dzs a magyar ábécé nyolcadik betűje[1]; az egyetlen háromjegyű betűnk. Önálló betűként a kiejtése [dʒeː]. Ezt a betűt a [dʒ] és a [dːʒ] posztalveoláris, zöngés affrikáta szerkesztése jelölésére használjuk.
Helyesírási tudnivalók [szerkesztés]
Mivel a dzs többjegyű betű, nem pedig betűkapcsolat, ezért a szavak elválasztásakor nem válhat ketté (tehát mahara-dzsa, nem pedig *maharad-zsa). Nem tévesztendők ezzel össze az olyan szavak, ahol a dzs karaktersor nem a dzs betűt, hanem a d+zs betűkapcsolatot jelzi, összetett szavak határán. Az ilyen esetekben lehetséges a d és a zs közötti elválasztás (pl. hód-zsír)
A dzs kettőzött változata a ddzs (pl. briddzsel='a bridzs nevű játékkal'). Elválasztáskor azonban az ilyen kettőzött alak dzs-dzs alakra bomlik (bridzs-dzsel).[1]
Története [szerkesztés]
A dzs által jelölt hang az ősmagyar korban már használt hangzó volt, de a kor végére eltűnt, és gy-vé alakult. Egyedül két nyelvjárásban, az őrvidékiben és a csángóban maradt meg eredeti formájában (pl.: gyerek → dzserek). Ezután két hullámban került vissza a nyelvbe. A 16. századi oszmán hódítások miatt rengeteg török jövevényszó került át a magyarba, ekkor honosodott meg újra (pl.: lándzsa, findzsa). Később a 20. és a 21. század folyamán egyes angol szavak beépülésével nőtt jelentősen az ilyen szavak száma (pl.: dzsem, dzsungel).[2]
A székely-magyar rovásírásban a Dzs rovásváltozata is létezik.
Forrás [szerkesztés]
- ^ a b A magyar helyesírás szabályai
- ↑ Tadanainé Forrás Katalin: Történeti hangtan
