IJ (digráf)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasútállomás neve - balra régies, jobbra modern formában
Különböző írásformák

Az ij egy kettős betű, digráf a holland nyelvben, amelynek mindkét tagját nagybetűvel írjuk minden olyan esetben, ha az első i-t nagybetűvel írnánk. Az i és a j betűkből tevődik össze, gyakran ligatúraként jelenik meg. Időnként egyetlen betűként is kezelik, és mint ilyet, az y-nal együtt, a holland ábécé 25. betűjeként tartják számon.

Az ij hangalakja a holland köznyelvben és a legtöbb dialektusban legtöbbször az [eɪ] vagy az [ɛɪ] kettőshangzó. Helynevekben előfordul még a régi kiejtése, az [i], mint például Wijchen és Wijlre esetében. A -lijk képzőben a hangzása [ə]. Az IJ különbözik az Y betűtől, bár a régies(kedő) feliratokban gyakran az utóbbival helyettesítik. A mai holland nyelvben az y csak külföldi eredetű szavakban fordul elő. A középholland, középkori holland nyelvben azonban – amikor még az írásmódok változatosak voltak –gyakran használták, és görög ij-nek, i-grec-nek (a francia nyomán) illetve ypsilon-nak nevezték.

A holland nyelvből származó afrikaans nyelvben az ij-t továbbra is általában az y-nal jelölik.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ij eredetileg egy kettős i volt, ami a középhollandban a hosszú [i:] hangot jelezte. Akkoriban az i-t még gyakran pont nélkül írták, ezért az ıı digráf könnyen keverhető volt az u-val. Az olvashatóság könnyítése érdekében látták el a második i-t egy farkincával. Az ilyen alakot kapott, lange ij-nek nevezett digráfot 1804-ben vezették be hivatalosan.

Jelenlegi alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen a cégtáblán az ij annyi helyet foglal el, mint a többi betűk.

Hollandiában sok vita folyt arról, hogy az IJ egy vagy két betű. Flandriában mindig két betűnek tekintették.

Az egy betűként történő kezelése melletti érvek:

  • Ha egy ij-jel kezdődő szónak nagybetűvel kell kezdődnie, akkor mindkét része nagybetűs lesz: IJsselmeer, IJmuiden, és nem: Ijsselmeer, Ijmuiden.
  • A Grote Winkler Prins Encyclopedie holland nagylexikon 1993-ban leszögezte, hogy az ij a 25. betűje a holland ábécének.[1]
  • A holland ábécé felmondásakor annak a vége a következőképpen hangzik: iks ij zet, és csak a legritkább esetben mondanak ehelyett iks ypsilon zet, iks i-grec zet vagy iks griekse ij zet-et.
  • A Handwoordenboek Hedendaags Nederlands című holland szótár régebbi kiadásai szerint az ij betűjel két i-ből áll, melyek közül a második meghosszabbodik.[2]
  • Az ij ligatúra helyett kapott a HTML-ben és az Unicode-ban, bár használata nem javasolt.
  • A hollandok kézírásban legtöbbször összekötik az egymással az ij két elemét, akkor is, ha a többi betűt külön írják.

Az ij két betűként kezelése melletti érvek:

  • A holland nyelvet hivatalos nyelvként használó országok (Hollandia, Belgium és Suriname uniója, a Taalunie], állásfoglalása szerint ezt a digráfot két betűnek kell tekinteni (de a megfelelő esetekben mindkettőt nagybetűvel kell írni).[3]
  • Más betűkombinációkat is két betűként kezelnek a holland gyakorlatban (ou, au, eu en ui), még az igazi ligatúrákat is, mint a francia œ. A hangalakot is két jellel jelöljük ([eɪ] vagy [ɛɪ]).
  • Az ij eredetileg két i betűből jött létre.
  • Az ábécérendben is két betűként szerepel.
  • A tekintélyes Van Dale holland nyelvi nagyszótár legutóbbi, 14. kiadásában is két betűként szerepel.[4]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Grote Winkler Prins Encyclopedie. 9e druk. 1993.
  2. Van Dale. Handwoordenboek Hedendaags Nederlands. 2005. Online változat
  3. Taalunie. Taaladvies Ijsland / IJsland
  4. Van Dale. Groot woordenboek van de Nederlandse taal. XIVe editie. 2005. p. 1472.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a IJ (digraaf) című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.