Ll (digráf)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ll, ll egy digráf, amely bizonyos latin betűs nyelvekben különböző, az l-hez közel álló beszédhangokat jelöl, és az ábécében különálló betűként tartják számon.
Tartalomjegyzék |
Hangértéke [szerkesztés]
Az újlatin nyelvekben [szerkesztés]
- A klasszikus spanyolban, valamint a katalán, aragóniai, galiciai és aszturleóni nyelvekben a palatalizált l [ʎ] hangot jelöli.
- A modern spanyolban hangértéke nyelvjárástól függően lehet kb. j [ʝ], gy [ɟ], dzs [ʤ], zs [ʒ] vagy s [ʃ] is.
Az albánban [szerkesztés]
- Az albán nyelvben a veláris („kemény”) l hangot jelöli, amelynek megkülönböztető értéke van a rendes l-lel szemben.
A walesiben [szerkesztés]
- A walesi nyelvben a zöngétlen l hangot jelöli, amelynek megkülönböztető értéke van a rendes l-lel szemben.
A baszkban [szerkesztés]
- A baszk nyelvben az -il- kapcsolat alternatív írásmódja a palatalizált l jelölésére, az egységesített irodalmi nyelvben (euskara batua) nem használják.
A kecsuában [szerkesztés]
- A kecsua nyelvben a palatalizált l [ʎ] mássalhangzót jelöli.
