S

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az s a latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű (S) – 83, kisbetű (s) – 115.

A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik, és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [ʃ].

A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, míg a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſs-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett).

Hangértéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fizika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közgazdaságtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matematika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számítástechnika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • S: S programozási nyelv
  • <s>: A HTML jelölőnyelvben az áthúzott szöveg (ang strikethrough text) kezdetét jelöli
  • s: a rendszer (ang system) attribútum rövidítése

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz S témájú médiaállományokat.