Tartalékvaluta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az amerikai dollár a világ legelterjedtebb tartalékvalutája
Az 1999. óta elszámolási pénzként, 2002. óta készpénzként létező euró

A tartalékvaluta olyan pénznem, amelyben több kormány és nemzetközi szervezet devizatartalékait tartja. Az ilyen valuta egyben ellátja a fizetőeszköz szerepét olyan termékek esetén, mint például az olaj vagy az arany.

A tartalékvalutát kibocsátó ország olcsóbban vásárolhat termékeket, mert a többi országnak minden tranzakciónál az átváltás költségét is meg kell fizetnie (bár ez nem jelentős a termék árához képest). Emellett lehetővé teszi számára, hogy jobb kondíciókkal kérhessen kölcsön, hiszen az általa kiadott pénz egy saját gazdasági súlyánál jelentősebb piac számára biztosítja az alapot (ti. a nemzetközi kereskedelem ezen valutában/valutákban folyik).

Tartalékvaluták története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalékvaluták évezredek óta léteznek, lényegében mindig az a pénznem számított annak, amiben a nemzetközi pénzügyi tranzakciók zajlottak. Gazdaságtörténészek szerint a 1700-tól 1900-ig az angol font, a francia frank és a holland gulden párhuzamosan töltötték be ezt a funkciót. Tény, hogy ezek a pénznemek nemesfém alapúak voltak. A 19. században egyre jelentősebb mértékben jelent meg az amerikai dollár, az orosz rubel és később a német birodalmi márka. Bár a modern pénzügyi rendszer a 19. század második felében nagy lépésekkel fejlődött, a pénz értékét az aranystandardhoz kötötték egészen az első világháborúig. Az I. világháború idején a Bank of England felfüggesztette az aranystandard használatát, s a kincstár által kibocsátott ígérvények töltötték be a hivatalos fizetőeszköz szerepét.

A második világháború után a világ legerősebb gazdasági hatalmai megállapodtak egy új nemzetközi pénzügyi rendszer alapjaiban, amit Bretton Woods-i rendszer néven ismerünk. Ebben a rendszerben a dollár központi szerepet kapott, mivel az Egyesült Államok vállalta, hogy az arany árához viszonyított fix összegért átváltja az érintett valutákat. Ennek következtében számos európai ország és Japán leértékelte saját pénznemét a dollárhoz képest, ezzel serkentve a hazai termékek exportját.

A globális valutatartalékok változása

Az 1960-as évek végén a dollár nyomás alá került más országokkal, mivel az amerikai gazdaság túlzott deficitet halmozott fel. Azonban pozícióját megtarthatta, mivel nem volt helyette más alternatíva.

Az 1990-es években az ázsiai pénzügyi válság hatásait a dollárban tartott valutatartalékok enyhítették elsősorban Kína számára. Az Egyesült Államok a kínai gazdaság legfőbb export célpontja, ám a kereskedelmi többlete révén hozzá befolyó dollármilliárdokat amerikai államkötvényekbe fektette. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy 2008-ra Amerika legnagyobb hitelezője Kína lett. A korábban is létező igény a tartalékvaluták diverzifikálására a nemzetközi pénzügyi válság hatására felerősödött.

2009. június 16-án a BRIC közgyűlésen az orosz fél felvettette a dollár státuszának felülvizsgálatát.[1] Azonban mivel a végső nyilatkozatból ez kimaradt, ezért hatására mindössze a brazil real értékelődött le a dollárral szemben.[2]

A Bank of China vezetője szerint a Triffin-dilemma továbbra is fennáll, azaz mialatt egy ország saját pénznemével látja el a világot, nem tudja biztosítani e pénznem stabil értékét (árfolyamát). Ezen oknál fogva javasolja egy SDR-nek nevezett nemzetközi felügyelet alatt álló független tartalékvaluta bevezetését, amely értékét számos ország pénzneméből és értékpapírokból összeállított kosár alapján határoznák meg.[3]

Jelentős tartalékvaluták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalékvaluták százalékos eloszlása 1995-től
'95 '96 '97 '98 '99 '00 '01 '02 '03 '04 '05 '06 '07 '08 '09 '10 '11 '12
Amerikai dollár 59.0% 62.1% 65.2% 69.3% 70.9% 70.5% 70.7% 66.5% 65.8% 65.9% 66.4% 65.7% 64.1% 64.0% 62.1% 61.5% 62.3% 61.9%
Euró 17.9% 18.8% 19.8% 24.2% 25.3% 24.9% 24.3% 25.2% 26.3% 26.5% 27.2% 26.6% 24.7% 23.9%
Német márka 15.8% 14.7% 14.5% 13.8%
Angol font 2.1% 2.7% 2.6% 2.7% 2.9% 2.8% 2.7% 2.9% 2.6% 3.3% 3.6% 4.2% 4.7% 4.0% 4.3% 3.9% 3.8% 4.0%
Japán jen 6.8% 6.7% 5.8% 6.2% 6.4% 6.3% 5.2% 4.5% 4.1% 3.9% 3.7% 3.2% 2.9% 3.3% 2.9% 3.8% 3.6% 3.9%
Francia frank 2.4% 1.8% 1.4% 1.6%
Svájci frank 0.3% 0.2% 0.4% 0.3% 0.2% 0.3% 0.3% 0.4% 0.2% 0.2% 0.1% 0.2% 0.2% 0.1% 0.1% 0.1% 0.1% 0.1%
Egyéb 13.6% 11.7% 10.2% 6.1% 1.6% 1.4% 1.2% 1.4% 1.9% 1.8% 1.9% 1.5% 1.8% 2.0% 3.1% 4.4% 5.4% 6.1%
Sources: 1995-1999, 2006-2008 IMF: Currency Composition of Official Foreign Exchange ReservesPDF(80 KB)
Források: 1999-2005, ECB: The Accumulation of Foreign ReservesPDF(816 KB),2006–2012 Currency Composition of Official Foreign Exchange Reserves (COFER)PDF

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]