Fernand Braudel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fernand Braudel (Luméville-en-Ornois (Meuse), 1902. augusztus 24. - Cluses (Haute-Savoie), 1985. november 27.) az egyik legjelentősebb 20. századi történész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanított Algírban (1924-1932) majd a College de France-on (1949-1972). Az École pratique des hautes études igazgatója volt. A szakma elismerését a A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában (1949) című könyvével vívta ki.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956 és 1968 között szerkesztője volt annak az Annales címet viselő folyóiratnak, amely szemléletével új iskolát teremtett. A Lucien Febvre és Marc Bloch nyomdokain haladó Braudel szakított a hagyományos történelemfelfogással. A politikai és diplomáciai események középpontban állítása helyett olyan területeket vizsgált, amelyeket nagyban befolyásolják az emberiség történetét (földrajzi környezet, éghajlat, demográfia, közlekedés, kommunikáció). Az adott kor sokszemszögű vizsgálatában – statisztikai adatok, tényszámok elemzésével – hangsúlyozottan jelenik meg a mindennapok története.

Véleménye szerint a történetírásnak az élet teljességét, totalitását kell megragadnia - ez a totális történetírás. Erre törekedve azonban szembesülnie kell azzal, hogy nem világos, hogy mi az, ami az adott események közül lényeges, és mi az ami lényegtelen. "A történetírás fő problémája: hogyan lehet egyszerre megragadni a gyorsan változó és éppen változásai és látványossága miatt előtérben lévő történelmet, és a mélyben zajló, a szemtanúk és szereplők által szinte nem is észlelt történelmet"[1]

Braudel válasza erre az volt, hogy az eseményeket többféle idősíkon értelmezte.

"Braudel a globális történelem különböző mélységi szintjeit és időbeliségeit három nagy csoportra osztja. A többemeletes ház hasonlatával élve: a földszintet az alapstuktúrák, a mindennapi élet struktúrái foglalják el: a földrajzi viszonyok, a természeti környezet, az anyagi kultúra elemei. Erre épül a következő szint - kölcsönhatásban az alapstruktúrákkal - a gazdasági élet, a társadalom, az államok, a kultúrák. Braudel ezt a konjunktúrák szintjének nevezi. A legfelső emeleten zajlik a történelem folyamata, ez az események szintje. A történeti valóság három szintjének három idősík felel meg: a rövid idő az események ideje, a közepes távú konjunktúra-ciklus a konjunktúra ideje, a hosszú idő, a "longe durée" az alapszintet adó struktúrák idő-mértéke."[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több elismerésben részesült, több egyetem díszdoktora, a becsületrend kétszeres kitüntetettje.

Magyarul olvasható művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III. Budapest, Akadémiai − Osiris Kiadó, 1996.
  • Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV−XVIII. század. Budapest, Gondolat, 1985. Első kötet: A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen. Gutta Könyvkiadó, 2004. ISBN 963-204-632-3
  • Franciaország identitása I-II., Helikon Kiadó, 2003.
  • A kapitalizmus dinamikája, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2008.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Idézi: Katus László, Sokszólamú történelem, 405. old.
  2. Idézi: Katus László, Sokszólamú történelem , 406. old.