Konvergenciakritériumok (Európai Unió)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 2009-es állapot (Magyarország nem eurózónatag)

A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek.

A kritériumok a következők:

  1. Az inflációs ráta egy éves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát, s ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. Jelenleg ez az érték 3,13%.[forrás?]
  2. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni).
  3. A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM).
  4. A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6%.

A konvergenciakritériumokat számos közgazdász részéről érte bírálat. Ők úgy vélik, hogy az országok gazdaságának egészséges fejlődéséhez olykor szükség van az egyensúlytól való eltávolodásra (például 3%-nál magasabb költségvetési hiányra vagy inflációra) – ezért szerintük a konvergenciakritériumok éppen eredeti céljaikkal, a stabilitással és a konvergenciával ellentétes hatást érhetnek el.

1999 óta a Gazdasági és Monetáris Unió több tagállama, köztük Németország és Franciaország is megsértette a konvergenciakritériumokat, büntetést azonban nem kaptak ezért. Félő, hogy ez a hozzáállás más országokat is a kritériumok semmibevételére ösztönöz majd.

2010-ben kiderült, hogy a 2000-es évek elején Görögország és Olaszország devizás csereügyletekkel javította GDP-arányos hiánymutatóját, ezzel veszélybe sodorta az eurót.[1]

A forint és a kritériumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljesítendő konvergencia-kritériumok Céldátum Tervezett átállás
Ország Infláció Államháztartási mutatók Kamatláb ERM II-tagság A kormány által kitűzött Az Európai Tanács által javasolt
A költségvetési egyenleg a GDP arányában Bruttó államadósság a GDP arányában
Referencia-értékek jelenleg max. 3,13% [2][3] min. -3% max. 60%, vagy folyamatosan csökkenő max. 6% [4] min. 2 év
 HUN 2013 áprilisa: 1,7% [5]
2011: 4,3%[6] 79,43% (folyamatosan csökkenő) [7] 5,5% [8] nem tag 2018-2020 ? 1 hónap [9]

██ Teljesített feltétel

██ Teljesítésre váró feltétel

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Goldman Sachs besegített a görög adatok kozmetikázásában – Világgazdaság, 2010. február 8.
  2. Nem lehet 1,5%-nál több a három legnagyobb árstabilitással rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagánál.
  3. Euro area annual inflation stable at 2.7%
  4. Legfeljebb 2%-kal lehet több a három legnagyobb stabilitással rendelkező EU-tagállaménál.
  5. [1]
  6. Jövőbe mutató tavalyi számok
  7. Adósságnyomás-mérő
  8. Long-term interest rate statistics for EU Member States: http://www.ecb.int/stats/money/long/html/index.en.html#fn2/
  9. Azon időtartam, amíg a régi és az új fizetőeszköz is forgalomban van. Ezalatt fizetni még a régi valutával is lehet, ám a visszajárót már csak euróban adhatják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]