Amatőr rádió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VL1000 rövidhullámú amatőr lineáris erősítő (YAESU gyártmány)

Az amatőr rádió elnevezés onnan ered, hogy ezeket a rádió-adóvevő készülékeket engedélyezett rádióamatőrök használják.

Amatőr rádióengedélyt a szükséges - főként műszaki és rádióforgalmi - ismeretekből a hatóság előtt tett sikeres vizsga, rádióamatőr-vizsga után lehet megszerezni. A CEPT típusú vizsga letétele egész Európában, és a világ legtöbb országában (az úgynevezett CEPT tagállamokban) jogosít amatőr rádióengedély megszerzésére. CEPT fokozatú amatőr rádióengedéllyel pedig a CEPT tagországaiban tett rövid látogatások alkalmával az amatőr külön engedély nélkül üzemeltetheti rádióállomását.

Ellentétben bármely más rádiószolgálattal, ahol a hatóság csak olyan rádióberendezések használatát engedélyezi, amelyeket előzetesen (akár egyedileg, akár típusvizsgálat formájában) megvizsgált és műszakilag megfelelőnek talált, az amatőr rádióengedély feljogosítja tulajdonosát arra, hogy rádióberendezését maga állítsa elő, vagy alakítsa át. Ezeket a berendezéseket nem kell előzetes hatósági vizsgának alávetni, megfelelőségükért az engedélyes amatőr a felelős.

A rádióamatőrök az amatőrködés "hőskorában" jellemzően maguk készítették a berendezéseiket, az utóbbi évtizedekben azonban professzionális rádiógyárak is nagy sorozatokban készítenek amatőr célokra (az amatőrök részére engedélyezett hullámsávokon és teljesítménnyel működő) adó-vevőket. Ezek a berendezések csak hatósági típusvizsgálat után hozhatók forgalomba.

A rádióamatőrök számára kijelölt sávok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

TH79 ultrarövidhullámú kézi amatőr adó-vevő (KENWOOD gyártmány)
  • 2200 méter (135 kHz)
  • 160 méter (1,8 MHz)
  • 80 méter (3,5 MHz)
  • 40 méter (7 MHz)
  • 30 méter (10 MHz)
  • 20 méter (14 MHz)
  • 17 méter (18 MHz)
  • 15 méter (21 MHz)
  • 12 méter (24 MHz)
  • 10 méter (28 MHz)
  • 6 méter (50 MHz)
  • 2 méter (144 MHz)
  • 70 cm (430 MHz)
  • 23 cm (1,2 GHz)
  • 13 cm (2,4 GHz)
  • 6 cm (5,6 GHz)
  • 3 cm (10 GHz)
  • 12 mm (24 GHz)
  • 6 mm (47 GHz)
  • 4 mm (75 GHz)
  • 3 mm (120 GHz)
  • 2 mm (135 GHz)
  • 1,2 mm (240 GHz)

A rádióamatőr előszeretettel beszél méterben a Hz helyett, mert ebből már nagyságrendileg tudja, milyen méretű antennára van szüksége az adott sávon történő forgalmazáshoz.

A fenti sávok közül rövidhullámon a 80, 40, 30, 20, 17, 15, 12, 10 méteres sávok, ultrarövidhullámon a 2 méteres és 70 cm-es sávok a legnépszerűbbek. 160 méteren és 23 cm-en is sok rádióamatőrrel találkozhatunk, főleg különleges rádióamatőr aktivitások, például versenyek vagy kitelepülések alkalmával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]