Tokelau-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tokelau-szigetek
'Tokelau'
Tokelau-szigetek zászlaja
Tokelau-szigetek zászlaja
Tokelau-szigetek címere
Tokelau-szigetek címere
Fővárosa minden szigetnek saját központja van
d. sz. 9° 10′, ny. h. 171° 50′
Államforma Új-Zéland birtoka
Vezetők
Királynő II. Erzsébet brit királynő
Kormányzó Neil Walter
Miniszterelnök Kerisiano Kalolo
Hivatalos nyelv tokelaui, angol

Tagság Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam)
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 246
Becsült 1411 fő (2011 [1])
Rangsorban 246
Népsűrűség 115 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10 km²
Időzóna Szamoai (UTC+13[2])
Egyéb adatok
Pénznem Új-zélandi dollár (NZD)
Nemzetközi gépkocsijel TK
Hívószám 64
Internet TLD .tk

Tokelau-CIA WFB Map.png

A Tokelau-szigetek Új-Zélandhoz tartozó három atoll sziget elnevezése. Fő jövedelme az idegenforgalomból származik. A Tokelau polinéz szó jelentése "északi szél", 1946 óta nevezik így a szigetet, előtte "Union Islands" és "Union Group"-ként hivatkoztak rá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteket eredetileg 1000-es évek környékén polinéz hajósok fedezték fel, és megtelepedtek rajta. A kereszténység elterjedése előtt saját "Tui Tokelau" istenüket tisztelték. A szigeteket családok "klánok" irányították, kisebb harcok és házasságok a szigetek között előfordultak. Atafu szigetét John Byron, a Brit Királyi Haditengerészet tisztje fedezte fel 1765 június negyedikén, a két éves föld körüli útja során. Nem találtak lakókra utaló nyomokat. Ezután Edward Edwards kapitány a Bounty lázadóit keresve 1791-ben kereste fel Atafut, majd továbbhajózva felfedezte Nukunonut. mindkét szigeten eszközöket és lakhelyeket talált, bár a lakosokkal nem sikerült kapcsolatot találni. A harmadik szigetet, Fakaofót 1835-ben fedezte fel Smith kapitány egy Észak-amerikai bálnavadász hajóval. Az első hivatalos kapcsolatteremtés a szigetlakókkal 1841-ben történt egy tudományos expedíció keretében. Úgy tűnt hogy a lakók csak átmenetileg voltak ott, illetve a cserekereskedelemben való jártasságuk miatt (gyöngyök és vastárgyak is voltak náluk) feltehetőleg már érintkeztek európaiakkal. A keresztény hittérítés 1845-1860 között zajlott. 1863-ban perui rabszolga-kereskedők érkeztek a szigetre, akik szinte minden munkaképes embert magukkal hurcoltak (253 főt). Nagy részük járványos fertőzésben meghalt, csak kevesen térhettek haza. Ennek hatására alakult meg az öregek tanácsa, ahol mindhárom szigetről képviseltették magukat a családok. Az ekkortájt érkezett bevándorlók, gyakran helyi asszonyt feleségül véve újra benépesítették a szigeteket.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1877-ben az Egyesült Királyság egy rendelettel a többi rendezetlen helyzetű csendes óceáni szigettel védelmébe vette. C. F. Oldham tűzte ki a zászlót szigeteken 1889-ben. Nemzetközileg 1920-ban lett elismerve mint brit gyarmat. 1926-ban utalták az Új-Zélandi kormányzathoz, ezzel jogilag átvéve a szigetek saját irányítását. Az 1948-as tokelaui törvény ezt a külső rendelkezést megerősítve alávetették magukat Új-Zéland kormányzatának.

Bár van önkormányzata, Új-Zéland külbirtoka. A státuszt Új-Zéland – mivel Tokelau szerepel az ENSZ gyarmati listáján – szeretné évek óta megváltoztatni, s társult állammá nyilváníttatni Tokelaut. A tokelauiak azonban szeretnének megmaradni „gyarmatnak”, ezért az eddig megtartott népszavazásokon (2006-ban és 2007-ben) a társult állami státusz opciója nem érte el a szükséges támogatást. Bár a népszavazás ENSZ felügyelet alatt zajlott, az ENSZ nem hajlandó az eredményt elfogadni, s továbbra is felszólítja Új-Zélandot, hogy a dekolonizációs folyamatot vigye végbe. Az új-zélandi kormány minden próbálkozása dacára a tokelauiak nem hajlandók társult állam lenni.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokelau három atollból áll, ezek elhelyezkedése:

A szigetek összterülete 10 négyzetkilométer. A szigetek legmagasabb pontja kb. két méterre helyezkedik el a dagályszinttől, emiatt a tengerszint-emelkedésnek fokozottan ki van téve.

A nemzetközi dátumválasztó vonaltól nyugatra helyezkedik el. A Tokelau-szigetek – Szamoával egy időben – 2011. december 29-én eggyel nyugatibb időzónába tért át, aminek ideje UTC+13, Emiatt a korábbi térképeken az adat pontatlanná vált.

Közeli szárazföldek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamoa kb. 500 km déli irányban

Tuvalu 967 km nyugati irányban.

Jarvis sziget 1640 km északkeleti irányban (lakatlan).

Bora Bora 2326 km délkeleti irányban.

Auckland, Új-Zéland 3360km délnyugati irányban.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek a polinéz trópusi nedves ökorégióhoz tartozik. A szigetek eredeti növényzete a kókuszpálma ültetvények miatt kipusztításra került, jelenleg az elvadult pálmák alkotnak kisebb erdőket. Tokelau korallzátonyain 38 őshonos növényfaj, több mint 150 rovarfaj és 10 szárazföldi tarisznyarák faj fordul elő, melyekre a patkányok jelentik a legnagyobb veszélyt.

Őshonos szárazföldi emlős nincs, viszont 4 tengeri emlős honos Tokelau vizeiben: Törpe-kardszárnyúdelfin, Trópusi delfin, valamint a Csőröscetfélékhez tartozó állas csőröscet és ginkgofogú csőröscet. Tokelau kormányzata a szigetekhez tartozó vizeket (200 tengeri mérföldes körzet) cápa menedékké nyilvánította.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-es felmérés szerint 1411 fő a lakosság száma, ami a 2006-os felméréshez képest 3,8%-os csökkenést jelent. Főként polinéz emberek lakják, kisebbségeket nem tartanak nyilván. A szűkös helyi erőforrások miatt a szigetek túlnépesítettnek tekinthető, ez magyarázza az elvándorlást. A várható átlagos élettartam 69 év.

Fakaofo, a legdélibb sziget látképe

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CIA World Factbook szerint Tokelaunak van a legkisebb gazdasága a föld összes államai között. Gazdasága veszteséges, Új Zéland támogatásával működik. Összes bevétele fél millió USD körüli, míg kiadásai 2,8 millió USD körül van. Vásárlóereje kb. 1000 USD/fő/év.

A szigeten kókuszpálma, csavarpálma és banán ültetvények találhatóak.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokelaun nincs repülőtér. A hajók Szamoa fővárosából, Apiából indulnak, a távolság 516 kilométer, kicsivel több mint egy nap.

Áramszolgáltatás napenergiával[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban mindhárom szigeten dízel generátorokkal szolgáltattak áramot a nap 16 órájában, ami naponta 800 liter üzemanyagot, évente legalább 1500 hordót jelentett, aminek átszállítása évente 600 ezer Új-zélandi dollárba került (az éves költségvetés 15-20 százaléka). Az éves költségek és a környezetterhelés csökkentése érdekében 2012 októberétől a világon elsőként, szigetenkénti telep segítségével 100%-ban napenergia segítségével fedezik a szigetek energiaszükségletét[3]. Összességében 4032 napelem panel segítségével 1344 egyenként 250 kg súlyú akkumulátort töltenének, ami az ellátás stabilitását biztosítja. Az eredeti tervek szerint a szükségletek 90%-át fedezte volna a telep, de végül 1 megawattos vagyis 150%-os teljesítménnyel rendelkezik, ami a későbbi fogyasztás növekedést is képes fedezni. Ez évente 1450 megawattóra energia előállítását jelenti. Fizikailag a 230 km/órás szélnek is ellenállnak a szerkezetek. Az kiépítés 5 hónapot vett igénybe.

Internet szolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikeresnek nevezhető az a népszerűsítő intézkedése, miszerint az öt betűnél hosszabb domain neveit (azaz internetes címeket .tk végződéssel) ingyenesen lehet használni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]