Trópusi delfin
|
|
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A faj mérete az emberhez viszonyítva |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Stenella longirostris Gray, 1828 |
||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Trópusi delfin témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Trópusi delfin témájú médiaállományokat. |
A trópusi delfin más néven pettyes hosszúcsőrű-delfin vagy fonódelfin (Stenella longirostris) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjéhez, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjéhez és a delfinfélék (Delphinidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Főként trópusi, de néha előfordul a meleg mérsékelt övi vizekben is. Mindegyik változat előfordulási területe szűkebb, mint a fajé, pl. a Costa Rica-i változat csak Közép-Amerika nyugati partja előtt egy keskeny, alig 150 km-es sávon fordul elő, a keleti változat csak a Kaliforniai-öböltől délre a nyílt vizek felé kb. 125. fok- ig él. Két vagy több változat is előfordulhat ugyanazon a helyen. az atlanti-óceánbeli eloszlása nem nagyon ismert. Leggyakoribb a nyílt tengereken, főként a trópusi Csendes-óceán keleti felében, de partközelben is megtalálható, pl. az USA délkeleti részén és egyes szigetek körül. A hawaii változat nappal a partok mentén tartózkodik, éjjel pedig kiúszik a nyílt vizekre.
Alfajai [szerkesztés]
- Stenella longirostris centroamericana Perrin, 1990
- Stenella longirostris longirostris (Gray, 1828)
- Stenella longirostris orientalis Perrin, 1990
Megjelenése [szerkesztés]
Az egyik legakrobatikusabb mozgású cetfaj, látványos légi bemutatói jól ismertek. Számos változata testalkatban, méretben és színben eléggé eltér egymástól. Közülük csak a Csendes-óceán trópusi területén négyféle él (a hawaii, a kelet, a Costa Rica-i és a féhérhasú forma) és sokfelé létezik még kevésbé ismert változatai. A legfrissebben felfedezett "törpe" változat a Thai-öbölben él. Minden trópusi delfin hosszú, karcsú arcorráról, egyenesen felálló hátúszójáról és magas, pörgő ugrásáról ismerhető fel, jellegzetes lehet még 3 színű mintázata, bár a keleti változat nagyrészt szürke. A trópusi Csendes-óceán keleti részén napjainkban ezrével irtják őket a tonhalászok, ezért rohamosan csökken a populáció egyedszáma.
Hátúszó elhelyezkedése: Középen.
Újszülött mérete: 70 - 85 cm.
Felnőtt mérete: 1,3 – 2,1 m.
Újszülött tömege: Ismeretlen.
Felnőtt tömege: 45 - 75 kg.
Életmódja [szerkesztés]
3 m magasra is kiugrik a vízből, közben hullámvonalban meghajlítja testét, vagy megpördül a tengelye körül, gyakran 7-szer is egy ugrás alatt. Rajta kívül csupán a háromszínű delfin tudja ezt megtenni (más fajok csak hátrabukfenceznek, de nem pördülnek meg a tengelyük körül). Függőleges ugrásuk is gyakran megfigyelhető: gyakran úsznak a járművek orrvizében (messziről is a hajók keltette hullámzáshoz úsznak és félórát- órát is ott maradnak). A trópusi Csendes-óceán keleti részé gyanakvóak, a karib-tengeri Kis-Antillák környékén ritkán közelítik meg a csónakokat. Nagy iskoláik úszás közben hatalmas tajtékot vernek a vízben. Gyakran társulnak pettyes delfinnel, a sárga úszójú tonhallal és tengeri madarakkal a trópusi Csendes-óceán keleti felén, más cetfajokkal együtt is előfordulnak. Csoportméret 5-200 egyedből áll, néha nagy, kevert iskolák alakulnak ki. Tápláléka halakból, kalmárokból vagy polipokból és világító krillekből vagy egyéb rákokból áll.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 28.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. július 28.)
- Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo. ISBN 963-545-052-4 (1995)

