Fogascetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fogascetek alrendje
Evolúciós időszak: Késő eocén - jelenkor 34–0 Ma
Palackorrú delfin
Palackorrú delfin
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Flower, 1867
Fajok

10 család, 75 faj

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fogascetek alrendje témájú kategóriát.

A fogascetek (Odontoceti) alrendjébe tartozó fajoknak fogaik vannak, halakkal vagy tintahalakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Ide tartoznak a delfinek, valamint a bálnák közül a nagy ámbráscet, a törpe ámbráscetfélék és a csőröscetfélék.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A delfinfélék, narválfélék és disznódelfin-félék családjainak fajait, valamint a folyamidelfinek öregcsaládján belüli egyes fajokat részletesebben lásd a Delfin szócikkben!

A testméretek a kifejlett állatra vonatkoznak!

  • Delfinfélék családja (Delphinidae)
  • Narválfélék családja (Monodontidae)
  • Disznódelfin-félék családja (Phocoenidae)
  • Ámbráscetfélék családja (Physeteridae)
    • Nagy ámbráscet vagy óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus, Physeter catodon)
      Előfordulás: Minden óceánban, általában a partoktól távol.[1]
      Méretek: 11–20,5 m, 14-57 t.
  • Törpe ámbráscetfélék családja (Kogiidae)
    • Kis ámbráscet (Kogia breviceps)
      Előfordulás: Minden óceánban, a partok közelében, kivéve a sarkköröknél.
      Méretek: 2,7 – 3,4 m, 315–400 kg.
    • Törpe ámbráscet (Kogia simus)
      Előfordulás: Minden óceánban, a partok közelében, kivéve a sarkköröknél.
      Méretek: 2,1 – 2,7 m, 135–275 kg.
  • Csőröscetfélék családja (Ziphidae)
    • Négyfogú csőröscet (Berardius arnuxii)
      Előfordulás: Déli félteke, 30°-tól a sarkkörig.
      Méretek: 7,8 – 9,8 m, 7-10 t.
    • Óriás csőröscet (Berardius bairdii)
      Előfordulás: Csendes-óceán, Ázsia és Észak-Amerika között, Bering-tenger déli része.
      Méretek: 10,5 – 12,8 m, 11-14 t.
      Északi csőröscet (postabélyegen)
    • Északi csőröscet (Mesoplodon bidens)
      Előfordulás: Európa, Észak-Amerika között, Grönlandtól délre.
      Méretek: 4–5 m, 1 – 1,3 t.
    • Ausztráliai csőröscet (Mesoplodon bowdoini)
      Előfordulás: Ausztrália déli partjai és Új-Zéland körül.
      Méretek: 4 – 4,7 m, 1 – 1,5 t.
    • Ívesszájú csőröscet (Mesoplodon carlhubbsi)
      Előfordulás: Észak-Amerika nyugati partjai és Japán vizei, a 30° és 50° között.
      Méretek: 5 – 5,3 m, 1 – 1,5 t.
    • Állas csőröscet (Mesoplodon densirostris)
      Előfordulás: Észak- és Közép-Amerika keleti partjai és Hawaii körül.
      Méretek: 4,5 – 6 m, kb. 1 t.
    • Antillai csőröscet vagy középfogú csőröscet (Mesoplodon europaeus)
      Előfordulás: Észak- és Közép-Amerika keleti partjai körül.
      Méretek: 4,5 – 5,2 m, 1-2 t.
    • Ginkgofogú csőröscet (Mesoplodon ginkgodensis)
      Előfordulás: Japán partjai, és környékén.
      Méretek: 4,7 – 5,2 m, 1,5 – 2 t.
    • Hosszúorrú csőröscet (Mesoplodon grayi)
      Előfordulás: Déli félteke, 30° és a sarkkör között.
      Méretek: 4,5 – 5,6 m, 1 – 1,5 t.
    • Kis csőröscet (Mesoplodon hectori)
      Előfordulás: Főleg Új-Zéland partjainál.
      Méretek: 4 – 4,5 m, 1-2 t.
    • Agyaras csőröscet (Mesoplodon layardii)
      Előfordulás: Déli félteke, 30°-tól a sarkkörig.
      Méretek: 5 – 6,2 m, 1-3 t.
    • True-féle csőröscet (Mesoplodon mirus)
      Előfordulás: Főleg az Atlanti-Óceánban, szórványosan több helyen is.
      Méretek: 4,9 – 5,3 m, 1 – 1,5 t.
    • Longman-féle csőröscet (Mesoplodon pacificus)
      Előfordulás: Az Indiai- és a Csendes-Óceán több helyén.
      Méretek: 7 – 7,5 m
    • Perui csőröscet (Mesoplodon peruvianus)
      Előfordulás: Főleg Közép-Amerika nyugati partjai, Peru közelében.
      Méretek: 3,4 – 3,7 m.
    • Steineger-féle csőröscet (Mesoplodon steinegeri)
      Előfordulás: Észak-Amerika és Ázsia vizeiben a 40°és 60° között.
      Méretek: 5 – 5,3 m, 1 – 1,5 t.
    • Sokfogú csőröscet (Tasmacetus shepardi)
      Előfordulás: Főleg Új-Zéland partjai, illetve a déli félteke 30° és 50° között
      Méretek: 6–7 m, 2-3 t.
    • Cuvier-féle csőröscet (Ziphius cavirostris)
      Előfordulás: Minden óceánban, kivéve a sarkköröknél.
      Méretek: 5,5 – 7 m, 2-3 t.
    • Északi kacsacsőrű cet (Hyperoodon ampullatus)
      Előfordulás: Európa, Észak-Amerika és Grönland között.
      Méretek: 7–9 m, 5,8 – 7,5 t.
    • Déli kacsacsőrű cet (Hyperoodon planifrons)
      Előfordulás: Déli félteke, a 29° és 70° között.
      Méretek: 6 – 7,5 m, 6-8 t.
    • Bahamonde-csőröscet (Mesoplodon bahamondi)
      Előfordulás: Chile nyugati parti vizein.
      Méretek: 5 – 5,5 m.
    • Perrin-csőröscet (Mesoplodon perrini)
      Előfordulás: Csendes-Óceán északi vizei.
      Méretek: kb. 4 m.
    • Ismeretlen csőröscet (Mesoplodon sp. "A")
      Előfordulás: Csendes-óceán, Közép-Amerika partjai.
      Méretek: kb. 5 m.
  • Folyamidelfinek öregcsaládja (Platanistoidea)
  • Squalodontoidea öregcsalád

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogazat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen cet, melynek egy külső agyara van.

Légzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogasceteknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén, kivéve az ámbráscetet, melynek a feje bal oldalán van egy hosszabb légzőnyílása. A fogascetek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.

Visszhang-képzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogascetek ultrahangos érzékelése

A fogascetek másodpercenként kb. 800 irányított hangot bocsátanak ki a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocs-csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt, sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Patrice van Eersel: Az ötödik álom (1994, 1999)
  • Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002)
  • Adrian P. Kezele: A delfin álma (2004)

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le Grand Bleu (1988) – A Nagy Kékség
  • Atlantis (1991)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]