Delfinfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Delfinfélék
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelenkor
Közönséges delfin (Delphinus delphis)
Közönséges delfin (Delphinus delphis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
(Flower, 1869)
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
(Gray, 1821)
Szinonimák
  • Globicephalidae Gray, 1850
  • Grampidelphidae Nishiwaki, 1963
  • Stenidae Fraser & Purves, 1960
  • Orcinae Fraser & Purves, 1960
  • Lissodelphinae Fraser & Purves, 1960
  • Cephalorhynchinae Fraser & Purves, 1960
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Delfinfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Delfinfélék témájú médiaállományokat.

Pettyes delfin (Stenella attenuata)
Kardszárnyú delfin (Orcinus orca)
Sötét delfin (Lagenorhynchus obscurus)

A delfinfélék (Delphinidae) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjéhez, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjéhez tartozó család.

A delfinfélék családját 17 nem és 38 élő faj alkotja.

Mivel a cetek rendjéhez tartoznak, a delfinfélék rokonságban állnak a bálnákkal és a disznódelfinekkel. A Föld összes tengerében megtalálhatóak, de legtöbb fajuk, inkább a partközeli, sekély vizeket választják élőhelyül. Közülük néhány faj a nagyobb folyók lakója, ilyen a kúposfejű delfin (Orcaella brevirostris) is.

Tartalomjegyzék

Rendszerezésük [szerkesztés]

A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak:

Megjelenésük [szerkesztés]

E család fajai igen nagy változatosságot mutatnak. Méretük a 160 centiméteres és 40 kilogrammos Benguela-delfintől (Cephalorhynchus heavisidii) a 9 méteres és 9 tonnás kardszárnyú delfinig (Orcinus orca) változik. A legtöbb faj súlya 50 és 200 kilogramm között van. Közös jellemzőik a lekerekített, háromszög alakú hátuszony, melynek a csúcsa enyhén hátra hajlik, a „csőrszerű” száj és a magasan fejlett hanglokátorrendszer, melynek segítségével megkapják zsákmányállataikat. Színben és mintázatban is igen nagy változatosságot mutatnak.[1]

Életmódjuk [szerkesztés]

A legtöbb delfinféle fő tápláléka a halak, de ezek mellett kalmárokat és rákokat is fogyasztanak. Néhány faj kimondottan csak kalmárokkal táplálkozik. A kardszárnyú delfin a tengeri emlősöket is megtámadja. Az összes delfinféle ragadozó életmódot folytat. Általában 100 - 200 foguk van, néhány fajnak ennél kevesebb is lehet.

Egyes delfinfajok akár 1000 fős csoportba is verődhetnek. Mindegyik csoport néhány tucat négyzetkilométernyi és néhány száz négyzetkilométernyi területen keresi a táplálékát. Egyes csoportok lazábbak, a hímek kedvük szerint csatlakoznak vagy elmennek egy csoporttól, míg más csoportok összetartóbbak; ilyenkor egy hím maga köré gyűjt néhány nőstényt. A delfinek visszhang segítségével tájékozódnak (hangnavigáció): az általuk kibocsátott ultrahang csettintő hangok sorozata a vízben vándorló „hangfalat” képez. Ha ezek a hangok szilárd tárgyba ütköznek, visszhangként verődnek vissza. A visszhangot környezetének pontos hangképeként értelmezik. Így tudják megállapítani zsákmányaik nagyságát, elhelyezkedésüket, haladási irányukat és sebességüket.

Szaporodásuk [szerkesztés]

A vemhesség 10 - 12 hónapig tart, ennek végén egy kisdelfin jön a világra.

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Evans, Peter G.H..szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 180–185. o (1984). ISBN 0-87196-871-1 

Források [szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Oceanic dolphin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Mammal Species of the World, 3rd, Baltimore: Johns Hopkins University Press, 2 vols. (2142 pp.) (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494 
  • LeDuc, R.G., Perrin, W.F., Dizon, A.E. (1999). Phylogenetic relationships among the delphinid cetaceans based on full cytochrome b sequences. Marine Mammal Science 15, 619–648.
  • May-Collado, L., Agnarsson, I. (2006). Cytochrome b and Bayesian inference of whale phylogeny. Molecular Phylogenetics and Evolution 38, 344-354.
  • Site sur les differents orques et leur mode de reproduction évitant la consanguinité. (franciául)
  • Bianucci, G. 2005: Arimidelphis sorbinii a new small killer whale-like dolphin from the Pliocene of Marecchia River (central eastern Italy) and a phylogenetic analysis of the Orcininae (Cetacea: Odontoceti). Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia, 111: 329-344. ISSN: 0035-6883
  • http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=14300035 - Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).

További információk [szerkesztés]