Sziláscetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sziláscetek alrendje
Evolúciós időszak: Késő eocén - jelenkor 34–0 Ma
Északfoki bálna (Eubalaena glacialis)
Északfoki bálna (Eubalaena glacialis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Sziláscetek (Mysticeti)
Fajok

4 család, 12 faj

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sziláscetek alrendje témájú kategóriát.

A sziláscetek (Mysticeti) a cetek rendjébe tartozó tengeri emlősállatok. Fogaik nincsenek. Apró állatokkal táplálkoznak, amelyeket a szájpadlásukról lógó szarulemezek, a szilák segítségével szűrnek ki a vízből. Ebbe az alrendbe tartozik a bálnák fajainak egy része.

Szocális és táplálkozási viselkedésük összevethető legközelebbi szárazföldi rokonaik, a legelő életmódú párosujjú patások életmódjával. A legtöbb faj évszakos vándorlást mutat, fél éven keresztül a hidegebb északi vizekben táplálkoznak, majd fél évig gyakorlatilag koplalnak a melegebb vizekben, ahol az utódok születése történik és az utódnevelés.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszerezés alapja a szilák mérete és alakja.

A testméretek a kifejlett állatra vonatkoznak.

Simabálnák családja (Balaenidae)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grönlandi bálna (Balaena mysticetus)
    • Előfordulás: északi sarkköri vizek.
    • Nagyság: 14–18 m
    • Tömeg: 60-100 t
  • Északfoki bálna, északi simabálna vagy vizcayai bálna (Eubalaena glacialis)
    • Előfordulás: Az északi félteke mérsékelt övi óceáni területei.
    • Nagyság: 13–18 m
    • Tömeg: 50-100 t
  • Déli bálna vagy déli simabálna (Eubalaena australis)
    • Előfordulás: A déli félteke mérsékelt övi és sarkköri vizei.
    • Nagyság: 11–18 m
    • Tömeg: 30-80 t

Az utóbbi kettőt gyakran egy fajnak tekintik.

Törpe simabálnák családja (Neobalaenidae)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Törpe simabálna vagy törpebálna (Caperea marginata vagy Neobalaena marginata)
    • Előfordulás: A déli félteke mérsékelt vizei, 30° és 52° között.
    • Nagyság: 5.5-6,5 m
    • Tömeg: 3-3.5 t

Szürke bálnák családja (Eschrichtiidae)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szürke bálna (Eschrichtius robustus vagy Eschrichtius gibbosus)
    • Előfordulás: A Csendes-Óceán északi és keleti vizei.
    • Nagyság: 13–15 m
    • Tömeg: 15-40 t

Barázdásbálnák családja (Balaenopteridae)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csukabálna (Balaenoptera acutorostrata)
    • Előfordulás: Az északi félteke vizei.
    • Nagyság: 6,9–10,7 m
    • Tömeg: 4-10 t
  • Tőkebálna (Balaenoptera borealis)
    • Előfordulás: Minden óceán, kivéve a sarkkörök vizei.
    • Nagyság: 13,7–19,5 m
    • Tömeg: 15-28 t
  • Trópusi bálna (Balaenoptera edeni)
    • Előfordulás: Trópusi és szubtrópusi vizek.
    • Nagyság: 12–15 m
    • Tömeg: 12-25 t
  • Kék bálna (Balaenoptera musculus vagy Sibbaldius sulfureus)
    • Előfordulás: Minden óceánban.
    • Nagyság: 24–30 m
    • Tömeg: 100-180 t
A legnagyobb testű ismert állat a Földön.
Közönséges barázdásbálna felülről
  • Közönséges barázdásbálna vagy hátúszós bálna (Balaenoptera physalus)
    • Előfordulás: Minden óceánban.
    • Nagyság: 18–22 m
    • Tömeg: 30-80 t
  • Hosszúszárnyú bálna vagy púpos bálna (Megaptera novaeangliae vagy Megaptera versabilis)
    • Előfordulás: Minden óceánban.
    • Nagyság: 12–16 m
    • Tömeg: 25-40 t
  • Déli csukabálna (Balaenoptera bonaerensis)
    • Előfordulás: Déli félteke vizei.
    • Nagyság: 6,9–10,7 m
    • Tömeg: 4-10 t

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bernd Würsig (1988.). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 58-65. o.