Odobenocetops
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Pliocén | ||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Odobenocetops témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Odobenocetops témájú médiaállományokat. |
Az Odobenocetops az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjéhez, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjéhez és az Odobenocetopsidae családjához tartozó kihalt nem.
[szerkesztés] Rendszerezés
A nembe az alábbi fajok tartoztak:
[szerkesztés] Tudnivalók
Az Odobenocetops-fajok 5 - 3 millió évvel ezelőtt éltek, a pliocén korban.
Két, 25 centiméter hosszú agyaruk miatt az Odobenocetops-fajok úgy néztek ki, mint egy rozmár és manátusz hibridje. Csak a hímeknél, a jobb felőli agyar sokkal nagyobbra nőtt: elérhette az 135 centiméteres hosszúságot is. A két agyaron kívül az állatoknak nem volt más foga.
|
Az állatok a sekély vízben, a tengerfenék közelében töltötték idejük nagy részét, mert itt biztonságban voltak. Az egyik fajnak, mint a mai delfineknek volt hanglokátorrendszere.
Az Odobenocetopsok tápláléka férgek és kagylók voltak, ezeket az iszap turása közben találták meg. Izmos ajkaikkal képesek voltak kiszívni a kagylót a héjából.
Az állatok, mivel emlősök voltak, időnként fel-fel kellett jöjjenek a vízfelszínre, hogy levegőhöz jussanak. Az úszáshoz az erős farkukat használták. Az Odobenocetops-fajok jól láttak, de 210 centiméteres hosszuk ellenére elégé védtelenek voltak a cápatámadásokkal szemben. Az agyaraik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy harcoljanak velük. A legveszélyesebb ellenségük a Carcharodon megalodon volt.
[szerkesztés] Források
- BBC-Science&Nature-Sea monsters facts
- Paleobiology Database
