Odobenocetops

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odobenocetops
Evolúciós időszak: Késő miocén - kora pliocén, 7,2–3,6 Ma
Az Odobenocetops leptodon-ok rekonstrukciója
Az Odobenocetops leptodon-ok rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Odobenocetopsidae
Muizon, 1993
Nem: Odobenocetops
Muizon, 1993
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Odobenocetops témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Odobenocetops témájú kategóriát.

Az Odobenocetops az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó fosszilis Odobenocetopsidae család eddig egyetlen felfedezett neme.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

Tudnivalók[szerkesztés]

Az Odobenocetops-fajok 7,2-3,5 millió évvel éltek ezelőtt, a késő miocén és a kora pliocén korszakok között. Ezeknek az állatoknak a maradványait Peruban és Chilében találták meg.[1][2][3]

Az állat körülbelül 3-3 méter hosszú és 150-650 kilogramm tömegű lehetett.[4] Két, általában 25 centiméteres, de legfeljebb 120 centiméter hosszú agyaruk miatt az Odobenocetops-fajok úgy néztek ki, mint egy rozmár és manátusz hibridje. Csak a hímeknél, a jobb felőli agyar sokkal nagyobbra nőtt. A két agyaron kívül az állatoknak nem volt más foga.[5][6]

Az állatok a sekély vízben, a tengerfenék közelében töltötték idejük nagy részét, mert itt biztonságban voltak. Az egyik fajnak, mint a mai delfineknek volt hanglokátorrendszere. Az Odobenocetops-ok tápláléka férgek és kagylók voltak, ezeket az iszap túrása közben találták meg. Izmos ajkaikkal képesek voltak kiszívni a kagylót a héjából.

Az állatok, mivel emlősök voltak, időnként fel-fel kellett jöjjenek a vízfelszínre, hogy levegőhöz jussanak. Az úszáshoz az erős farkukat használták. Az Odobenocetops-fajok jól láttak, de nagy méretük ellenére eléggé védtelenek voltak a cápatámadásokkal szemben. Az agyaraik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy harcoljanak velük. A legveszélyesebb ellenségük az óriásfogú cápa volt.[7]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sacaco (SAO horizon) (Miocene of Peru). Fossilworks. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
    Sud-Sacaco West (SAS) horizon) (Miocene of Peru). Fossilworks. [2016. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
    Cerro Ballena (Miocene of Chile). Fossilworks. [2020. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
  2. Murakami et al. 2014, p. 504
  3. Murakami et al. 2014, Figures 10 & 11
  4. Muizon 2008, Descriptive anatomy, p. 979
  5. Muizon, Domning & Ketten 2002, p. 224
  6. Haines 2007
  7. Muizon, Domning & Ketten 2002, Addendum, pp. 257–258

Források[szerkesztés]

  • BBC-Science&Nature-Sea monsters facts
  • Paleobiology Database
  • Marine Mammals: Evolutionary Biology, 2nd, Academic Press (2005) 
  • The Complete Guide to Prehistoric Life. Italy: Firefly Books Ltd, 186–187. o. (2007). ISBN 1-55407-181-X 
  • Muizon, C. (1993). „Walrus-like feeding adaptation in a new cetacean from the Pliocene of Peru”. Nature 365, 745–748. o. DOI:10.1038/365745a0.  
  • Muizon, C.. Odobenocetops, Encyclopedia of Marine Mammals, 2nd, Academic Press, 797–799. o. (2008). ISBN 978-0-12-373553-9 
  • (2002) „(Odobenocetops peruvianus), the walrus-convergent delphinoid (mammalia: cetacea) from the early pliocene of Peru”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 93, 223–261. o. (Hozzáférés: 2014. december 6.)  
  • (1999) „Dimorphic tusks and adaptive strategies in a new species of walrus-like dolphin (Odobenocetopsidae) from the Pliocene of Peru [Défenses dimorphiques et stratégies adaptatives chez une nouvelle espèce de dauphin convergent vers les morses (Odobenocetopsidae) du Pliocène du Pérou]”. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, Série IIA 329 (6), 449–455. o. DOI:10.1016/S1251-8050(00)80070-1.  
  • (2014) „Eodelphis kabatensis, a new name for the oldest true dolphin Stenella kabatensis Horikawa, 1977 (Cetacea, Odontoceti, Delphinidae), from the upper Miocene of Japan, and the phylogeny and paleobiogeography of Delphinoidea”. Journal of Vertebrate Paleontology 34 (3), 491–511. o. DOI:10.1080/02724634.2013.816720.  
  • 3D model of the type specimen of Odobenocetops: Walrus whale (Odobenocetops). Smithsonian X 3D. [2014. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Odobenocetops című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.