LaGG–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LaGG–3
LaGG-3 Moscow.jpg

Funkció vadászrepülőgép
Gyártó 21. sz. repülőpgépgyár (Gorkij), 23. sz. repülőgépgyár (Leningrád), 31. sz. repülőgépgyár (Taganrog, majd Tbiliszi), 153. sz. repülőgépgyár (Novoszibirszk)
Tervező Szemjon Lavocskin, Vlagyimir Gorbunov, Mihail Gudkov
Sorozatgyártás 1941–1942
Gyártási darabszám 6258
Fő üzemeltetők Szovjetunió

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1940. március 30.
Szolgálatba állítás 1941 eleje
Háromnézeti rajz
LaGG-3.svg
A LaGG–3 háromnézeti rajza

A LaGG–3 második világháborús szovjet vadászrepülőgép. Ez a repülőgép a LaGG–1 továbbfejlesztett változataként a Szovjet Légierő egyik legkorszerűbb vadászgépe volt az 1941. évi német invázió idején.

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A LaGG–3 prototípusát, az I–301 jelű repülőgépet Szemjon Lavocskin, Vlagyimir Gorbunov és Mihail Gudkov tervezte. A sorozatban gyártott gép típusjele LaGG–3 lett. A sárkány túlnyomórészt fából készült, a legkritikusabb részeket bakelit lakkal kezelték. Ez az új rétegelt lemez szerkezet a közönséges fánál sokkal tartósabb volt, nem volt gyúlékony és korhadásra hajlamos. Ezzel szemben sokkal súlyosabb volt és a pilóták gyakran élcelődtek a tervezők neveinek LaGG betűszavát (Lavocskin, Gorbunov és Gudkov) Lakirovannij Garantyirovannij Grob (lakkozott garantált koporsó - лакированный гарантированный гроб) értelemben használták. A teljesen faszerkezetű szárny a Jak–1 vadászgépéhez volt hasonló, az egyetlen különbség, hogy a LaGG szárnya két részből állt. A törzs a MiG–3 szerkezetével volt azonos.[1] A LAGG fegyverzete azonban félelmetes volt: egy nagy kaliberű BK gépágyúból állt, mely a "V" elrendezésű motor hengerei között kapott helyet és két szinkronizált SKASZ géppuskából. Ennélfogva a másodpercenként kilőtt lőszer tömege 2,65 kg/s volt, ezzel megelőzte nemcsak a az összes sorozatban gyártott szovjet vadászgépet, hanem a Messerschmitt Bf 109 1941-es változatát is.[2]

Szolgálatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A LaGG–3 gyorsan felváltotta elődjét, a LaGG–1-et, bár az új vadászgép túlságosan nehéz volt motorjának teljesítményéhez képest. A tervezők eredetileg a prototípushoz az erős Klimov M–106 motort szánták, azonban ez a motor megbízhatatlannak bizonyult, ezért a viszonylag kisebb teljesítményű Klimov M–105P típust voltak kénytelenek beépíteni. Ennek következtében a LaGG túlságosan lassú lett, legnagyobb sebessége csak a 474 km/h értéket érte el, emelkedési sebessége földközelben pedig csak 8,5 m/s lett. A repülőgépet nehéz volt irányítani, mivel a botkormány a mozdulatokra túlságosan lökésszerűen reagált. Különösen nehéz volt kivenni a gépet zuhanórepülésből: ha túlságosan erősen húzták meg a botkormányt, a gép hajlamos volt dugóhúzóba esni. Éles fordulókat is nehéz volt végrehajtani a repülőgéppel.[2] A sokkal erősebb hajtómű kevés eredményt hozott a gép teljesítményében, az egyetlen járható útnak a sárkány könnyítése látszott. A LaGG tervezői csapat újra megvizsgálta a szerkezetet és amennyit csak lehetett, lefaragtak róla. Rögzített orrsegédszárnyat építettek be az emelkedési és fordulékonysági jellemzők javítása céljából és könnyebb fegyverzettel szerelték fel. Ezek ellenére a módosítások kevés eredményt hoztak és a megfelelő hajtómű hiányában a LaGG–3 vadászgépet a bizottság hadrendbe állításra alkalmasnak nyilvánította, de teljesítménye lényegesen elmaradt a Messerschmitt Bf 109 versenytárstól.[2]

Később 1941-ben a LaGG–3 új fegyverzet változatokkal jelent meg, és belső oldalkormány ellensúlyokkal és a téli üzemhez behúzható sítalpakkal, behúzható farokkerékkel és szárny alatti ledobható üzemanyagtartállyal szerelték fel.[3] Az eredmény még mindig nem volt kielégítő. A könnyebb sárkány és a feltöltött motor ellenére a LaGG–3 alulmotorizált maradt.

A LaGG–3 a pilóták között népszerűtlen volt. Néhány frontra került példány sebessége 40 km/h értékkel elmaradt a névlegestől és egyes példányok repülésre alkalmatlanok voltak. Szolgálatban a repülőgép legnagyobb előnye erős sárkánya volt. A rétegelt lemez szerkezet ugyan nem volt gyúlékony, de ha robbanó lövedékek találták el, szilánkosan tört.

A LaGG–3 vadászgépet az összesen 6258 példány legyártása során folyamatosan korszerűsítették, 66 kisebb változtatást hajtottak végre. A Svecov M–82 csillagmotor beépítésére irányuló kísérletek végül megoldották a hajtás teljesítményhiányának problémáját és a korszerűbb Lavocskin La–5 kifejlesztéséhez vezetett.[4]

A szovjet pilóták nem szerették ezt a repülőgépet. Viktor M. Szinajszkij így nyilatkozott: "Kellemetlen szerkezet volt! A LaGG–3 repülésre előkészítése hosszabb időt vett igénybe más típusokkal összevetve. Az összes hengert szinkronizálni kellett: az isten megbüntetett, ha a gáz elosztó kart elmozdítottad! Szigorúan meg volt tiltva, hogy a motorhoz nyúljunk! De állandó probléma volt a vízhűtéssel is télen, különösen mivel hiányzott a fagyálló folyadék. Nem lehetett a motort járatni egész éjjel, ezért reggel forró vízzel kellett feltölteni a hűtőrendszert. Ezen túlmenően a pilóták nem szerették a LaGG–3 gépeket repülni: súlyos vadállat volt gyenge M–105 motorral. Sőt, a LaGG–3 veszteségei magasabbak voltak az I–16 gépeknél is."[5]

Ennek ellenére néhány szovjet pilóta sztár is lett LaGG–3 gépet repülve. G. I. Grigorjev a 178. IAP pilótája legalább 11 légigyőzelmet igazolt és két megosztottat, de az 1941. novemberben és decemberben a repülőgépéről készített fényképeken 15 csillag látható, így valószínűleg találatainak száma is nagyobb lehetett.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gorbunov 105 – Csökkentett tömegű LaGG–3 növelt motorteljesítménnyel és javított kilátással hátrafelé, melyet a törzs hátsó részének kisebb keresztmetszete tett lehetővé. Csak az olyan újabb repülőgépek, mint a La–5 múlták felül.
  • LaGG–3IT – A 66-os sorozatú LaGG–3 NSZ–37 gépágyúval felszerelt változata.

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Finnország
 Harmadik Birodalom
  • A Luftwaffe Zsákmányolt gépeket használt tesztelésre. Egy zsákmányolt példány e propaganda filmben szerepelt 1943-ban.[7]
Japán Japán
 Szovjetunió

Műszaki adatok (LaGG-3 66-os sorozat)[9][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Személyzet: 1 fő

Méretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 8,81 m
  • Fesztáv: 9,80 m
  • Magasság: 2,54 m
  • Szárnyfelület: 17,4 m²

Tömeg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Üres tömeg: 2205 kg
  • Teljes tömeg: 2620 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 3190 kg

Hajtómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Típusa: Klimov M–105PF folyadékhűtésű, V12 hengerelrendezésű motor
  • Teljesítmény: 924 kW (1260 LE)

Repülési teljesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 575 km/h
  • Hatótáv: 1000 km
  • Magasság: 9700 m
  • Emelkedési sebesség: 14,9 m/s
  • Felületi terhelés: 150 kg/m²
  • Teljesítmény/tömeg: 350 W/kg

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Drabkin 2007, pp. 146–147.
  2. ^ a b c Drabkin 2007, p. 147.
  3. Gunston 1980, p. 132.
  4. Gordon 2003, p. 37.
  5. Drabkin 2007, p. 73.
  6. Keskinen et al. 1977, pp. 74-87, 126.
  7. Stapfer 1996, p. 16.
  8. Green and Swanborough 1977, p. 13.
  9. Bridgeman, Leonard, ed. "The LaGG-3". Jane’s Fighting Aircraft of World War II. London: Studio, 1946. ISBN 1-85170-493-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lavochkin-Gorbunov-Gudkov LaGG-3 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abanshin, Michael E. and Nina Gut. Fighting Lavochkin, Eagles of the East No.1. Lynnwood, WA: Aviation International, 1993. ISBN unknown.
  • Bridgeman, Leonard, ed. "The LaGG-3". Jane’s Fighting Aircraft of World War II. London: Studio, 1946. ISBN 1-85170-493-0.
  • Drabkin, Artem. The Red Air Force at War: Barbarossa & The Retreat to Moscow – Recollections of Fighter Pilots on the Eastern Front. Barnsley, South Yorkshire, UK: Pen & Sword Military, 2007. ISBN 184415563-3.
  • Gordon, Yefim. Lavochkin's Piston-Engined Fighters (Red Star Volume 10). Earl Shilton, Leicester, UK: Midland Publishing Ltd., 2003. ISBN 1-85780-151-2.
  • Gordon, Yefim and Dmitri Khazanov. Soviet Combat Aircraft of the Second World War, Volume One: Single-Engined Fighters. Earl Shilton, Leicester, UK: Midland Publishing Ltd., 1998. ISBN 1-85780-083-4.
  • Gunston, Bill. Aircraft of World War two. London, Octopus Books Limited, 1980. ISBN 0-7064-1287-7.
  • Gunston, Bill. The Osprey Encyclopaedia of Russian Aircraft 1875–1995. London: Osprey, 1995. ISBN 1-85532-405-9.
  • Green, William. Warplanes of the Second World War, Volume Three: Fighters. London: Macdonald & Co. (Publishers) Ltd., 1961 (seventh impression 1973). ISBN 0-356-01447-9.
  • Green, William and Gordon Swanborough. WW2 Aircraft Fact Files: Soviet Air Force Fighters, Part 1. London: Macdonald and Jane's Publishers Ltd., 1977. ISBN 0-354-01026-3.
  • Keskinen, Kalevi, Kari Stenman and Klaus Niska. Venäläiset Hävittäjät (Suomen Ilmavoimien Historia 7) (in Finnish with English Summary). Espoo, Finland: Tietoteos, 1977. ISBN 951-9035-25-7.
  • Kotelnikov, Vladimir, Mikhail Orlov and Nikolay Yakubovich. LaGG-3 (Wydawnictwo Militaria 249) (in Polish). Warszawa, Poland: Wydawnictwo Militaria, 2006. ISBN 83-7219-249-9.
  • Morgan, Hugh. Gli assi Sovietici della Seconda guerra mondiale(in Italian). Edizioni del Prado/Osprey Aviation, 1999. ISBN 84-8372-203-8.
  • Stapfer, Hans-Heiri. LaGG Fighters in Action (Aircraft in Action Number 163). Carrollton, TX: Squadron/Signal Publications, Inc., 1996. ISBN 0-89747-634-7.