Dugóhúzó (repülés)
A dugóhúzó (palástorsó) a repülőgép egyik szárnyának olyan mértékű sebességvesztése (átesés), hogy az átesett szárnyon a felhajtóerő termelése megszűnik, a repülőgép autorotációs pörgésbe kezd. A gép a föld felé zuhanása közben nem a hossztengelye mentén kezd forgásba (ha a hossztengelye körül forog és függőlegesen zuhan az a zuhanóspirál vagy sturzspiral). Dugóhuzóban a sebesség állandósul, ezért előfordulhat, hogy a kivételhez a repülőgépet gyakorlatilag zuhanás közben is gyorsítani kell. Zuhanóspirálban a repülőgép sebessége növekszik, ez teszi igazán veszélyessé.
Ez a sebességvesztés leggyakrabban fordulóban következik be, mert a belső, a forduló középpontja felé eső szárnyfél sebessége mindig kisebb. Ha a belső szárnyfél sebessége a kritikus sebesség alá csökken, akkor arról az áramlás leválik, a felhajtóerő termelése megszűnik. A műszerek közül az elfordulásjelző lapátja befelé, a keresztdőlés-mérő golyója kifelé tér ki. A sebességét vesztett szárnyfél a forgó mozgás középpontja felé néz, de forgásközéppontja a szárnyvégen túl, azon kívül van. A repülőgép hossztengelye egy henger palástján mozog, innen a hivatalos neve: „palástorsó”. A repülőgép hossztengelye ferdén lefelé mutat. A pörgés – ha nem veszik ki a repülőgépet a „dugóból” – akkor általában kilaposodik.
Többféle dugóhúzó létezik: meredek dugóhúzó, lapos dugóhúzó, háton dugóhúzó, háton lapos dugóhúzó stb. Dugóhúzóból a repülőgép kivezetése a normál repülésnél megszokottól eltérő kormánymozdulatokkal történik. Lapos dugóhúzóból a kivétel sokkal nehezebb, mint meredek dugóhúzóból. Meredek dugóhúzóban egy pördület alatt vitorlázó repülőgép 150–200 m, könnyű, motoros sportrepülőgép 300–500 m, sugárhajtású vadászrepülőgép akár 5000–8000 m magasságot is veszíthet. Lapos dugóhúzónál a magasságvesztés pördületenként kisebb.
