Etilénglikol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Etilénglikol
IUPAC név	Ethane-1,2-diol
Más nevek	Etilén glikol Monoetilén glicol etán-1,2-diol
Azonosítók
CAS-szám	[107-21-1]
SMILES	OCCO
Tulajdonságok
Kémiai képlet	C2H4(OH)2
Moláris tömeg	62.068 g/mol
Sűrűség	1.1132 g/cm³
Olvadáspont	−12.9 °C (260 K)
Forráspont	197.3 °C (470 K)
Oldhatóság (vízben)	Vízzel minden arányban oldódik.
Viszkozitás	16.1 mPa s [1]
Veszélyek
EU oszályozás	Káros
NFPA 704	1 1 0
R-mondatok	R22 R36
S-mondatok	S26 S36 S37 S39 S45 S53
Lobbanáspont	111 °C (zárt csészében)
Öngyulladás hőmérséklete	410 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek	Glikol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa)

Az etilénglikol egy sűrűn folyó édes, mérgező, sűrűn folyó folyadék. Fagyálló folyadékként használják. Egyszrűbb elnevezése a glikol.

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságai

Az etilénglikol vagy mono-etilénglikol (etán-1,2-diol) színtelen, sűrűn folyó, édes ízű, mérgező folyadék. A nagy viszkozitás oka az, hogy molekulái között erős hidrogénkötéseket alakít ki. Vízzel kíválóan elegyedik, de apoláris oldószerektől különválik. A molekula poláris részének hatása erősebb.

[szerkesztés] Felhasználása

A vízmolekulákkal erős hidrogénkötést képez, ami megakadályozza a szabályos jégkristályok kialakulását. Ennek eredményeképpen nagyon alacsony a olvadáspontja. 50%-os töménységű glikol -36 °C-on fagy meg. Ezért használják fagyálló folyadékként az autókban, épületgépészeti csőrendszerekben, vagy repülőgépek felületén végbemenő jégképződés ellen. Ezen kívül felhasználják még poliészter gyártásánál is.