B–24 Liberator

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
B–24 Liberator
Consolidated Vultee B-24 Liberator USAF.JPG
B–24 Liberator

Funkció Bombázó
Gyártó Consolidated Aircraft
Tervező Isaac M. Laddon
Gyártási darabszám 18 482
Ár 297 627 USD

Személyzet 7-10 fő
Típusváltozatok PB4Y Privateer
XB-41
C-87 Liberator Express
R2Y
Liberator I
Első felszállás 1939. december 29.
Szolgálatba állítás 1941.
Méretek
Hossz 20,6 m m
Fesztáv 33,5 m m
Magasság 5,5 m m
Szárnyfelület 97,4 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 16 590 kg kg
Tömeg üzemanyaggal 25 000 kg kg
Max. felszállótömeg 29 500 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db Pratt & Whitney Twin Wasp R-1830
Teljesítmény egyenként 900 kW (1200 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 470 km/h 7600 m magasan
Utazósebesség 346 km/h
Hatósugár 3400 km
Legnagyobb repülési magasság 8500 m
Emelkedőképesség 5,2 m/s
Szárny felületi terhelése 256 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
Bombák
  • Rövid távon:
    3600 kg-nyi bomba
  • Hosszú távon:
    2300 kg-nyi bomba
  • Nagyon hosszú távon:
    1200 kg-nyi bomba

A B–24 Liberator a második világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép volt, melyet a Consolidated Aircraft fejlesztett ki és gyártatott az Amerikai Hadsereg Légiereje számára. A Liberator nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a B–17 Flying Fortress sokkal nagyobb ismertségre tett szert. A második világháború idején annak minden frontján harcolt. A B–17-el szemben szerkezete a harci sérüléseket kevésbé viselte el, a nagy oldalviszonyú[1] vitorlázórepülőgépszerű lamináris Davis-szárnyprofil miatt nehezebben volt vezethető mint a B–17. Fel- és leszálláshoz Fowler-féle fékszárnnyal rendelkezett.[2] A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiek turbófeltöltővel készültek. Előnye volt a B–17-tel szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert a G változat 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó nagy számban gyártott sorozat a B–24M volt. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.

Liberátorok bombázzák a szolnoki vasútállomást 1944-ben

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • F–7 fényképező/ felderítő változat
  • C–87 teherszállító változat
  • AT–22 navigátorok kiképzésére repülő tanteremként
  • C–109 teherszállító és üzemanyagszállító változat
  • XB–41 a bombázók kísérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.
B–24C
A B–24A továbbfejlesztett változata, amelyre turbófeltöltővel felszerelt R–1830–41 motorokat szereltek. Hogy megtartsák a feltöltő és az intercooler beömlő-nyílását, a motorburkolat fektetett ellipszis alakúra alakították ki és a két beömlőt a burkolat két oldalán helyezték el. A faroklövész helyét módosították, új, hidraulikus hajtású Consolidated A–6 típusú toronyba egy .50 kaliberes ikergéppuskát szereltek, valamint egy Glenn L. Martin Co. tervezte tornyot szereltek a törzs elejére.
Összesen kilenc B–24A lett átépítve.
A 41–23809 sorozatszámú B–24D–5–CO brit légitámaszpont felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 329. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
B–24D
Az első nagy sorozatban gyártott változat, 1940 és 1942 között készültek. Gyakorlatilag a C erősebb R–1830–43 turbófeltöltős motorokkal. A gyártás során megváltoztatták a törzs és a farokgéppuskák tornyait.
Összesen 2696 darab épült, melyből a 2381-et a Consolidated San Diego-i, 305-öt a Forth Worth-i, és 10 darabot a Douglas Tusla-i gyára gyártott le.
B–24E
XB–24F
Prototípus a felfújható gumicsónakok helyére beépített jégtelenítő berendezés teszteléséhez. Összesen 1 darab lett átépítve egy B–24D-ből.
B–24G
a North American Aviation 1942-ben kötött szerződése alapján legyártott B–24D-k típusjele. Sperry Gyroscope Co. által gyártott gömbtorony és három .50 kaliberes géppuska lett szerelve az orrba.
Összesen 25 darab készült el.
B–24G–1
a North American által épített B–24H-k típusjele. A legtöbb G a 15. légierőhöz lett leszállítva olaszországi légitámaszpontokra.
Összesen 405 darab épült.
A 41–28851 sorozatszámú B–24H–15 az angliai RAF Mendlesham légitámaszponton. Jól megfigyelhető az orrgéppuska-torony és a pilótafülke melletti páncéllemez. A gép a 34. bombázóosztály 7. bombázószázadába tartozott
B–24H
A szemből támadó német vadásztaktikákra válaszul ebbe az altípusba Emerson A–15 típusú orr-géppuskatornyot is beépítettek. Körülbelül ötvenféle módosítást végeztek a sárkányszerkezeten és átalakították a bombakamrát is. A farok-géppuskás nagyobb látószögű ablakokat és a Martin A–3 „nagy kalap” (high hat) kupolájú tető-géppuskatorony kapott, továbbá az oldallövészek ablakait átlátszó műanyagra cserélték, hogy csökkentség a tüzelés közbeni vibrációt.
A legtöbb gépet a Ford Willow Run-i gyára gyártotta le, összesen 3100 darabot.
A 42–99949 sorozatszámú B–24J–55 valahol Európa felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 328. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
B–24J
A J nagyon hasonlít a H változatra, azonban az Emerson-orrtorony hiánya miatt egy módosított, hidraulikus működtetésű Consolidated A–6 tornyot alkalmaztak a legtöbb J-n, melyek a Consolidated San Diego-i és Fort Worth-i gyáraiban lettek legyártva. A B–24J-k fejlettebb, C–1 típusú autópilótával lettek felszerelve és a M–1 típusú bombázóirányzékot alkalmaztak. A B–24H részegységeit a J-k számára szintén a Ford gyártotta le és a többi gyár által végszerelt, C–1-gyel, vagy M–1-gyel szerelt gép B–24J típusjelet kapott. A J volt az egyetlen változat, melyet mind az öt gyártó gyártott.
Összesen 6678 darab épült ebből.
Liberátorok Ploieştit támadják
  • B–24L
  • B–24M


Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Oldalviszony = fesztávolság négyzete / hordfelület
  2. Fowler-szárny = hátrasikló része a szárnytő alsó felületének, ezzel a szárnytő felületét és íveltségét egyszerre lehetett növelni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz B–24 Liberator témájú médiaállományokat.
  • Birdsall, Steve. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.21. ISBN 0897470206 (1975) 
  • Davis, Larry. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.80. ISBN 0897471903 (1987)