B–24 Liberator
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| B–24 Liberator | |
 |
|
| B–24 Liberator | |
|
|
|
| Funkció | Bombázó |
| Gyártó | Consolidated Aircraft |
| Tervező | Isaac M. Laddon |
| Gyártási darabszám | 18 482 |
| Ár | 297 627 USD |
|
|
|
| Személyzet | 7-10 fő |
| Típusváltozatok | PB4Y Privateer XB-41 C-87 Liberator Express R2Y Liberator I |
| Első felszállás | 1939. december 29. |
| Szolgálatba állítás | 1941. |
| Méretek | |
| Hossz | 20,6 m m |
| Fesztáv | 33,5 m m |
| Magasság | 5,5 m m |
| Szárnyfelület | 97,4 m² m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 16 590 kg kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 25 000 kg kg |
| Max. felszállótömeg | 29 500 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db Pratt & Whitney Twin Wasp R-1830 |
| Teljesítmény | egyenként 900 kW (1200 LE) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 470 km/h 7600 m magasan |
| Utazósebesség | 346 km/h |
| Hatósugár | 3400 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 8500 m |
| Emelkedőképesség | 5,2 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 256 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet |
|
| Bombák |
|
A B–24 Liberator a második világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép volt, melyet a Consolidated Aircraft fejlesztett ki és gyártatott az Amerikai Hadsereg Légiereje számára. A Liberator nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a B–17 Flying Fortress sokkal nagyobb ismertségre tett szert. A második világháború idején annak minden frontján harcolt. A B–17-el szemben szerkezete a harci sérüléseket kevésbé viselte el, a nagy oldalviszonyú[1] vitorlázórepülőgépszerű lamináris Davis-szárnyprofil miatt nehezebben volt vezethető mint a B–17. Fel- és leszálláshoz Fowler-féle fékszárnnyal rendelkezett.[2] A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiek turbófeltöltővel készültek. Előnye volt a B–17-tel szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert a G változat 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó nagy számban gyártott sorozat a B–24M volt. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.
[szerkesztés] Változatai
- F–7 fényképező/ felderítő változat
- C–87 teherszállító változat
- AT–22 navigátorok kiképzésére repülő tanteremként
- C–109 teherszállító és üzemanyagszállító változat
- XB–41 a bombázók kísérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.
- B–24C
- B–24D
- Az első nagy sorozatban gyártott változat, 1940 és 1942 között készültek. GYakorlatilag a C erősebb R–1830–43 turbófeltöltős motorokkal. A gyártás során megváltoztatták a törzs és a farokgéppuskák tornyait. Összesen 2696 darab épült, melyből a 2381-et a Consolidated San Diego-i, 305-öt a Forth Worth-i, és 10 darabot a Douglas Tusla-i gyára gyártott le.
- B–24E
- B–24H
- A szemből támadó német vadásztaktikákra válaszul ebbe az altípusba Emerson A–15 típusú orrgéppuskatornyot is beépítettek. Körülbelül ötvenféle módosítást végeztek a törzsön és átalakították a bombakamrát is. A farokgéppuskás nagyobb látószögű ablakokat kapott, a Martin A–3 tetőgéppuskatorony „nagy kalap” (high hat) kupolát kapott, stb. A legtöbb gépet a Ford Willow Run-i gyára gyártotta le, 3100 darab épült belőle.
- B–24J
- 6678 darab épült.
- B–24L
- B–24M
[szerkesztés] Lábjegyzetek
|
||||||||||||||
.svg&filetimestamp=20100221005737){kind=small}
