SZB

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SZB
Tupolev SB-2 3.jpg

Funkció gyorsbombázó
Gyártó Tupoljev
Tervező Alekszandr Arhangelszkij
Sorozatgyártás 1936–1941
Gyártási darabszám 6656
Fő üzemeltetők

Szovjet Légierő
Csehszlovák Légierő

Luftwaffe

Személyzet 3 fő
Első felszállás 1934. október 7.
Szolgálatba állítás 1936
Szolgálatból kivonva 1950 (Spanyol Légierő)
Háromnézeti rajz
Tupoljev ANT-40.svg

Az ANT–40, hadrendi nevén SZB (oroszul: СБ – Скоростной бомбардировщик [szkorosztnoj bombargyirovscsik], magyarul: gyorsbombázó), vagy fejlesztési nevén CAGI–40 egy kétmotoros, háromüléses, középszárnyas gyorsbombázó volt, amely 1934-ben szállt fel először.

Az 1930-as években az egyik legjelentősebb bombázónak számított. Több változatát bevetették Spanyolországban, Kínában, Mongóliában, Finnországban és az 1941-ben kezdetét vevő Németország elleni háború elején. Polgári feladatokra, kiképzésre és egyéb másodlagos feladatkörökben is használták a típust.

A spanyol polgárháborúban még sikeres repülőgép 1941-re elavult. 1941 júniusában a Vörös Hadsereg légierejében a bombázók 94%-a SZB típus volt.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1933-ban a szovjet légierő minisztériuma kiírta követelményeit egy gyorsbombázóra. A CAGI-nál 1934 januárjában kezdődtek a munkálatok. Az SZB-t a Tupoljev tervezőirodában tervezték és fejlesztette ki az Alekszandr Arhangelszkij vezette csoport. Két változatot terveztek, az egyiket Wright Cyclone csillagmotorokkal (ANT–40 RC), a másikat Hispano-Suiza 12Y folyadékhűtéses V12-es motorokkal (ANT–40 ISZ). Az első két prototípust ANT–40.1 és ANT–40.2 jelölés alatt tervezték. A Cyclone motorokkal felszerelt prototípus repült először, 1934. október 7-én, majd az első Hispano-Suiza motorokkal felszerelt prototípus (ANT–401), melyet nagyobb szárnyakkal láttak el, 1934. december 30-án hajtotta végre első felszállását, ennek teljesítménye bizonyult jobbnak.

A második Hispano-Suiza motorokkal szerelt repülőgép, az ANT–402 már sorozatgyártott prototípusnak minősült, teljesítménye lenyűgöző volt, azonban sok problémával küszködött.

Az első sorozatgyártott modell, amely már az SZB jelölést viselte már az 1935-ös év vége előtt legördült a gyártósorokról, még az ANT–402 tesztprogramjának befejezte előtt. A teljes sorozatgyártás 1936-ban vette kezdetét két gyárban, a moszkvai 22-es számú állami repülőgépgyárban és az irkutszki 125-ös számú gyárban.

Annak ellenére, hogy a gyártás során folyamatosan változtattak a gépen, 1936 végére nagyjából 400 darab SZB-t szállítottak le - ebből néhányat Spanyolországba küldtek - és a szovjet légierő 24 századát kezdték el felszerelni az új bombázókkal. A spanyol polgárháborúban nyújtott nagyszerű teljesítményük miatt személyzetük a közkedvelt Katyusa névvel látta el a típust.

1937-ben a szovjet és a csehszlovák kormány sikeres tárgyalásokat követően átadta az SZB gyártási jogát néhány géppel együtt a csehszlovák kormánynak cserébe a 75 mm-es Škoda hegyi löveg gyártási jogaiért. A Csehszlovákiában gyártott és rendszerbe állított gépek típusneve az Avia B–71 lett, melyeket azonban helyileg gyártott Hispano-Suiza 12 Ydrs motorokkal szereltek fel. A kétcsövű SKASZ géppuskákat egycsövű 7,92 mm-es ZB vz. 30 géppuskákra cserélték az orrban, az ajtókban és a hasban elhelyezett állásokban.

Az 1938-as év közepéig hatvan darab SZB-t repültek át Csehszlovákiába. A veszélyes politikai helyzet ellenére a licencgyártást szándékosan lassan végezték. 1939. március 15-ig, amikor a német Wehrmacht elfoglalta Bohémiát és Morvaországot, egyetlen cseh-gyártmányú repülőgépet sem adtak még át.

A Spanyolországban szerzett tapasztalatok nyomán az SZB fejlesztése folytatódott. Először a motorokat cserélték le Klimov M–100 típusúakra, amely a Hispano-Suzia 12Ybrs licenc alapján gyártott változata volt, majd ezt hamar lecserélték a sokkal erősebb M–100A típusúra, majd 1938-tól a még erősebb M–103-ra. 1937. szeptember 2-án M. ju. Alekszejev felállított egy hivatalos magassági rekordot: M–103 motorokkal felszerelt SZB-vel, 1000 kg-os teherrel 12 246 méteres magasságig emelkedett. Előtte ő állított fel egy nemhivatalos 12 695 méteres rekordot.

Mivel az SZB 1939-re elavult, különféle módokon próbálták meg továbbfejleszteni. Két második generációs változatot fejlesztettek ki, egy közvetlen váltótípust és egy specializált zuhanóbombázót. A hagyományos bombázó, az SZN–MN vagy MMN új, csökkentett szárnyfelületű szárnyakat kapott, meghajtásáról pedig erősebb Klimov M–105 motorok gondoskodtak. Teljesítménye valamivel jobb volt az alapgépnél, de a tervezetet elhagyták. A zuhanóbombázó, jelölése az SZB–RK (később tervezője után az Arhangelszkij Ar–2 típusjelet kapta, mivel Tupoljevet bebörtönözték), hasonló volt az MMN-hez, de ellátták zuhanófékkel. A tesztek sikerrel zárultak, sorozatgyártását elrendelték.

Habár az SZB már elavultnak számított, gyártását még 1939-ben és 1940-ben is folytatták, mivel a Szovjetunió megpróbálta megerősíteni légierejét a növekvő német fenyegetettség miatt, így ebben a két évben további 4000 darabot gyártottak a típusból. Az SZB gyártását 1941-ben állították le, helyébe a Petljakov Pe–2 lépett. A 22-es számú üzemben összesen 5695 darabot gyártottak az SZB-ből, mielőtt Kazánba telepítették volna, a 125-ös számú üzem pedig további 1136 darabot gyártott.

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az SZB egy teljesen fémépítésű egyfedelű repülőgép, melyet két darab Klimov M–100 12 hengeres vízhűtéses motor (a Hispano-Suiza 12–Yrds motor licencváltozata) hajtott, melyek kéttollú fémlégcsavarokat forgattak. A sorozatgyártás korai szakaszában a motorokat M–100A típusúra cserélték, melyekre már háromtollú légcsavarokat szereltek, ezek 423 km/h sebességet biztosítottak 4000 méteres repülési magasságon.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Bulgária

  • A Bolgár Légierő 32 darab Avia B–71 repülőgépet üzemeltetett Avia-Katiusza Ě–8 jelölés alatt.

 Csehszlovákia

  • A Csehszlovák Légierő 1938 áprilisában és májusában 60 darab szovjet építésű SZB-t kapott, melyek Hispano-Suiza 12Ybrs motorokkal voltak felszerelve. További 101 bombázót és 60 felderítő repülőgépet gyártott az Avia repülőgépgyár licenc alapján Avia B–71 jelöléssel.

 Finnország

  • A Finn Légierő 24 darab SZB-t üzemeltetett. Az első nyolc repülőgépet (hét darab M–103 motorokkal, egy darab M–100 motorokkal volt felszerelve) a téli háború alatt zsákmányolták, további 16 darabot 1941. november 5. és 1942. augusztus 27. között állítottak hadrendbe német hadizsákmányból származó típusokból. Az összes repülőgépet M–103 motorokkal látták el, majd tengeralattjáró-elhárító feladatkörben használták. Két repülőgépet átalakítottak kiképzőgéppé. A finn légierő 1945-ben kivonta az összes SZB bombázóját, melyeket 1950-ben szétbontottak.

 Harmadik Birodalom

  • A Luftwaffe használt zsákmányolt gépeket, cseh gyártmányú Avia B–71-est és szovjet gyártmányú SZB-t.

 Kínai Köztársaság

  • A Kínai Köztársaság légiereje 62 darab SZB–2M–100 bombázót kapott 1937 őszén. A Szovjetunió 1938 augusztusa és 1941 júniusa között további SZB–2M–100 és SZB–2M–105 típusú bombázókat szállított.

 Lengyelország

  • A Lengyel Légierő használt néhány USZB–2M–103 típusú repülőgépet kiképzésre a második világháború után.

 Szlovákia

  • A Szlovák Légierő egy darab Avia B–71 repülőgépet üzemeltetett 1943. április 18-ig, amikor Anton Vanko és négy másik repülőszemélyzet Törökországba menekült a géppel.

 Szovjetunió

  • Szovjet Légierő
  • Az Aeroflot ismeretlen számú leselejtezett SZB–2M–100 típusú repülőgépet kapott 1938-ban, majd miután felújították őket PSZ–40 jelölés alatt kerültek üzemeltetésre. 1940-ben újabb SZB-ket újítottak fel, majd PSZ–41 névet helyeztek üzembe.

Flag of Spain (1931 - 1939).svg Második Spanyol Köztársaság

  • A köztársasági légierő 1936. október 14-én kapta az első 31 SZB–2M–100A bombázóit. A következő 31 darab 1937 június-július között érkezett, az utolsó 31 darab pedig 1938-ban. A Szovjetunió összesen 93 darab SZB-t juttatott Spanyolországnak.

Flag of Spain (1945 - 1977).svg Spanyol Állam

  • A nacionalista légierő 19 darab SZB–2M–100A bombázót zsákmányolt. Ezek szovjet építésű M–100 motorjait francia gyártmányú Hispano-Suiza 12Ybrs motorokra cserélték. Ezeket a gépeket hadrendbe helyezték, később kiképzésre használták, majd 1950-ben vonták ki a szolgálatból.

Műszaki adatok (SZB 2M–103)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 12,57 m
  • Fesztávolság: 20,33 m
  • Magasság: 3,60 m
  • Szárnyfelület: 56,7 m²
  • Üres tömeg: 4768 kg
  • Normál felszálló tömeg: 6308 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 7880 kg

Motorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motorok száma: 2 darab
  • Típusa: Klimov M–103 folyadékhűtéses, V12 hengerelrendezésű benzinmotor
  • Maximális teljesítménye: egyenként 716 kW (960 LE)

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 450 km/h
  • Hatótávolság: 2300 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 9300 m

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 4 darab 7,62 mm-es SKASZ géppuska
  • 6 darab 100 kg-os vagy 6 darab 50 kg-os légibomba a bombatérben, 2 darab 250 kg-os légibomba a szárnyak alatt lévő felfüggesztési pontokon

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beevor, Antony. Stalingrad. London:Penguin Books, 1999. ISBN 0-14-024985-0.
  • Duffy, Paul and Andrei Kandalov. Tupolev: The Man and His Aircraft. Shrewsbury, UK:Airlife, 1996. ISBN 1-85310-728-X.
  • Gunston, Bill. The Osprey Encyclopedia of Russian Aircraft 1875–1995. London:Osprey, 1995. ISBN 1-85532-405-9.
  • Kulikov, Victor and Michulec, Robert.Tupolew SB, Monografie Lotnicze 83. Gdańsk, AJ-Press, 2002. ISBN 83-7237-113-X (Polish publication).
  • Jackson, Robert. Aircraft of world war II – Development – Weaponry – Specifications. London, Amber Books, 2003. ISBN 978-1-85605-751-6.
  • Martinez, Luis Garcia. "Los Katiuskas". Air Enthusiast, Thirty-two, December 1986 – April 1987. Bromley, UK: Pilot Press, 1987. ISSN 0143-5450. pp. 45–55.
  • Maslov, Mikhail. "Database: The Tupolev SB Bombers". Aeroplane, January 2007, Vol 35 no. 1. pp. 62–87.
  • MPM (Modely Plastikvym Modelarum) manual to SB-2M-100 model kit
  • "SB: The Radical Tupolev". Air International, January 1989. Vol 36 No 1. pp. 44–51. Bromley, UK:Fine Scroll. ISSN 0306-5634.
  • "SB: The Radical Tupolev Part Two". Air International, February 1989. Vol 36 No 2. pp. 77–89, 100–102. Bromley, UK:Fine Scroll. ISSN 0306-5634.
  • "SB: The Radical Tupolev Part Three". Air International, March 1989. Vol 36 No 3. pp. 148–155. Bromley, UK:Fine Scroll. ISSN 0306-5634.
  • Stenman, Kari. "The Anti-Soviet Tupolevs: Finland's Russian Bombers". Air Enthusiast, Twenty-seven, March–June 1985. pp. 9–20. Bromley, UK: Fine Scroll. ISSN 0143-5450.
  • Walg, A.J. "Wings Over the Steppes: Aerial Warfare in Mongolia 1930–45: Part Two". Air Enthusiast, No 67, January/February 1997. pp. 2–5. Stamford, UK:Key Publishing. ISSN 0143-5450.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tupolev SB című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SZB témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonló repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]