He 177

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinkel He 177
Heinkel He177.jpg

Funkció nehéz bombázó
Gyártó Heinkel Flugzeugwerke
Tervező Siegfried Günter
Gyártási darabszám 1169

Személyzet 6 fő
Első felszállás 1939. november 9.
Szolgálatba állítás 1942
Méretek
Hossz 22 m
Fesztáv 31,4 m
Magasság 6,6 m
Szárnyfelület 100 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 16 800 kg
Max. felszállótömeg 32 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2x Daimler-Benz DB 610
Teljesítmény 2950 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 565 km/h
Hatósugár 5600 m
Legnagyobb repülési magasság 8000 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
  • 1 db 7,92 mm-es MG 81 géppuska
  • 3 db 13 mm-es MG 131 géppuska
  • 2 db 20 X 82 mm-es MG 151 gépágyú
Bombák
  • 6000 kg-os bombateher

A Heinkel He 177 Greif egy, a Luftwaffe számára gyártott német távolsági nehézbombázó. A gép kifejlesztése a Condor légió spanyolországi polgárháborúban való részvétele kezdetén indult, mikor a német hadvezetés számára nyilvánvalóvá vált egy stratégiai nehézbombázó kialakításának szükségessége. A kialakított repülőgép azonban számos szerkezeti hibával rendelkezett, melyeknek köszönhetően nem vált a Luftwaffe általánosan használt nehézbombázójává.

Tervezés és kialakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1936-ban a német Légügyi Minisztérium egy új nehézbombázó kialakításár írt ki pályázatot, mely legkevesebb 1 000 kg bomba szállítására kellett alkalmas legyen 5 000 km-es távon, ezenkívül pedig kritérium volt az 550 km/h feletti végsebesség. A pályázatot végül a Heinkel Flugzeugwerke főtervezője, Siegfried Günter nyerte meg.

A repülőgép prototípusába Günter két db DB 610, 2950 LE-s motort szerelt be. A gépbe két légcsavart épített be, melyek a tervek szerint a gép stabilitását segítik elő, ezáltal tökéletesítve a gép manőverezőképességét és zuhanóbombázásra való alkalmasságát, valamint párologtató hűtőberendezést szereltetett be, a motor túlforrósodását megakadályozandó. A prototípus véglegesítése előtt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a berendezés nem képes a két darab, 2950 LE-s motorok által keltett nagy hőt csökkenteni, így végül hagyományos, gyűrűs radiátorokat szereltek be, melyeket a légcsavarok mögé illesztettek, a Ju 88 bombázó mintájára.

Az elképzelések szerint a repülőgépbe három, pilótafülkéből irányítható lövegtornyot szereltek volna be, a sorozatgyártásra kerülő példányok azonban csak egyetlen irányítható hátsó lövegtornyot kaptak, melybe két 13 mm-es MG 131 géppuskát szereltek be. Ezenkívül a gép hátsó részébe is beépítettek egy MG 131-es géppuskát, illetve egy MG 151 gépágyút. A szemből érkező támadások ellen a pilótafülke mellé egy 7,92 mm-es MG 81-es géppuskát és egy MG 151 gépágyút szereltek be.

A gépe első prototípusa 1939. november 9-én szállt fel, berepülő pilótája Carl Franke hadnagy volt. A V1 névre keresztelt prototípus azonban a motrok túlmelegedése miatt mindössze 12 percet töltött a levegőben. Franke hadnagy kielégítően nyilatkozott a gép kezelhetőségéről és landolási képességeiről, viszont a légcsavarok és a gép farokrészének elégtelen mérete miatt jelentkező vibrációra panaszkodott. Ennek hatására a későbbi modelleken számos változtatást hajtottak végre, többek között a gép farokrészének méretét is 20%-al növelték meg. Ezek a változtatások azonban nem szüntették meg a problémákat, a berepülőpilóták továbbra is erős vibrációról panaszkodtak, sőt a V4 egy, a Balti-tenger fölött végrehajtott manővert követően lezuhant. A V5 prototípus sem járt jobban, egy 1941-es tesztrepülés során a két motor kigyulladt, a gép pedig lezuhant és felrobbant.

A felmerülő problémák miatt Ernst Heinkel, a Heinkel Flugzeugwerke igazgatója ellenezte a gép sorozatgyártását, ez azonban a Luftwaffe parancsnokságának nyomására mégis beindult.

Alkalmazási története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Heinkel He 177 sorozatgyártása 1942-ben vette kezdetét. A bevetések során azonban szembeötlőek voltak a gép hiányosságai: állandó motorproblémákkal küszködött és a gép vázának strapabírása is hagyott kívánnivalókat maga után. Ezeknek köszönhetően mindössze 13 bevetésre került sor, ezeknek során hét repülőgép semmisült meg.

A típus legnagyobb bevetése a Steinbock hadművelet idején volt, 1944 tavaszán, amikor összesen 46 repülőgép vett részt a hadműveletben. Legelső bevetésükkor 13 He 177 repülőgépet küldtek London bombázására, ebből egy már a felszállásnál megsérült, további nyolc darab volt kénytelen visszatérni a bázisra motorhiba miatt, a Londont elérő négy gép közül pedig egyet lelőttek a De Havilland Mosquito vadászbombázók, mindössze három gép teljesítette sikeresen a küldetést.

A nyugati bevetéseken kívül kis számban szolgáltak He 177-esek a keleti fronton is, nagyobb számban csak a sztálingrádi csatában vettek részt.

A háború vége fele a He 177 V3 és V4 névre keresztelt prototípusa alapján tervezte meg Ernst Heinkel a He 274 és He 277 nehézbombázó repülőgépeket, ez utóbbit az Egyesült Államok]] bombázására tervezte megépíteni, a háború befejeződése miatt azonban mindkét repülőgép fejlesztése a tervezési fázisban elakadt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chant, Christopher. Aircraft of World war II. Grange Books, 2000.
  • Darling, Kev. Heinkel He 177 (Warpaint Series No. 33). Milton Keynes, Buckinghamshire, UK: Hall Park Books Ltd., 2000.
  • Griehl, Manfred and Dressel, Joachim. Heinkel He 177 - 277 - 274. Shrewsbury, UK: Airlife Publishing.
  • Hirsch, R.S.; Feist, Uwe and Nowarra, Heinz J. Heinkel 177 "Greif" (Aero Series 13). Fallbrook, CA: Auro Publishers Inc., 1967.
  • Mondey, David. The Hamlyn Concise Guide to Axis Aircraft of World War II. London, UK: Chancellor Press, 2004.
  • Munson, Kenneth. Bombers 1939 – 45. London, UK: Bounty Books, 2004.
  • Price, Alfred. "Heinkel He 177 Greif (Griffon)". Aircraft in Profile, Volume 11. Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications Ltd., 1972. p. 265–288.
  • Price, Alfred. "He 177 Greif: The Luftwaffe's Lighter". International Air Power Review, Volume 11. Norwalk, Connecticut, USA: AirTime Publishing, 2004.
  • Smith, J.R. and Kay, E.L. German Aircraft of the Second World War. London, UK: Putnam, 1972.
  • Wagner, Ray and Nowarra, Heinz. German Combat Planes: A Comprehensive Survey and History of the Development of German Military Aircraft from 1914 to 1945. New York: Doubleday, 1971.