Jer–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jer–2
Jermolajew Jer-2.jpg

Egyéb elnevezés DB–240
Funkció távolsági bombázó
Gyártó 18. sz. repülőgépgyár (Voronyezs)
39. sz. repülőgépgyár (Irkutszk)
Tervező OKB–240 (Vlagyimir Jermolajev)
Sorozatgyártás 1940. október – 1941. szeptember, 1944–1945
Gyártási darabszám 462
Fő üzemeltetők Szovjetunió

Első felszállás 1940. május 14.
Szolgálatba állítás 1940. október
Szolgálatból kivonva 1946–1947
Háromnézeti rajz
Jermolajew Jer-2 Riss.jpg

A Jer–2, más jelzéssel DB–240 (DB – dalnij bombargyirovscsik, magyarul: távolsági bombázó, a „240” a tervezőiroda sorozatszámára utal) az 1930-as évek második felében kifejlesztett szovjet kétmotoros távolsági bombázó repülőgép.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy hatótávolságú bombázó repülőgép tervezése 1938-ban kezdődött a Vlagyimir Jermolajev irányítása alatt álló OKB–240 tervezőirodában. A kezdetben DB–240 típusjelzést kapott gépet Robert Bartini 1937-ben tervezett Sztal–7 utasszállító repülőgép továbbfejlesztésével alakították ki.

A gép tervei 1939 elejére készültek el, melyeket a szovjet légierő vezetése 1939. július 29-én jóváhagyott és engedélyezték két prototípus megépítését. A gép első prototípusa 1940. május 14-én emelkedett először a levegőbe. A repülési teszteket követően még abban az évben döntöttek a sorozatgyártás beindításáról.

Az első sorozat gyártása 1940-ben kezdődött el, már Jer–2 típusjelzéssel az egykori 18. sz. voronyezsi repülőgépgyárban, ahol 1941. június 22-ig, a gyár evakuálásáig kb. 50 darabot építettek. (A gyárat 1941-ben átköltöztették Kujbisevbe, ma Aviakor néven működik). A sorozatgyártással párhuzamosan folyt a gép továbbfejlesztése, ez elsősorban új, nagyobb teljesítményű motorok alkalmazását és a fegyverzet korszerűsítését jelentette.

A gép sorozatgyártása Irkutszkban, a 39. sz. repülőgépgyárban folytatódott. A második nagy sorozat kb. 312 gépből állt, ezek gyártása 1941 szeptemberéig tartott.

Később, 1944-ben felújították a gyártását, ekkor több speciális típusváltozatból álló sorozatot gyártottak. A VIP-feladatokra szánt különleges rendeltetésű Jer–2ON 1945. április 16-án repült először. Ezeket a gépeket az irkutszki repülőgépgyárban gyártották.

Minden típusváltozatát beleszámítva összesen 462 példányt építettek belőle a voronyezsi és az irkutszki repülőgépgyárban.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgépet 1941-ben rendszeresítették a szovjet légierőben. Két bombázóezredet, a 420-as, és a 421-es ezredeket szerelték fel a típussal. A gépek részt vettek a második világháború kezdeti időszakának néhány szovjet nagy távolságú bombázó hadműveletében Németország és Lengyelország felett. Így a gépeket bevetették az 1941. augusztus 10–11-i, Berlin elleni szovjet bombázó támadásban. Később a Varsó elleni bombázó bevetéseken is többször használták. A gépeknek jelentős szerepük volt a szárazföldi csapatok ellátásában is. 1943-tól fokozatosan elkezdték a gépek kivonását, ezeket a gépeket a cseljabinszki navigátorkiképző iskolához irányították. Az 1943 után gyártott gépeket főleg a front mögött tevékenykedő partizán-egységek ellátására használták. A legtovább, 1947-ig a speciális szállítási feladatokra használt Jer–2ON állt szolgálatban.

Típusváltozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • DB–240 – Az első két prototípus, melyeket 1050 LE-s M–105 motorokkal szereltek fel
  • Jer–2 – Sorozatgyártású alapváltozat, M–105 motorokkal felszerelve. A legtöbb (kb. 360 db) ebből a változatból készült. Műszaki jellemzőiben megegyezik a DB–240 prototípussal.
    • Jer–2 (AM–35A motorral) – két darab V12 hengerelrendezésű, 993 kW-os (1350 LE) Mikulin AM–35A motorral felszerelt változat, melyből csak három prototípus készült. Fegyverzete és bombaterhelése megegyezett a DB–240-es prototípuséval.
    • Jer–2 (AM–37 motorral) – két darab V12 hengerelrendezésű, 1030 kW (1400 LE) maximális teljesítményű Mikulin AM–37 motorral felszerelt változat. Fegyverzete erősebb, mint a DB–240-es alapváltozaté. A gépre három darab 12,7 mm-es UBT géppuskát szereltek, maximális bombaterhelése 3000 kg-ra nőtt. Csak négy darab prototípust építettek ebből a változatból.
    • Jer–2 (MB–100 motorral) – két dara 24 hengeres, X hengerelrendezésű, 1618 kW (2200 LE) maximális teljesítményű Dobrotvorszkij MB–100 motorral felszerelt változat. Beépített fegyverzetét két darab 12,7 mm-es UBT géppuska és egy daeab 7,62 mm-es SKASZ géppuska képezte. , maximális bombaterhelése 3000 kg volt. Csak egy prototípus készült belőle.
    • Jer–2 (M–40F motorral) – Az első dízelmotoros változat, 1103 kW (1500 LE) maximális teljesítményű Csaromszkij M–40F dízelmotorokkal felszerelve. Csak egy prototípus készült, fegyverzete megegyezett az MB–100 motorros változattal.
  • Jer–2ON – Speciális VIP-változat

Műszaki adatok (Jer–2 2M–105)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 16,23 m
  • Fesztávolság: 21,65 m
  • Magasság: 4,82 m
  • Szárnyfelület: 72,1 m²
  • Üres tömeg: 7076 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 13 460 kg
  • Üzemanyagtartályok kapacitása: 5440 l

Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motorok száma: 2 db
  • Típusa: Klimov M–105 V12 hengerelrendezésű, folyadékhűtésű benzinmotor
  • Felszálló teljesítmény: 809 kW (95 LE)
  • Légcsavar: VIS–22E

Repülési jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség:
    • Nagy magasságban: 445 km/h
    • Földközelben: 395 km/h
  • Utazósebesség: 390 km/h
  • Hatótávolság: 4100 km
  • Legnagyobb repülési magasság: 7700 m
  • Emelkedőképesség: 5,5 m/s
  • Szárny felületi terhelése: 166 kg/m²
  • Felszállási úthossz: 580 m

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]