SBD Dauntless

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Douglas SBD Dauntless
Douglas SBD 5 tricolor with bomb.jpg

Funkció Zuhanóbombázó
Gyártó Douglas Aircraft Company
Tervező Ed Heinemann
Sorozatgyártás 1940-1944
Gyártási darabszám 5936
Fő üzemeltetők

United States Navy
United States Marine Corps
United States Army Air Forces

Szabad Francia Légierő

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1940. május 1.
Szolgálatba állítás 1940
Szolgálatból kivonva 1959 (Mexikó)
Háromnézeti rajz
Douglas SBD Dauntless.svg

A Douglas SBD Dauntless amerikai haditengerészeti zuhanóbombázó a második világháború idején. Az SBD az US Navy legfontosabb zuhanóbombázója volt 1940 nyarától 1943 késő őszéig, amikor legtöbbjét felváltotta a SB2C Helldiver. A repülőgépet az Egyesült Államok hadserege is használta A–24 Banshee jelzéssel. Bár viszonylag lassú volt és kissé régimódinak számított már, amikor hadrendbe állították, de robusztus felépítésű és megbízható gép volt, több japán hajót süllyesztett el, mint bármelyik más repülőgép a második világháború folyamán.[1]

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az SBD fejlesztése a Northrop BT–1 zuhanóbombázóból indult ki. A gép tervezését az Ed Heinemann vezette csoport végezte, akik az 1000 LE-s Wright Cyclone hajtóművet szánták a bombázónak. Az új gép gyártását az egy évvel korábban feladott megrendelés alapján 1940 végén kezdték el a US Navy számára SBD–1 típusjelzéssel, a tengerészgyalogság részére megnövelt üzemanyag kapacitással és eltérő fegyverzettel 1941 elején SBD–2 típusjelzéssel kezdték meg a gépek szállítását.

A következő változat, az SBD–3 1941 elején került a gyártósorra. Ezt megerősített páncélzattal, öntömítő benzintartályokkal és négy gépágyúval látták el. Az SBD–4 elektromos hálózatának feszültségét a korábbi 6 voltról 12 voltra emelték és néhány példányt SBD–4P jellel felderítő repülőgéppé alakították át.

Az XBT–1 és XBT–2 (SBD) összehasonlítása

Az SBD–5 típusból készült a legtöbb, ezt kezdetben a Douglas tulsai telepén gyártották Oklahomában. Ezt a változatot már 1200 LE-s motor hajtotta és növelték a lőszer javadalmazást is. Összesen 2400 darabot gyártottak le, ezekből egy néhány darabot a Royal Navy is kapott vizsgálatokra. Az amerikai szolgálaton kívül ezekkel a gépekkel szerelték fel a Royal New Zealand Air Force (Királyi Új-Zélandi Légierő) egy századát is, ezeket azonban hamarosan F4U Corsairok váltották fel. A szabad francia erők a németek elleni harcokhoz is kaptak SBD-ket. Néhány példányt Mexikónak küldtek. Az utolsó verzió, az SBD–6típuson további fejlesztéseket hajtottak végre, de gyártását 1944 nyarán leállították.

A US Army szintén rendelt az SBD egy változatából, mely a hadseregnél az A–24 Banshee nevet kapta. Ezeken hiányzott a horog a gép farkáról és a farokkerék helyett pneumatikával működtetett csúszót kaptak. Ez a gép először az 1941 őszén rendezett louisianai hadgyakorlaton jelent meg. A hadsereg részére a Banshee három változata készült: az A–24, az A–24A és az A–24B. Ezeket a háború elején vetették be.[2] Az összesen legyártott 5937 Dauntlessből a hadsereg 948 példányt kapott.

Műszaki adatok (SBD–5)[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szenélyzet: 2 fő

Méretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 10,09 m
  • Fesztáv: 12,66 m
  • Magasság: 4,14 m
  • Szárnyfelület: 30,19 m²

Tömeg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Üres tömeg: 2905 kg
  • Teljes terhelés: 4245 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 4853 kg

Hajtómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülési teljesítményadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 410 km/h 4265 m-en
  • Utazósebesség: 298 km/h
  • Hatótáv: 1795 km
  • Csúcsmagasság: 7780 m
  • Emelkedőképesség: 8,6 m/s

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Géppuskák
    • 2 × 0,50 in (12,7 mm) M2 Browning géppuska mereven beépítve a motorburkolatba
    • 2 × 0,30 in (7,62 mm) mozgatható M1919 Browning géppuska
  • bombák 1020 kg össztömegű bombaterhelés

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wheeler, Barry C. The Hamlyn Guide to Military Aircraft Markings. London: Chancellor Press, 1992. ISBN 1-851-52582-3.
  2. "Fact Sheet: Douglas A-24." National Museum of the United States Air Force. Retrieved: 23 August 2010.
  3. Francillon, René J. McDonnell Douglas Aircraft since 1920. London: Putnam, 1979. ISBN 0-370-00050-1.
  • Bowers, Peter M. United States Navy Aircraft since 1911. Annapolis, Maryland, USA: Naval Institute Press, 1990. ISBN 0-87021-792-5.
  • Brazelton, David. The Douglas SBD Dauntless, Aircraft in Profile 196. Leatherhead, Surrey, UK: Profile Publications Ltd., 1967. No ISBN.
  • Brown, Eric, CBE, DCS, AFC, RN, William Green and Gordon Swanborough. "Douglas Dauntless". Wings of the Navy, Flying Allied Carrier Aircraft of World War Two. London: Jane's Publishing Company, 1980, pp. 52–60. ISBN 0-7106-0002-X.
  • Buell, Harold L. Dauntless Helldivers: A Dive Bomber Pilot's Epic Story of the Carrier Battles. New York: Crown, 1991. ISBN 0-517-57794-1.
  • Dann, Richard, S. SBD Dauntless Walk Around, Walk Around Number 33. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 2004. ISBN 0-89747-468-6.
  • Drendel, Lou. U.S. Navy Carrier Bombers of World War II. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 1987. ISBN 0-89747-195-4.
  • Francillon, René J. McDonnell Douglas Aircraft since 1920. London: Putnam, 1979. ISBN 0-370-00050-1.
  • Gunston, Bill. The Illustrated History of McDonnell Douglas Aircraft: From Cloudster to Boeing. London: Osprey Publishing, 1999. ISBN 1-85532-924-7.
  • Hernandez, Daniel V. with Lt. CDR Richard H. Best, USN Ret. SBD-3 Dauntless and the Battle of Midway. Valencia, Spain: Aeronaval Publishing, 2004. ISBN 84-932963-0-9.
  • Howard, John Jr. A Marine Dive-Bomber Pilot at Guadalcanal. Tuscaloosa, Alabama, USA: University of Alabama Press, 1987. ISBN 0-8173-0330-8.
  • Janowicz, Krzysztof and Andre R. Zbiegniewski. Douglas SBD Dauntless (Bilingual Polish/English). Lublin, Poland: Kagero, 2007.
  • Jenks, Cliff F.L. with Malcolm Laird and Phil Listemann. Allied Wings No.5: The Dauntless in RNZAF Service. France: www.raf-in-combat.com, 2008. ISBN 2-9526381-9-5.
  • Kinzey, Bert. SBD Dauntless in Detail & Scale, D&S Vol.48. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 1996. ISBN 1-888974-01-X.
  • Mondey, David, The Concise Guide to American Aircraft of World War II. London: Chancellor, 1996. ISBN 1-85152-706-0.
  • Pęczkowski, Robert. Douglas SBD Dauntless. Sandomierz, Poland/Redbourn, UK: Mushroom Model Publications, 2007. ISBN 83-89450-39-5.
  • Smith, Peter C. Douglas SBD Dauntless. Ramsbury, Marlborough, Wiltshire, UK: The Crowood Press Ltd., 1997. ISBN 1-86126-096-2.
  • Smith, Peter C. The History of Dive-Bombing. Barnsley, UK: Pen & Sword Aviation, 2007. ISBN 978-1-84415-592-7.
  • Stern, Robert. SBD Dauntless in Action, Aircraft Number 64. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 1984. ISBN 0-89747-153-9.
  • Tillman, Barrett. The Dauntless Dive Bomber of World War II. Annapolis, Maryland, USA: Naval Institute Press, 1976 (softcover 2006). ISBN 0-87021-569-8.
  • Tillman, Barrett. SBD Dauntless Units of World War 2. Botley, Oxford, UK: Osprey Publishing, 1998. ISBN 1-85532-732-5.
  • Tillman, Barrett and Robert L. Lawson. U.S. Navy Dive and Torpedo Bombers of World War II. St. Paul, Minnesota, USA: Motor Books Publishing, 2001. ISBN 0-7603-0959-0.
  • White, Alexander S. Dauntless Marine: Joseph Sailer, Jr., Dive-Bombing Ace of Guadalcanal. Santa Rosa, California, USA: Pacifica Press, 1997. ISBN 0-935553-21-5.
  • Wildenberg, Thomas. Destined for Glory: Dive Bombing, Midway, and the Evolution of Carrier Airpower. Annapolis, Marylnd, USA: Naval Institute Press, 1998. ISBN 1-55750-947-6.
  • Yenne, Bill. McDonnell Douglas: A Tale of Two Giants. New York: Crescent Books, 1985. ISBN 978-0517442876.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SBD Dauntless témájú médiaállományokat.