Ugrás a tartalomhoz

Dervis konvoj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Dervis konvoj volt az első hajókaraván a második világháborúban, amelyet a szövetségesek a Szovjetunióba indítottak. A konvoj valamennyi hajója megérkezett Arhangelszkbe.

Az első konvoj

[szerkesztés]
Az HMS Punjabi, a távoli fedezet egyik hajója

Miután a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, a nyugati szövetségesek számára fontossá vált Moszkva támogatása nyersanyaggal és felszereléssel. Az áruk egy részét Perzsián keresztül szállították Azerbajdzsánba, de ennél az útvonalnál jóval hatékonyabbnak bizonyult az északi, tengeri konvojok indítása.[1]

Az első hajókaraván a Dervis művelet keretében indult az izlandi Hvalfjörður kikötőjéből 1941. augusztus 21-én. A szövetségesek tízezer tonna gumit, 3800 mélységi bombát és mágneses aknát, valamint 15 szétszerelt Hawker Hurricane vadászgépet szállítottak a náci Németország ellen harcoló Szovjetuniónak.[2] A küldeményt hat teherhajó szállította, amelyet egy tanker (RFA Aldersdale) és több hadihajó kísért. A karaván parancsnoka a brit John Charles Keith Dowding kapitány volt. A hajók 1941. augusztus 31-én érkeztek meg Arhangelszkbe. A Llanstephan Castle fedélzetén utazott a Daily Sketch két újságírója, Vernon Bartlett és Charlotte Haldane, valamint a lengyel születésű brit festőművész, Feliks Topolski, aki a háborút örökítette meg.

A kereskedelmi egységeket tíz hadihajó kísérte. Távoli fedezetet biztosított az HMS Shropshire nehézcirkáló, valamint az HMS Matabele, az HMS Punjabi és az HMS Somali romboló. Szükség esetén az első világháborús anyahajó, az HMS Argus is segítséget nyújtott volna Hurricane-jeivel. A Dervis konvoj tagjait szovjet járőrhajók kísérték útjuk végén. A szövetséges tengerészek kevés együttműködési szándékot tapasztaltak Arhangelszkben. Mivel nem voltak rakodómunkások, a legénység megpróbálta maga kirakodni a küldeményt, de a helyi katonák megakadályozták ezt, mivel a nyugatiaknak nem volt hivatalos engedélyük arra, hogy a partra lépjenek. A helyzet csak azután változott meg, hogy egy magas rangú szovjet illetékes érkezett a helyszínre.[1]

A Dervis konvoj sikerén felbuzdulva a szövetségesek rendszeressé tették az északi hajókaravánokat. A QP kódjelű első karaván (QP–1) 1941. szeptember 28-án indult Arhangelszkből nyugatra, míg párja (PQ–1) szeptember 29-én hajózott ki Izlandról.

A hajók

[szerkesztés]

Kereskedelmi hajók

[szerkesztés]
A hajó neve Nemzetisége Vízkiszorítása (brt
Alchiba  Hollandia 4427
Aldersdale  Egyesült Királyság 8402
Esneh  Egyesült Királyság 1931
Lancastrian Prince  Egyesült Királyság 1914
Llanstephan Castle  Egyesült Királyság 11 348
New Westminster City  Egyesült Királyság 4747
Trehata  Egyesült Királyság 4817

Kísérőhajók

[szerkesztés]
A hajó neve Nemzetisége Típusa
RFA Aldersdale  Egyesült Királyság Tanker
HMS Electra  Egyesült Királyság Romboló
HMS Active  Egyesült Királyság Romboló
HMS Impulsive  Egyesült Királyság Romboló
HMS Halcyon  Egyesült Királyság Aknaszedő
HMS Salamander  Egyesült Királyság Aknaszedő
HMS Harrier  Egyesült Királyság Aknaszedő
HMS Hamlet  Egyesült Királyság Tengeralattjáró-elhárító
HMS Macbeth  Egyesült Királyság Tengeralattjáró-elhárító
HMS Ophelia  Egyesült Királyság Tengeralattjáró-elhárító

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b World War II Database: Arctic Convoys. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  2. A londoni orosz nagykövetség honlapja: ARCTIC ALLIED CONVOYS (1941-1945). (Hozzáférés: 2014. február 24.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dervish Convoy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.