Tali–ihantalai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tali–ihantalai csata
Tali-Ihantala.jpg
Finn katonák egy megsemmisített szovjet T–34-es harckocsi előtt

Konfliktus második világháború, folytatólagos háború
Időpont 1944. június 25.július 9.
Helyszín Karéliai-földszoros, Finnország
Eredmény Döntő finn győzelem, a szovjet támadás leállása[1][2][3][4]
Szemben álló felek
Flag of the Soviet Union.svg Szovjetunió Flag of Finland.svg Finnország
Flag of German Reich (1935–1945).svg Németország
Parancsnokok
Flag of the Soviet Union.svg Dmitrij Ny. Guszev Flag of Finland.svg Taavetti Laatikainen
Szemben álló erők
150 000 katona 50 000 katona
Veszteségek
4500–5500 halott
13 500–14 500 sebesült
1100 halott
1100 eltűnt
6300 sebesült
é. sz. 60° 46′ 05″, k. h. 28° 52′ 43″Koordináták: é. sz. 60° 46′ 05″, k. h. 28° 52′ 43″

A tali–ihantalai csata a második világháború, a Szovjetunió és Finnország között folyó folytatólagos háború egyik csatája volt. 1944. június 25-től július 9-ig egy kis területen (100 km²) vívták meg a Viipuri-öböl és a Vuoksi folyó között, és a szovjet csapatok vereségével végződött, nem sikerült keresztüljutniuk a finn védelmi vonalakon.

Előzmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió masszív támadásba kezdett a finn fronton a Karéliai-földszorosnál 1944. június 9-én (összehangolva a normandiai partraszállással).

A támadás hamarosan áttörte a finn védelmi vonalakat Valkeasaari-nál június 10-én, így a finn csapatok visszavonultak a második védelmi vonalhoz, a VT vonalhoz (Vammelsuu-Taipale vonal). A szovjet támadást erős tüzérségi és légi támogatás, valamint páncálosok bevetése segítette.

A VT-vonalat Sahakylä-nél és Kuuterselkä-nél törték át június 14-én, és egy elbukott finn páncélos ellentámadás után Kuuterselkä-nél a védelmet visszaszorították a VKT vonalig (Viipuri-Kuparsaari-Taipale vonal).

Az ezt követő két hétben folyamatosan vonultak vissza a finnek csaták megvívása nélkül. Viipuri városát jelentős ütközetek nélkül foglalták el a szovjetek június 20-án.

Finnország békéért folyamodott június 21-én, a Szovjetunió válaszában csak a feltétel nélküli kapitulálást fogadta el.

Csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Finn IV. AK
    • 3. dandár („Kék Dandár”)
    • 3. hadosztály
    • 4. hadosztály
    • 18. hadosztály, június 27-től a 13. hadosztály
    • 6. hadosztály
  • Finn páncéloshadosztály
  • A német „Kuhlmey” egység június 16-án érkezett Finnországba, 32 Fw 190 vadászgépből és 32 Ju 87 zuhanóbombázóból állt.
  • A német 303. Rohamlöveg-dandár (Sturmgeschütz-Brigade 303) június 22-én érkezett Finnországba. Kirakodás közben a túlterhelt, rosszúl megrakodott „Marsk Stig” hajó felborult Helsinki kikötőjében és néhány jármű elsüllyedt.
  • A szovjet 21. hadsereg 15 hadosztálya
    • 30. hadsereg
    • 47. hadsereg
    • 58. hadsereg
    • 59. hadsereg

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finn StuG III G rohamlövegek menetben

A szovjet támadás Vyborgtól keletre eső területen, a déli Tali falutól északon Ihantaláig összpontosítódott. Ez volt az egyetlen páncélos erőknek megfelelő terület a Karéliai-földszoroson, mindössze 10 km szélesen, ami ráadásul tavakkal és a Vuoksi folyóval volt akadályozva keleten.

Ekkorra már a finn hadsereg tüzérsége felét átcsoportosította a területre, valamint a hadsereg egyetlen páncélos hadosztályát támogatva StuG III támadólövegekkel és a német 303. tüzérdandárral. A csapatok ebben az időben kapták meg az német Panzerfaust („páncélököl”) harckocsielhárító fegyvereket, amit eddig tartalékoltak.

A harc itt június 25-én kezdődött, és június 30-ára a finn erők visszavonultak Taliból. A legkeményebb harc július 1. és július 2. között folyt, a finnek naponta 800 embert vesztettek.

Július 2-án a finnek lehallgattak egy rádióüzenetet, melyből kiderült hogy a szovjet 63. hadosztály és a 30. páncélosdandár támadást indít július 3-án 4 órakor. A következő reggel, 2 perccel a tervezett támadás előtt 40 finn és 40 német bombázó támadta meg a szovjet egységeket, valamint 250 löveg 4000 lövedéket lőtt ki a területre.

Ugyanaznap, 6 órakor 200 szovjet repülő és a gyalogság megtámadta a finn csapatokat. 19 órára a finn erők helyreállították vonalaikat.

Július 6-án a szovjet csapatok kisebb sikereket értek el, annak ellenére, hogy a finn 6. hadosztályt 18 tüzérzászlóalj és 1 nehézüteg támogatta. A szovjeteket azonban visszaszorították, és ellentámadásaik 13:30-kor, valamint 19 órakor elbuktak.

Július 7-re a támadások fő célpontjai már Vuoksira cserélődtek, és a szovjetek megkezdték legjobb egységeik Észtországba szállítását, hogy ott harcoljanak a németekkel. Július 9-re a szovjetek már nem próbálkoztak áttöréssel, annak ellenére, hogy kisebb összetűzésekre még sor került.

Veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet hadsereg közlése szerint 400–600 harckocsit vesztett a tali–ihantalai területen, főképpen légitámadások és közeli védelmi fegyverek által. A finn–német légvédelem 120–180 szovjet gépet lőtt le.

A finn hadsereg vesztesége 8561 ember volt (sérült, eltűnt, halott). A szovjet veszteségeket 18–22 000-re becsülik. A veszteségek nagy részét a tüzérség okozta.

Egyéb frontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyanekkor a szovjet 59. hadsereg a Vyborgi-öbölben lévő szigeteken keresztül támadott, de a szárazföld elleni támadást a német 122. hadosztály és a finn 5. hadsereg visszaverte július 10-én.

A sikertelen július 3-ai tali támadás után a szovjetek megpróbáltak átkelni a Vuoksi folyón július 4-én, de nem sikerült eljutniuk a partra annak ellenére, hogy három hadosztállyal rendelkeztek, a finnek pedig csak a 2. hadosztállyal. Az áttörési próbálkozások július 21-ig tartottak.

Július 12-re a szovjetek készen álltak egy békejavaslat megtárgyalására.

A háború vége előtt a finn erők még mindig képesek voltak 2 szovjet hadosztály bekerítésére Ilomantsinál.

A háború vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzszünet a Szovjetunió és Finnország között 1944. szeptember 4-én kezdődött meg a finnek számára, 24 órával később pedig a szovjetekre is vonatkozóan.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Platonov, S.P. (editor). Битва за Ленинград ("The Battle of Leningrad"). Voenizdat Ministerstva oborony SSSR (1964) 
  2. Sean M. Mcateer: 500 Days: The War in Eastern Europe, 1944-1945
  3. Philip Jowett–Philip S. Jowett–Brent Snodgrass: Finland at War 1939-45
  4. Tony Jaques: Dictionary of Battles and Sieges: F-O