Murmanszk
| Murmanszk (Мурманск) | |||
 |
|||
| Murmanszk látképe | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország |
||
| Föderációs alany | Murmanszki terület | ||
| Alapítás éve | 1916 | ||
| Polgármester | Mihail Jurjevics Szavcsenko | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 325 100 fő (2005) +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 150 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Murmanszk
Pozíció Oroszország térképén
|
|||
| é. sz. 68° 58′, k. h. 33° 5′ | |||
Murmanszk
Pozíció a Murmanszki terület térképén
|
|||
| Murmanszk weboldala | |||
Murmanszk (oroszul Мурманск, finnül Muurmanni, északi számiul Murmanska, kolta számi nyelven Muurman) kikötőváros Oroszország legészaknyugatibb területén, a Kola-öbölben, a Kola-félsziget északi partján, Moszkvától 1967, a Barents-tengertől 12 kilométerre, a norvég és a finn határ közelében.
Lakossága: 307 257 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
A Murmanszki terület közigazgatási központja, fontos hadiflotta bázis. A meleg Észak-atlanti-áramlatnak köszönhetően kikötője egész évben jégmentes.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
A várost 1916. szeptember 21-én alapították Romanov-on-Murman néven, amikor a kolai vasútvonal épült. Nevét részben a Romanov uralkodódinasztiáról kapta. Murman a Barents-tenger és a norvégok óorosz neve, amely valószínűleg a „normann” szóból származik, de egy másik etimológia szerint a számi (lapp) nyelvekből is származhat. A város neve az 1917-es forradalom után lett Murmanszk.
1918 és 1920 közt az első világháború szövetséges hatalmai, illetve az orosz fehérek tartották megszállva.
A második világháború idején Murmanszk fontos, nagy katonai jelentőségű összekötő híd volt a nyugati szövetséges hatalmak és a Szovjetunió között. Óriási áruforgalmat bonyolított: a kikötőn keresztül elsősorban feldolgozott áruk érkeztek és nyersanyagok távoztak a sarki konvojokkal.
1941-ben a német hadsereg támadást intézett a város ellen. Murmanszk hatalmas pusztítást szenvedett el, amelynél nagyobbat az orosz városok közül csak Sztálingrád élt át. A védők elkeseredett küzdelme azonban megakadályozta a város elfoglalását és az oroszok számára létfontosságú karéliai összekötő vasútvonal elvágását. 1985. május 6-án ezt a Szovjetunió a Hős Város cím Murmanszknak adományozásával ismerte el. A harc emlékére emelték a kikötőnél Aljosa monumentális szobrát, amely második világháborús szovjet katonát ábrázol. Murmanszk a háború végéig hadianyagok és egyéb utánpótlás fogadására szolgált.
A hidegháború idején Murmanszk a szovjet tengeralattjárók fő támaszpontja volt. A Szovjetunió felbomlása óta az orosz északi flotta és az atomjégtörők fő kikötője.
A város alapításának 85. évfordulójára építették a Vlagyimir és Szuzdal fehér templomait mintázó tengeri megmentő templomát a tengerészek számára a parton.
A murmanszki vasútállomás Európa és egyben a világ legészakibb személyforgalmat bonyolító vasútállomása. A világon ténylegesen legészakabbra lévő vasútállomás a Murmanszktól kb. 100 kilométerre északnyugatra fekvő Pecsenga kisváros állomása, de ott személyforgalom nincsen.
Az 1990-es évek elején nagy számban, buszokkal, ingajáratban jártak át Murmanszkból a szomszédos finnországi Lappföldre az orosz prostituáltak. A vízumszabályok megszigorításával ezt a finn hatóságok azóta jelentősen visszaszorították.[2]
Híres emberek [szerkesztés]
- Zlata Ognevich – Ukrajna indulója a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon.
Testvérvárosok [szerkesztés]
Akureyri, Izland
Vadsø, Norvégia- Tromsø, Norvégia
Groningen, Hollandia
Jacksonville, Amerikai Egyesült Államok
Luleå, Svédország
Rovaniemi, Finnország
Szczecin, Lengyelország
Hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
- ↑ Tanulmány a lappföldi prostitúcióról (magyar nyelven). Tőzsdefórum, 2004. június 17. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
További információk [szerkesztés]
- Hivatalos honlap (orosz)
Angol nyelvű hivatkozások:
