Murmanszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

A „Murmanszk” lehetséges további jelentéseiről lásd: Murmanszk (egyértelműsítő lap).

Murmanszk (Мурманск)

Murmanszk látképe

Murmanszk címere

Közigazgatás

Ország

Oroszország

Föderációs alany

Murmanszki terület

Alapítás éve

1916

Polgármester

Mihail Jurjevics Szavcsenko

Népesség

Teljes népesség

325 100 fő (2005) +/-

Földrajzi adatok

Terület

150 km²

Elhelyezkedése

Murmanszk

Pozíció Oroszország térképén

Koordináták: é. sz. 68° 58′ k. h. 33° 5′

é. sz. 68° 58′ k. h. 33° 5′

Murmanszk weboldala

A murmanszki kikötő

Murmanszk (oroszul Мурманск, finnül Muurmanni, északi számiul Murmanska, skolt számiul Muurman) kikötőváros Oroszország legészaknyugatibb területén, a Kola-öbölben, a Kola-félsziget északi partján, Moszkvától 1967, a Barents-tengertől 12 kilométerre, a norvég és a finn határ közelében.

Fontos hadiflotta bázis.

Murmanszk a Murmanszki terület közigazgatási központja. A meleg Észak-atlanti áramlatnak köszönhetően kikötője egész évben jégmentes.

Tartalomjegyzék

1 Történelem
2 Testvérvárosok
3 Hivatkozások
- 3.1 Jegyzetek
- 3.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelem

A várost 1916. szeptember 21-én alapították Romanov-on-Murman néven, amikor a kolai vasútvonal épült. Nevét részben a Romanov uralkodódinasztiáról kapta. Murman a Barents-tenger és a norvégok óorosz neve, amely valószínűleg a „normann” szóból származik, de egy másik etimológia szerint a számi (lapp) nyelvekből is származhat. A város neve az 1917-es forradalom után lett Murmanszk.

1918 és 1920 közt az első világháború szövetséges hatalmai, illetve az orosz fehérek tartották megszállva.

A második világháború idején Murmanszk fontos, nagy katonai jelentőségű összekötő híd volt a nyugati szövetséges hatalmak és a Szovjetunió között. Óriási áruforgalmat bonyolított: a kikötőn keresztül elsősorban feldolgozott áruk érkeztek és nyersanyagok távoztak a sarki konvojokkal.

1941-ben a német hadsereg támadást intézett a város ellen. Murmanszk hatalmas pusztítást szenvedett el, amelynél nagyobbat az orosz városok közül csak Sztálingrád élt át. A védők elkeseredett küzdelme azonban megakadályozta a város elfoglalását és az oroszok számára létfontosságú karéliai összekötő vasútvonal elvágását. 1985. május 6-án ezt a Szovjetunió a Hős Város cím Murmanszknak adományozásával ismerte el. A harc emlékére emelték a kikötőnél Aljosa monumentális szobrát, amely második világháborús szovjet katonát ábrázol. Murmanszk a háború végéig hadianyagok és egyéb utánpótlás fogadására szolgált.

A hidegháború idején Murmanszk a szovjet tengeralattjárók fő támaszpontja volt. A Szovjetunió felbomlása óta az orosz északi flotta és az atomjégtörők fő támaszpontja.

A város alapításának 85. évfordulójára építették a Vlagyimir és Szuzdal fehér templomait mintázó tengeri megmentő templomát a tengerészek számára a parton.

A murmanszki vasútállomás Európa és egyben a világ legészakibb személyforgalmat bonyolító vasútállomása. A világon ténylegesen legészakabbra lévő vasútállomás a Murmanszktól kb. 100 kilométerre északnyugatra fekvő Pecsenga kisváros állomása, de ott személyforgalom nincsen.

Az 1990-es évek elején nagy számban, buszokkal, ingajáratban jártak át Murmanszkból a szomszédos finnországi Lappföldre az orosz prostituáltak. A vízumszabályok megszigorításával ezt a finn hatóságok azóta jelentősen visszaszorították.^[1]