Dioráma
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát. |
A dioráma a fényképezést megelőző négy látványélmény egyike. Neve a görög dia („át”) és horama („látvány”) szavakból származik.
A dioráma világítási módszerekkel a kép idő- és térbeli változását tudja érzékeltetni. A képet egy olajjal, viasszal átitatott transzparens vászonra festették, mögötte egy sor színezett, vékony selyemből készített további vászon helyezkedett el, amiket zsinórral mozgattak. A képeket olajégőkkel vagy petróleumlámpákkal világították meg. Így a képben érzékelhetőek lettek a mozgások: felhők mozgása, vihar, vagy a víz hullámzása.
Louis Daguerre 1822 júliusában nyitotta meg Charles-Marie Boutonnal közösen dioráma-színházát. Daguerre 1834-től „kettős” diorámákat mutatott be. A vászon mindkét oldalára festett képet, a vásznat pedig elölről és hátulról is megvilágította. Prágában található egy mai napig is működő dioráma.
[szerkesztés] Napjainkban
Napjainkban a „dioráma” kifejezés jelentése kibővült. Gyakorlatilag egy új művészeti ág alakult ki. Mindez a makettezésnek köszönhető. A dioráma egy-egy jelenetet kíván megragadni és bemutatni a valóságból. Alapját a különféle, műanyagból készült, építhető makettek adják. A legnépszerűbb méretarányok az 1:35 és az 1:48. Kisebb méretarány használata nem túl kedvező a részletgazdagságból kifolyólag. Témáját tekintve a jelentősebb történelmi eseményeket emelhetjük ki.
A többi művészeti ághoz hasonlóan gátat pusztán az alkotó fantáziája és kézügyessége szabhat. A makett építők kreativitása azonban határtalannak is nevezhető, ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy rengeteg alapanyagból dolgoznak. Némi drótból és és gipszből pl. hiteles másolatát adják vissza a fáknak.
