Lengyelország májusi alkotmánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyelország májusi alkotmánya (Jan Matejko festménye, 1891). II. (Poniatowski) Szaniszló Ágost belép a Szt. János katedrálisba, ahol a Szejm tagjai esküt tesznek az új alkotmány megtartására. A háttérben a varsói királyi palota, ahol az alkotmányt éppen elfogadták.
Lengyelország májusi alkotmánya (Jan Matejko festménye, 1891). II. (Poniatowski) Szaniszló Ágost belép a Szt. János katedrálisba, ahol a Szejm tagjai esküt tesznek az új alkotmány megtartására. A háttérben a varsói királyi palota, ahol az alkotmányt éppen elfogadták.

Lengyelország májusi alkotmánya (lengyelül Konstytucja Trzeciego Maja) a világ második és Európa első modern, kartális alkotmánya, melyet 1791. május 3-án fogadott el a lengyel-litván unió államának szejmje, a Nagy Szejm.

Az alkotmány alkotmányos monarchiát teremtett, a hatalommegosztás elve szerinti elkülönült jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalmi ágakat hozott létre, politikai értelemben egyenlőnek mondta ki a városi polgárokat a nemességgel, és állami védelem alá helyezte a parasztokat. Emellett eltörölte a liberum veto intézményét.

Rendelkezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkotmány bevezetőt, 11 érdemi cikkelyt és az aláírásokat tartalmazza. Rendelkezései:

  • Preambulum: Az ünnepélyes bevezető megállapítja, hogy Lengyelország végveszélybe került, de az Európai helyzet kedvező ahhoz, hogy az alkotmányos út segítségével reformokat hajtsanak végre a jólét, a függetlenség, a szabadság és a jövő nemzedékek érdekében.
  • I. Az uralkodó vallás: Rögzíti, hogy az országban a római katolikus hit az uralkodó vallás. Tiltja ugyanakkor szankciók alkalmazását a hitehagyókkal szemben, illetve biztosítja bármely vallás és rítus szabad gyakorlását az ország területén és törvényeinek keretei között.
  • II. A földbirtokos nemesség: Elismeri a nemesség társadalomvédő és vezető szerepét, s biztosítja számukra az évszázadok alatt kikristályosodott nemesi szabadságjogokat és előjogokat (kiváltságokat). Megállapítja a nemesi jogegyenlőséget, továbbá a nemes személyének és tulajdonának sérthetetlenségét, pl. a szabad öröklés jogát.
  • III. A városok és a városi polgárok: Csupán hivatkozást tartalmaz a Nagy Szejm által korábban megalkotott, „Az Unió szabad királyi városai” című törvényre (ez a polgárság politikai helyzetét is rendezte), mintegy alkotmányos erőt kölcsönözve neki.
  • IV. A jobbágyok: Az igazságosság, a humanizmus és a keresztényiesség nevében annak deklarálásával kezdődik, hogy az ország gazdagságát a parasztság keze munkája gyarapítja a legbőségesebben. Éppen ezért a nemzeti kormány ellenőrzése és védelme alá helyez minden olyan szerződést, amelyet nemesek jobbágyokkal, jobbágyfalvakkal vagy jobbágyközösségekkel kötnek. Kimondja, hogy a szerződésben foglaltak nemcsak az azt megkötő nemest, de örököseit és mindenfajta más jogutódjait is kötelezik, a szerződés feltételei egyoldalúan nem módosíthatók. Második része garantálja a szabad és ingyenes költözés jogát a szabaddá vált jobbágyoknak, illetve tiltja, hogy a felszabadult parasztot újra jobbágysorba hajtsák.
  • V. A kormányzás és az állami hatalom: Lefekteti, hogy minden állami hatalom a népakaratból ered. Az állam, a polgári szabadság és a társadalmi rend integritása, továbbá a hatalmi egyensúly érdekében három hatalmi ágat különít el: jogalkotás, legfelső végrehajtás és igazságszolgáltatás.
A Május 3-i Alkotmány eredeti, kézzel írt szövege
  • VI. A szejm és a jogalkotói hatalom: A törvényhozás szervezetéről és működéséről, a jogalkotási eljárásról és a jogszabályok típusairól szól. A szejm kétkamarás parlament. Alsóháza a Képviselőház, felsőháza a Szenátus, elnöke a király. A Képviselőház a nemzeti szuverenitás megtestesítője, ezért minden törvényjavaslatot először itt kell megtárgyalni. A gyakori alkotmánymódosítások elkerüléséért az alkotmányozásra a rendes jogalkotási eljárásnál szigorúbb szabályokat rendel. Jogforrások:
  1. általános törvények: alkotmányos, polgári, büntető- és adóval kapcsolatos törvények,
  2. határozatok: mindenféle egyéb döntés, pl. az államadósság, a rendes és rendkívüli közkiadások, a háború és béke vagy a nemzetközi szerződések terén.
  • VII. A király és a végrehajtó hatalom: Alkotmányos monarchiát teremt. Legfontosabb rendelkezése, hogy a végrehajtó hatalom (a király) jogot nem alkothat és nem értelmezhet (ez más elkülönült hatalmi ágak feladata), ugyanakkor szigorúan csak a törvények keretei között, a törvények végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése érdekében járhat el. Az állam stabilitása érdekében megszünteti a királyválasztás intézményét, s öröklési jogot biztosít a szász választófejedelmi címmel rendelkező Wettin-ház javára úgy, hogy a királyoknak fel kell esküdniük az alkotmányra. A végrehajtói hatalom jogkörébe utalja a törvényszékek és a magisztrátusok alapítását, az állami tisztségviselők kinevezését vagy kinevezésük megerősítését (szentesítését), a hadsereg legfelsőbb vezetését, a közkegyelem gyakorlását, a pénz- és bélyegkibocsátást stb. Létrehozza a Királyi Tanácsot (a kormányt) a prímással, öt miniszterrel (rendőrség, pecsét, hadügy, pénzügy és külügy) és két titkárral.
  • VIII. A bírói hatalom: Függetleníti a jogalkotói hatalomtól és a királytól, és megállapítja szervezetét, hatáskörét és illetékességét. Négyszintű bírósági rendszert és különbíróságokat (városi, paraszti) hoz létre. A bíróságok polgári, büntető és közigazgatási ügyekben járhatnak el. Új polgári és büntető törvénykönyv kodifikálására ad utasítást.
  • IX-X. A régensség és a király fiának oktatása: A régensség feltételeit, a hatalomgyakorlás módját, valamint a trónörökös oktatása-nevelése felügyeletének szabályait állapítja meg.
  • XI. Nemzeti Hadsereg: A végrehajtó hatalomnak alárendelt modern hadsereget hoz létre, de a haza és a szabadság védelmét valamennyi polgár kötelességévé teszi.
  • XII. Aláírások: Az alkotmányt 14 követ szignálta.
A nyomtatott alkotmány címlapja
A nyomtatott alkotmány címlapja

Az Alkotmányt kézzel írták, de hamarosan nyomtatásban is megjelentették. Később kiegészült a választójogról és az egységes Lengyel Köztársaságról szóló rendelkezésekkel.

Az Alkotmány bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Május 3-i Alkotmány elfogadásának hatására a lengyel-litván államot megtámadták szomszédai. A háborús vereség következtében az Alkotmányt 1793. november 23-án a Hrodnai Szejm hatályon kívül helyezte, és megtörtént Lengyelország második felosztása. Két megalkotója, Ignacy Potocki és Hugo Kołłątaj szavai szerint a májusi alkotmány volt „az elmúló haza végakarata és testamentuma”.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Május 3-i Alkotmányt gyakran nevezik „Európa első írott alkotmányának”. Ez megtévesztő, hiszen például a magyar történelmi alkotmány is írásba volt foglalva előbb latin, később magyar nyelven is. A félreérthetőség oka, hogy az „írott” az alkotmánytudományban kartálist (kodifikáltat) jelent, nem pedig szó szerinti írásbeliséget. A helyes ezért a „polgári” vagy „kartális” jelző használata az alkotmánnyal kapcsolatban.

Számos korabeli jogszabály mutat polgárias jelleget, egy adatbázis pl. három magyar alkotmányos törvényt is felsorol 1791-ből. Ezek azonban nem kérdőjelezik meg a Május 3-i Alkotmány jelentőségét.[1][2].

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók a Május 3-i Alkotmány témában.