Magyar történelmi alkotmány
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A magyar történelmi alkotmány az alapvetően a magyar szokásjognak és az ezt kiegészítő királyi, országgyűlési törvénykezésnek az az összessége, ami Magyarországot az államalapítástól az 1848-ban induló polgári törvénykezésig irányította. A magyar szokásjogot a 16. században Werbőczi István összegezte a Hármaskönyvben azzal a céllal, hogy azt az országgyűlés írott törvényként is beiktassa. Ez végül is akkori aktuálpolitikai okok miatt nem történt meg, de tartalmát még több mint három évszázadon keresztül a reformkort lezáró 1848-as forradalomig a társadalom érvényesnek tekintette és aszerint szervezte életét.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kora középkori nemzetségi jog
[szerkesztés] A rendek kialakulása
[szerkesztés] A Hármaskönyv alkotmánya
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján). |
[szerkesztés] A szentkorona-tan szerinti értelmezése
A magyar történelmi alkotmány kifejezés, illetve a mögötte lévő tartalom és gondolkodásmód egy különösen az 1920-as években megerősödött eszmerendszer, a szentkorona-tan fontos jellemzője. Ebben az eszmerendszerben a Szent Korona úgy jelenik meg, mint egy önálló tudattal, cselekvő erővel bíró entitás, egyben a magyar történelmi alkotmány megtestesítője.
A történelmi Magyarország és a történelmi alkotmány a szentkorona-tan szerint szinkron fogalmak. Nézete szerint a magyar történelmi alkotmányt az 1944. március 19-ei, német megszállás függesztette fel, majd a helyére az orosz politikai nyomás alatt álló Országgyűlés a máig hatályban lévő, 1949 évi XX., legfelsőbb törvényt állította.
A történelmi alkotmány szimbolikus megjelenítője a Szent Korona, amely a nemzet teljességét és egységét hivatott szimbolizálni. Hozzá képest a király és bárki, testület, csak részesedhetett a hatalomból. Figyelmeztet, hogy a hatalom ereje és alkotmányossága nem egyenlő egymással. A Szent Korona a biztosítéka a magyar alkotmányosságnak, a magyar nemzeti szuverenitásnak és a magyar szabadságeszmének. A magyar történelmi alkotmány a teljes közjogi látóhatárt nyitja meg, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetőséget biztosítva.
A tan szerint ami a magyar szabadságot jelenti, az nem államformához, hanem alkotmányossághoz kötődik, mégpedig a történelmi alkotmányhoz. A történelmi alkotmány normája szerint az állam a személyes és közösségi életet szolgáló struktúraként működik, amely felelősségre vonható. Az állam a történelmi alkotmány esetében elszámoltatható, mert hite szerint az alkotmány a nemzet államalkotó akarata. Tehát a nemzet, az élő szerves emberi közösség alanya, az értékelvi meghatározója a társadalmi cselekvésnek. Az állam a működési elveiben feltétlenül az életet kell, hogy szolgálja. Az alkotmány, és az alkotmányos állam a szentkorona-tan értelmezésében tehát bármely formájában az életnek alárendelt struktúra egészen az önkormányzatokig.
[szerkesztés] A szentkorona-tant el nem fogadó nézőpont értelmezése
A szentkorona-tant el nem fogadó nézőpontból a magyar történelmi alkotmányt időben változó alkotmányként értelmezik és elemzik. Magyarországon a Szent Istvánnal kezdődő törvényhozás rendi alkotmánnyá alakult át az aranybullától, a Hármaskönyvtől az 1608-as országgyűlésig. A rendi alkotmányosság a jobbágyságot nem tartotta a nemzet részének, a magyar nemzet tagjai kizárólag a kiváltságosok voltak. A polgári alkotmányosság keretei között tovább éltek feudális maradványok, nemesi és egyházi jogi tradíciók. Az időben változó ezeréves alkotmány nem hordoz spirituális értéket[forrás?], mindazonáltal lényeges jellemzője Magyarország történelmének, lenyomata örökségünknek.
[szerkesztés] Alkotmánytörténeti irodalom
- Fogarasi János: A magyarhoni országos alkotmány fő ágazatai régibb és újabb időkben. Pest, 1861.
- Szilágyi: Az erdélyi alkotmány megalakulása a separatio kezdetén. Századok, 1876.
- Pesty Frigyes: Szent István és alkotmánya. Századok, 1879.
- Csillag Gyula: A régi magyar alkotmány és az 1848-ki és 1867-ki évek közjogi alkotásai. 1871
- Ferdinandy: A magyar alkotmány történelmi fejlődése. 1906
[szerkesztés] Lábjegyzet
Fáy Árpád: Az alkotmányosságról~ nemzeti kérdés: élet vagy halál struktúrái.
