Nagy-Lengyelország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy-lengyelországi vajdaság
A Nagy-lengyelországi vajdaság címere

Nagy-Lengyelország (lengyelül: Wielkopolska, németül: Großpolen, latinul: Polonia Maior) Lengyelország történelmi régiója a mai ország középső-nyugati területén. A mai Nagy-Lengyelország volt a 9–10. században a polánok településterülete.

Az országrész neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wielkopolska volt a kora középkori lengyel állam magja, gyakran mondják, hogy "a lengyel állam bölcsője" és abban az időben gyakran egyszerűen Lengyelországnak hívták (latinul: Poloniának). Nagy-Lengyelország neve először a "Polonia Maior" latin alakban jelent meg 1257-ben, lengyelül ("w Wielkej Polszcze") 1449-ben. A terület nevét lehet úgy is értelmezni, hogy Ó-Lengyelország, eltérően új Lengyelországtól, vagyis Kis-Lengyelországtól (lengyelül: Małopolska; latinul: Polonia Minor), mely Lengyelország déli területeit jelöli Krakkó fővárossal.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Lengyelországhoz tartozik a Warta folyó és mellékfolyói árterületének nagy része, többek között a Noteć folyóé is. Két nagy területrészre oszlik. Északon tóvidék terül el a jégkorszak alatt kialakult tavakkal és dombokkal. A déli rész síkság.

Adminisztratív szempontból a történelmi régió a Nagy-lengyelországi vajdaságot és a Lubusi, Kujávia-pomerániai, valamint a Łódźi vajdaság egyes részeit tartalmazza.

Fontosabb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(népesség 2003-ban)