Gabriel Narutowicz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gabriel Narutowicz
Gabriel narutowicz.jpg
Született
1865. március 17.
Elhunyt
1922. december 16. (57 évesen)
Varsó
Foglalkozása politikus
Halál oka gyilkosság

Gabriel Narutowicz (1865. március 17.1922. december 16.) Lengyelország első köztársasági elnöke, akit egy héttel megválasztása után lőttek le.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy litván nemesi család sarja, aki Telšiai-ban született Samogitian megyében. 1908-tól Svájcban a zürichi Polytechnikai Intézetben vállal munkát, valamint sok nyugat-európai vizíerőmű építését irányítja.

Miután 1918-ban Lengyelország visszanyeri a függetlenségét, s a politikai közéletben is szerepet vállalt: 1920-21 között közmunkaügyi miniszter, 1922-ben pedig külügyminiszterként tevékenykedik.

Megválasztása és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Liberális Párt támogatásával 1922. december 11-én választották meg Lengyelország első köztársasági elnökévé a Szejm képviselői, az eskütételére két nappal később került sor. Az elnökké választását követő napokban tömegtüntetések és zavargások követték egymást. A tüntetéseken azok adtak hangot elégedetlenségüknek, akik nem Narutowiczot, hanem a jobboldal jelöltjét, Maurycy Zamoyski grófot várták a köztársasági elnöki székbe. Ebben a felfokozott közhangulatban a rendet csak határozott katonai fellépéssel lehetett fenntartani.

1922. december 16-án – öt nappal beiktatását követően – a varsói Zachęta galéria kiállításán, egy mentálisan zavarodott, nacionalista érzelmű művészeti kritikus, Eligiusz Niewiadomski lelövi (a merénylőt egy hónappal később, 1923. január 31-én golyó általi halálra ítélik és kivégzik).

Narutowiczot a néppárti Stanisław Wojciechowski követte a köztársasági elnöki tisztségben, akit a Nemzetgyűlés - a szejm és a szenátus együttes ülése - a tragikus körülmények között elhunyt elnök halála után négy nappal, 1922. december 20-án választott meg.

Örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varsó, Ochota városrészében található Plac Narutowicza (Narutowicz tér) az ő emlékét őrzi.

Családi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bátyja, Stanisław Narutowicz a Litván Államtanács tagja, aki – többek között – aláírja a Litvánia függetlenségéről szóló nyilatkozatot 1918. február 16-án.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovács István, Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél - Európa, Budapest 2006, 142–144. old.