Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin
Bundesarchiv Bild 183-29921-0001, Bulganin, Nikolai Alexandrowitsch.jpg
Hivatali idő
1955. február 8.1958. március 27.
A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke
Előd Georgij Malenkov
Utód Nyikita Hruscsov

Született 1895. június 11.
Nyizsnyij Novgorod, Oroszország
Elhunyt 1975. február 24. (79 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin (oroszul: Никола́й Алекса́ндрович Булга́нин; 1895. június 11.1975. február 24.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, 1947 és 1949, illetve 1953 és 1955 között honvédelmi miniszter, 1955. február 8-ától leváltásáig, 1958. március 27-éig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulganyin Nyizsnyij Novgorodban született, apja tisztviselő volt. 1917-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, a bolsevik frakcióhoz csatlakozva. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1918-ban a CSEKA tisztje lett. 1931-től a Moszkvai Városi Tanács, 1937 és 1938 között pedig az Oroszországi SZSZSZK Népbiztosai Tanácsának elnöke volt. 1938 és 1941 között a Szovjetunió Állami Bankjának igazgatósági elnöki tisztségét és a SZU Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesi posztját töltötte be. 1939-ben bekerült a párt Központi Bizottságába. 1944-től a Honvédelmi Tanács tagja.

1947-ben a fegyveres erők minisztere lett Sztálin utódaként, aki addig a Minisztertanács elnökeként a minisztériumot is vezette. Civil politikusként azért esett rá Sztálin választása, mert a háború után szükségesnek látta a nagy népszerűségre és hatalomra szert tett katonai vezetők feletti ellenőrzésének megerősítését. Bulganyin az év végén megkapta a legmagasabb katonai rendfokozatot, a Szovjetunió marsallja lett. 1948-ban bekerült a Politikai Bizottságba is. 1949-ben a minisztérium élére egy katona, Vaszilevszkij marsall került a helyére, "csupán" a Minisztertanács elnökhelyettesi posztját tartotta meg.

A Sztálin halálát követő hatalmi harcban Hruscsovot támogatta. 1953-tól ismét az átszervezett Honvédelmi Minisztérium vezetője lett, majd 1955-től a Minisztertanács elnöke.

1957-ben azonban csatlakozott azokhoz, akik az SZKP Elnökségében Hruscsov megbuktatására készültek. A csoport lelepleződése után 1958-ban le kellett mondania a miniszterelnökségről, kikerült a párt elnökségéből, majd megfosztották marsalli rendfokozatától is. 1961-től már a Központi Bizottságnak sem volt tagja. 1975-ben, 79 éves korában hunyt el Moszkvában.