Eszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az eszerek az 1901-ben alakult oroszországi Szociálforradalmár Párt tagjai voltak. Nevük az orosz szocialrevolucionyer (jelentése: szociálforradalmár) rövidítéséből származik. Az eszerek magukat a narodnyikok örökösének tekintették, számos képviselőjük az egyéni terror módszerét is alkalmazta. A narodnyik hagyományokból kiindulva forradalmi osztálynak – ellentétben a mensevikekkel és a bolsevikokkal – a parasztságot tekintették. Céljaik között szerepelt a demokratikus köztársaság létrehozása és a parasztság földhöz juttatása. 1917-ben, a februári forradalom győzelme után az ideiglenes kormány tagjai lettek. A bolsevik hatalomátvételt követő választásokat az Eszer Párt nyerte, megelőzve a bolsevikokat. Az 1918 januárjában összeült eszer többségű Alkotmányozó Gyűlés nem fogadta el a bolsevik hatalmat, ezért egy napos tanácskozás után a gyűlést feloszlatták, és erre a sorsra jutott az eszerek pártja is. A polgárháborúban az eszerek többsége a fehéreket támogatta.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: Történelem IV. Műszaki Könyvkkiadó, Budapest, 2005 ISBN 963 16 2945