Vitold Pavlovics Fokin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vitold Pavlovics Fokin
Fokin vitold.jpg
Született 1932. október 25. (81 éves)
Novomikolajivka
Nemzetisége orosz
Foglalkozása politikus

Vitold Fokin Signature 1974.png
Vitold Pavlovics Fokin aláírása

Vitold Pavlovics Fokin (ukránul: Вітольд Павлович Фокін; Novomikolajivka, 1932. október 25.) orosz nemzetiségű ukrán politikus, 1990 októbere és 1992 októbere között Ukrajna miniszterelnöke volt.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajna Zaporizzsjai területén, a Novomikolajivkai járás székhelyén, Novomikolajivkában született. Szülei tanárok voltak. 1954-ben végzett a Dnyipropetrovszki Bányászati Főiskolán, bányaművelés szakon. Ezt követően 1963-ig a Luhanszki terület több bányájában dolgozott különböző beosztásokban. A Bokivszka bányában a bányaigazgató asszisztense, Bokovoantracit bányájában kezdetben főmérnök-helyettes, főmérnök, majd a bányaigazgatóság vezetője volt.

1963-tól 1971-ig különféle szintű vállalatvezetői beosztásokat töltött be. Ő volt a Krasznij Lucsban működő Donbaszantracit bányakombinát helyettes vezetője, később a pervomajszki Pervomajszkvuhillja vállalat vezetője, a kadyijivkai (ma: Sztahanov) Vorosilovhradvuhillja kombinát főmérnöke, majd a szverdlovszki Szverdlovantracit bányavállalat igazgatója.

1971-ben Kijevbe, az Ukrán SZSZK Tervhivatalába (Derzsplan) helyezték, melynek 1972-től helyettes vezetője, 1987-től vezetője volt. 1990 júliusában az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezték ki. 1990 októberében, az Ukrajna függetlenné válása alatti átmeneti időszakban ügyvivő miniszterelnökként tevékenykedett, majd novemberben kinevezték miniszterelnökké. Az 1991. március 17-i parlamenti választáson egyéni választókerületből (65%-os eredménnyel) képviselővé választották. Kormányfőként halogatta a gazdasági reformokat, működése idejére esett az ukrajnai hiperinfláció és a drasztikus gazdasági visszaesés. 1992. szeptember 30-án az Ukrán Legfelsőbb Tanács és a közvélemény nyomására lemondott posztjáról. Utóda rövid időre Valentin Szimonenko lett. Lemondását követően 1994 májusáig az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnök-helyettese volt. Később visszavonult a politikától és az üzleti életben tevékenykedett.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]