Autokefália

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az autókefália (Görög autokefalosz szóból, jelentése „saját fejű”) a keleti ortodox egyházban az a státusz, amikor egy egyházi közösség püspöke nem tartozik hierarchikusan egy másik autoritás alá. Autokefáliát elvileg zsinat adhat, vagy magas rangú püspök (pátriárka). A gyakorlatban azonban sokszor hagyomány útján, saját kikiáltással, állami deklarációval jön létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az autokefál egyházak egyben nemzeti egyházak is. Az ortodox kereszténységben nem létezik a római katolikus egyház pápájához hasonló személyiség, aki a teljes egyházi szervezet csúcsán állna. Ennek ellenére a gyakorlatban a konstantinápolyi pátriárka tölt be hasonló, ha nem is annyira szimbolikus szerepet.

Az autokefália nincs benne a keresztény egyház eredeti, az egyház szerveződésével kapcsolatos tanaiban.

Autokefál egyházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak egyházak, amelyek a hagyomány folytán váltak önállókká. Ezek a meghatározó pátriárkák székhelyei.

  • Róma
  • Konstantinápoly
  • Alexandria
  • Antiochia

Önmagukat kiáltották autokefállá[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes egyházakat állami deklarációval tettek autokefállá[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a szerb ortodox egyház már de facto autokefál volt 1832-ben, de Konstantinápoly csak 1879-ben ismerte el. A középkori szerb egyház 1219 óta autokefál volt. Az oszmán hódítás után Mehmet Szokoli (Sokolović) nagyvezír állította vissza az Ipeki (Peć) Pátriarchátust 1557-ben.
  • a bolgár ortodox egyház (Exarchátus) a szultán ismerte el 1870-ben. Azonban az 1872-es Jeruzsálemi Zsinat elítélte. A végső rendezésre 1945-ig kellett várni.

Ökumenikus zsinat hozta létre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]