Nyikolaj Jefimovics Andrianov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Andrianov az 1971-es tornász-Európa-bajnokságon, Madridban

Nyikolaj Jefimovics Andrianov (oroszul Николай Ефимович Андрианов; Vlagyimir, 1952. október 14. – Vlagyimir, 2011. március 21.) hétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz tornász. Összesen 15 olimpiai érmet nyert, ebben csak Michael Phelps (22 érem) és Larisza Latinyina (18 érem) előzi meg.

Tartalomjegyzék

Sportpályafutása [szerkesztés]

Adrianov 11 évesen,Vlagyimirben, egy sportiskolában kezdett tornászni, edzője Nyikolaj Tolkacsov volt. Első nemzetközi sikerét 1971-ben, a Madridban megrendezett tornász-Európa-bajnokságon érte el, ahol két aranyérmet nyert. 1971 és 1980 között számos nemzetközi versenyen (olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok) győzött.

Első olimpiai érmét 1972-ben, a müncheni olimpián szerezte: talajgyakorlatával aranyérmet nyert. Ezután még ugrásban bronzérmet, az összetett csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. 1976-ban, a montreali olimpián 4 arany- (gyűrű, talaj, ugrás, összetett egyéni), 2 ezüst- (korlát, összetett csapat) és 1 bronzérmet (lólengés) nyert. Egy olimpián elért 4 aranyérmes tornászteljesítménye egyedülálló volt az olimpiák történetében, csak 1992-ben tudta felülmúlni Vital Scserba, a barcelonai olimpia tornászbajnoka 6 aranyéremmel.

Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon, Moszkvában Adrianov mondta el az olimpiai eskü szövegét. Az olimpián 2 arany- (ugrás, összetett csapat), 2 ezüst- (talaj, összetett egyéni), 1 bronzérmet (nyújtó) nyert. Az olimpiát követően visszavonult a versenyzéstől.

Későbbi élete [szerkesztés]

Adrianov Ljubov Burdát, a kétszeres olimpiai bajnok szovjet tornásznőt vette feleségül, két fiuk született: Vlagyimir és Szergej. 2001-ben beválasztották a Nemzetközi Tornász Hírességek Csarnokába. 1994 és 2004 között a japán olimpiai tornászcsapat edzője volt, korábbi riválisa, Cukahara Micuo felkérését elfogadva. Adrianov készítette fel Cukahara Naoját – Cukahara Micuo fiát – a nemzetközi versenyekre. 2002-ben kinevezték a vlagyimiri sportiskola – fiatalkori iskolája, ahol a sportolást kezdte – igazgatójává. Élete utolsó éveiben idegrendszeri rendellenességben szenvedett, utolsó hónapjaiban már a beszédre, karjai, lábai mozgatására is képtelen volt. 58 évesen, 8 évnyi betegeskedés után hunyt el szülővárosában, Vlagyimirben Parkinson-kórhoz kötődő szövődményekben.[1]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ http://hvg.hu/sport/20110322_parkinson_kor_adrianov

Fordítás [szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolai Andrianov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források [szerkesztés]

  • Nikolay Andrianov (angol nyelven). sports-reference.com. (Hozzáférés: 2012. december 28.)
  • Nikolay Andrianov (angol nyelven). databaseolympics.com. (Hozzáférés: 2012. december 28.)

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]

m • v • sz
A férfi gyűrűgyakorlat olimpiai bajnokai
m • v • sz
A férfi talajtorna olimpiai bajnokai
m • v • sz
A férfi ugrásgyakorlat olimpiai bajnokai
m • v • sz
A férfi egyéni összetett torna olimpiai bajnokai
m • v • sz
A torna férfi összetett csapatversenyének olimpiai bajnokai

Granfelt,Hårleman, Hellsten, Höjer, A. Holmberg, C. Holmberg, O. Holmberg, Jahnke, Jarlén, G. Johnsson, R. Johnsson, von Kantzow, Landberg, Lanner, Ljung, Moberg,
C. M. Norberg, E. Norberg, T. Norberg, A. Norling, D. Norling, Olson, Peterson, Rosén, Rosenquist, Sjöblom, B. Sörvik, H. Sörvik, Svensson, Vingqvist, Widforss)

Savorini, Tunesi, Zampori, Zanolini, Zorzi)

Levati, Loy, Lucchetti, Maiocco, Mandrini, L. Mangiante, Marovelli, Mastromarino, Paris, Pastorini, Roselli, Salvi, Tubino, Zampori, Zorzi)
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyikolaj_Jefimovics_Andrianov&oldid=13520622”